Amikor életre kel a múlt
A neten rengeteg új információval találkozunk naponta. Képtelenség minden egyes információmorzsát ellenőrizni, és megkeresni a leghitelesebb tájékoztatást. Egyszerűen meg kell tanulnunk kritikusan olvasni, és tájékozódnunk kell a netes médiumok zavaros világában. Ha ezt nem tesszük, könnyen átverhetnek minket azok, akiknek a lájkjaink hozzák a pénzt.
Hogyan tegyünk közzé az interneten olyan tartalmat, ami pár nap alatt 15 ezer lájkolót vonz? – A lehetőség csábító, és úgy tűnik, nem is olyan nehéz elérni a nagy látogatottságot. Mi a recept? Végy egy hírt, amelyet te leszel az első, aki közzé tesz! Fogalmazz hozzá érzelmeket korbácsoló, a közönséget megbotránkoztató címet! Keress hozzá aranyos és/vagy megható képet, amely fölpiszkálja a közönség együttérzését. Ha mindez megvan, minden esély megvan arra, hogy elkezd terjedni az anyag a közösségi oldalakon.
Furcsa módon így van ez akkor is, amikor egyáltalán nem új a hír. Egyszer már írtunk hasonló jelenségről: láthattuk, hogyan terjednek több éves anyagok a Facebookon úgy, mintha aktuálisak lennének – egyszerűen abból adódóan, hogy a felhasználók nem nézik meg az anyag megjelenésének a dátumát. Ott egyszerű tévedésről, figyelmetlenségről volt szó. A napokban ennél több fokozattal erősebb, vélhetően szándékos megtévesztésre lettünk figyelmesek, ami már egyértelműen fölvet etikai kérdéseket is.
Szintén a Facebookon láttuk terjedni a Mindenegyben blog egy bejegyzését, amely a hir.ma híroldalra hivatkozva közölte a felháborító hírt, amely szerint a kormány úgy döntött, hogy a legsúlyosabb állapotú rákbetegek nem kaphatnak államilag támogatott onkológiai kezeléseket. A cikk címe a következő volt:
A reménytelen rákbetegek nem kapnak kezelést – Kormánydöntés!!!
A címen kívül még több érzelemmel teli, az objektivitást nélkülöző megfogalmazást találtunk a cikkben. (Ez persze a téma súlyosságát tekintve talán érthető is lehet.) A bejegyzés 2014. szeptember 27-én a reggeli órákban látott napvilágot, és azonnal elkezdett terjedni az interneten. A blog Facebook-oldalára napokkal később is kikerült, és persze aktív kommentelést váltott ki. Jelenleg is virulensen terjed; eddig 15 ezer lájkolóra tett szert.
A forrásmegjelölés szerint a hír a hir.ma oldalról származik. A blogbejegyzés szerkesztője azonban a pontos hivatkozást elfelejtette megadni. Így a kellőképpen fölpaprikázott közönség a forrás ellenőrzése helyett inkább a mérgét igyekszik kiadni magából a hozzászólás formájában.
Pedig jobban tenné az olvasóközönség, ha ellenőrizné a forrást. Ugyanis a hir.ma oldalon az elmúlt napok hírtermésében nem találhatjuk meg a blogon megjelent információkat, sőt az elmúlt heti hírtermésben sem. Ez persze nem is csoda, hiszen egy 2012 decemberében megjelent hírről van szó. A kormány valóban tervezte a reménytelennek ítélt rákbetegek kezelési költségeinek csökkentését, pontosabban a nem kuratív (gyógyító), hanem palliatív rákterápiák tb-támogatásának a megvonását. Íme a hír a forrásként megjelölt oldalon:
Aki figyelmesen elolvassa a két megjelenést, azt is láthatja, hogy a két szöveg azonos. A blogbejegyzés szerkesztőjének csupán annyi volt a dolga, hogy újra kitegye és „földobja” egy képpel a cikket. Aki pedig még emlékszik vagy veszi a fáradságot, hogy utánakeressen, az azt is tudhatja a kormány által tervezett változtatás végül nem lépett hatályba: 2013 januárjában visszavonták a tervezetnek ezt a részét. A hír tehát nemcsak anakronisztikus, de kifejezetten félrevezető is.
Maga az onkológiai rendelet persze már szakmai kérdés, a részletek kevésbé érdeklik a nagyközönséget... De hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen hír két évvel a megjelenése és az aktualitása után újra terjedni kezd egy megbízható információforrásnak már csak az impresszuma miatt sem mondható blog felmelegítésében? Felelősségre vonható-e a blog szerkesztője? Hogyan juthat el a hiteles információ azokhoz a tömegekhez, akiket a blog félretájékoztatott?
Sok kérdés merülhet föl bennünk az eset kapcsán. Egy biztos: a lájkolás és a megosztás is felelősség. Érdemes tehát jól megnézni, milyen forrásból származó milyen értesüléseket osztunk meg ismerőseinkkel, barátainkkal. Vannak ugyanis olyan internetes médiumok, amelyek a jóhiszeműségünket vastagon kihasználják.
További információk – hites forrásból
Megjelent az új onkológiai rendelet: ha hatástalan a terápia, a gyártó fizeti
"Hogyan tegyünk közzé az interneten olyan tartalmat, ami pár nap alatt 15 ezer lájkolót vonz? – A lehetőség csábító, és úgy tűnik, nem is olyan nehéz elérni a nagy látogatottságot. Mi a recept? Végy egy hírt, amelyet te leszel az első, aki közzé tesz! Fogalmazz hozzá érzelmeket korbácsoló, a közönséget megbotránkoztató címet! Keress hozzá aranyos és/vagy megható képet, amely fölpiszkálja a közönség együttérzését. Ha mindez megvan, minden esély megvan arra, hogy elkezd terjedni az anyag a közösségi oldalakon. Furcsa módon így van ez akkor is, amikor egyáltalán nem új a hír."
Ez sajnos baromira nem igaz. Mint blogszerkesztő (nem a cikkben szereplő blogé), én örülnék a legjobban, ha tényleg csak ennyi kellene ahhoz, hogy ez így működjön. De az igazság az, hogy NINCS semmilyen recept. Egyetlen dologtól függ minden: attól, hogy érdekli-e az embereket az adott téma, vagy sem. Ha az utóbbi, akkor aztán gyakorlatilag tök mindegy, hogy milyen trükköket alkalmazol, milyen képet helyezel el, milyen szöveget írsz hozzá, sőt, az sem számít, ha fizetett hirdetésekkel is reklámozod az oldalad -- akkor sem fog terjedni. Saját tapasztalat. Nálam jóval jártasabb szerkesztők tanácsait is megfogadtam (sőt, a Nyesttől is sokat tanultam), mégsem változtatott semmin sem.