Hogyan lehet egy családi tragédiát aprópénzre váltani?
Ön hogyan értené azt a hírt, ami úgy kezdődik, hogy „Bálint szeptember 2-án felment a mennybe az angyalok közé”? Ugye közelmúltbeli tragédiát szagolna, és azonnal kattintana, hogy megtudja, mi is történt? Annál is inkább, hiszen egy bájos kisfiú arca mosolyog önre a képernyőről...
Egy csodálatos kisfiú emlékére címmel 2016. szeptember 19-én jelent meg egy cikk az Egy az Egyben elnevezésű oldalon. Aki rákattintott, hamar rájöhetett, hogy nem is cikkről vagy beszámolóról van szó, hanem egy gyászoló édesanya búcsújáról, amiben röviden leírja kisfia betegségének a történetét, és óva inti a hozzá hasonló cipőben járó szülőket. A poszt végén az édesanya neve áll, amin a link a személyes Facebook-oldalára vezet. A szövegben hatalmas kép Bálintról. A cikk alatt cikkünk megjelenésekor 427 db együttérző, kondoleáló hozzászólás.
„A leírtakat könnyek nélkül nem lehet végigolvasni. Aranyos kisfiú nyugodj békében! ♥” – teszi hozzá a névtelen újságíró. A végsőkig elkeseredett édesanya levele ugyan néhol kemény hangú és haragos, de ki róhatná ezt fel neki? Éppen tőle, akit olyan veszteség ért, amit elképzelni is nehéz, bármilyen túlzó, nem túl árnyalt állítást elfogadunk. Mindez rendben is lenne, bár valóban nagyon szomorú...
Volt azonban valami, ami gyanút keltett bennünk. Az pedig éppen ez volt: a túlzó állítások rendre ki vannak emelve vastagon a szövegben; néhányat idézünk ezekből:
a Ti hozzátartozótok csak nektek fontos, senki másnak
Átlag onkológus szerint minden ami nem kemoterápia vagy sugárkezelés az ördögtől való huncutság.
a gyermekorvos nem minden esetben szereti a gyerekeket
Drága kicsikém! Én kérem, hogy bocsáss meg, hogy nem tudtalak meggyógyíttatni, hogy ebben a világban még mindig a pénz az úr, hogy gyógyszergyárak akkor dobnak piacra egy új szert, amikor a régi már kitermelte a bele fektetett pénzt, hogy az egészség üzlet, és minél több a beteg ember, annál nagyobb üzlet lesz.
(Forrás: nyest.hu)
Ebben már komoly újságírói munkát gyanítottunk. Az újságíró vagy a szerkesztő segít nekünk, ha nem lenne elég időnk végigolvasni a gyászoló édesanya levelét: hát tessék, kedves olvasó, íme a lényeg kiemelve. Ezen a ponton a „cikk” kicsit többet kezd jelenteni egy gyászoló anyuka fájdalmának dokumentumánál. (Érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy a kommentelők közül milyen arányban hivatkoznak vissza éppen ezekre a kiemelt tételmondatokra.) Ezért érdemesnek tűnt röviden utánanézni, mi ez az egész…
(Forrás: nyest.hu)
A cikkben az egyetlen link a szerző édesanya Facebook-oldalára vezetett minket. Ott a legutolsó nyilvános aktivitás 2014. augusztusi. Lefelé görgetve azonban kiderült, hogy korábban rendszeresen posztolt nyilvánosan. Egy gyors internetes kereséssel kiderült az is, hogy a cikkben szereplő kisfiú valóban szeptember 2-án halt meg, 2013-ban. A most cikként kiposztolt szöveget pedig az édesanya tette közzé nyilvánosan a Facebook-oldalán 2013. szeptember 15-én.
(Forrás: nyest.hu)
Hogy az Egy az Egyben oldal kért-e engedélyt az édesanyától a szövege publikálására, azt nem tudjuk. Az oldalon található impresszum nem közli az oldal felelős szerkesztőinek nevét, azt tudjuk meg csupán, hogy az oldalt a Média Alternatíva (sic!) üzemelteti; elérhetőségük mindössze egyetlen e-mail cím, a Google-ben sem találtunk róluk adatokat. (A szerkesztőséget megkerestük e-mailben; ha válaszolnak, tudatjuk olvasóinkkal.)
(Forrás: nyest.hu)
Bízunk abban, hogy a szöveg az édesanya tudtával és beleegyezésével került ki, és kezdett el keringeni a világhálón. Egy biztos: azt az újságíró elfelejtette megemlíteni, hogy idén szeptember 2-án a kisfiú halálának harmadik évfordulója van, és ezzel félrevezette az olvasókat, akik automatikusan úgy értelmezték, hogy a kisfiú a közelmúltban hunyt el.
Ha azonban a szerkesztők az édesanya tudta és engedélye nélkül közölték újra a szöveget, akkor felmerül az a kérdés, hogy milyen indíttatásból tették ezt. Az Egy az Egyben oldalnak 47634 követője van a Facebookon. A kisfiú haláláról szóló posztot több mint ezren kedvelték cikkünk megjelenéséig, és nagyjából ugyanennyien meg is osztották, a poszt alatt jelenleg 159 hozzászólást olvashatunk. A „hír” tehát jó sok kattintást generált, az üzenet sok emberhez eljutott.
(Forrás: nyest.hu)
Miért érdemes erről beszélni? Egyrészt azért, mert jobb, ha tudatában vagyunk annak, hogy az interneten is milyen könnyen megvezethetőek vagyunk – pedig ott aztán tényleg minden információ néhány kattintásnyira van tőlük! Másrészt, és ez a súlyosabb: az édesanya leveléből kiemelt, fent is idézett mondatok indulatokat keltenek az olvasókban, ami nem járul hozzá ahhoz, hogy a hazai gyermekonkológiai ellátásról reális képet alkothassunk. Különösen nagy terheket ró ez éppen azokra a szülőkre, hozzátartozókra, akik az édesanyához hasonló cipőben járnak.
Eddig a filmekben látott,hallott firkászok miatt utáltam őket,de most már értem,hogy mi az oka az élőben való utálatomnak.