A Photoshop és a globális tábortűz
Vannak államok, ahol semmilyen jog nem védi azokat, akik a vicces photoshoppolt képeiket közzéteszik az interneten. Elég anakronisztikus dolog ez.
Az ausztrál törvények egyértelműen szabályozzák az internetes kultúrát: a photoshopolt képeket közreadók állandóan retteghetnek, hogy mikor perelik be őket csak azért, mert meg akarták nevettetni a közönséget. Dan, Ilic, ausztrál komikus véleménye szerint a helyzet abszurd – derült ki az ABC-n írott blogbejegyzéséből.
Nincs is egyszerűbb humorforrás annál, mint amikor két ember képe össze van montírozva – főleg, ha az illetők különböző neműek vagy bőrszínűek vagy egyáltalán: nagyon különböznek egymástól. Az emberek az ilyen képeknek örülnek, nevetnek rajtuk, megosztják őket mindenféle közösségi terekben.
Hogy mi a sikerük titka? – Talán éppen az egyszerűség. Egy nő férfiruhában: egyszerűbb már nem is lehetne egy poén. Ez nem szatirikus, ez nem mond semmit, és nem is akar semmit mondani. Egyszerűen csak vicces, nevetünk rajta, és kész. Az olyan közösségekben, mint a Reddit, a 4Chan vagy a Something Awful, kreatív emberek azért csinálják ezeket a képeket, mert valami beindította a fantáziájukat, van egy ötletük és ezt meg akarják osztani másokkal, hogy azok is szórakozzanak rajta. Nincs ebben semmi üzleti tervezés, nincs ebben profit, ezt csak a szórakozás és a szórakoztatás kedvéért csináljuk.
Az azonban nem mindegy, hogy a kép honnan származik, honnan töltötték fel és hova. A különböző államokban ugyanis különböző törvények vonatkoznak erre a fajta tevékenységre. Ausztráliában például semmilyen jog nem védi az ilyen képek készítőit, így azokat bármikor csúnya perekkel lehet fenyegetni. Tét és különösebb cél nélküli viccelődésért bíróság elé állni: ezt senkinek sem kívánjuk, mert elég értelmetlen. Ennek ellenére a helyzet előfordulhat, ugyanis míg a paródiát, a humor egyéb formáit a médiajog szabályozza, addig az ilyen céltalan viccelődés esetében a jog azt feltételezi, hogy ilyen hülye senki sem lehet, tehát az ilyen tevékenység törvényen kívüli. Pedig...
Pedig mindenkivel előfordul, hogy egyszerűen csak hülyéskedni szeretne, főleg azzal esik ez meg könnyen, aki profin tud photoshoppolni. Régen persze egészen más volt a helyzet. A régi közösségekben a tábortűznél az emberek még összejöttek egymással, és így mesélték el egymásnak a történeteket, a vicceket, így osztották meg egymással az ötleteiket, sőt így bosszantották, gúnyolták is egymást – szóval trollkodtak, bár akkor még ezt a viselkedést nem nevezték így. Ezekben a közösségi terekben az volt a jó, hogy a közösség minden tagja megismerhette a többiek történeteit, ötleteit, vicceit stb., és a magáéit ezek alapján állíthatta össze, mondhatta tovább.
Ha jobban belegondolunk, az internetes közösségi terekben épp ez a fajta kultúramegosztás éled újra. A különbség annyi, hogy a tábortűz, amely körül összegyűlnek a közösség tagjai, ma már globális. Mára egy generáció nőtt fel, amelynek természetes ez a fajta történetmondás, és a történetek módosítása, újraírása, újrahasznosítása, egyénire szabása. És persze ez a világ igen kompetitív: fontos, hogy mindenki a lehető leggyorsabban közzé tudja tenni a saját ötleteit, mielőtt még mások megelőznék.
Innen nézve igencsak furcsa, hogy egyes államok – például Ausztrália – tiltják ezt a fajta tevékenységet. Hogy miért visszás ez? – Azért, mert szinte senki nem tudja, hogy amit tesz, az illegális, illetve senkit nem is érdekel, hogy legális-e. A jelenlegi törvények kriminalizálják az internetes kultúrát, és ezzel még inkább megnövelik a szakadékot idősebbek és fiatalok között.
Forrás