Időutazások a Facebookon
„Bezárják az Igazgyöngy Alapítvány iskoláját” és „Antiszemita indíttatású sírrongálás történt a Farkasréti temetőben: megrongálták a Latabárok sírját” – értesülhettünk múlt héten a Facebook jóvoltából az aktualitásokról. Aztán kiderült, hogy az egyik história két, a másik három éves, és ráadásul nem is igaz. Szóval nem árt óvatosan bánni a „megosztom” gombbal.
Ön is szokott a Facebookról tájékozódni? – Ha valaki ügyesen válogatja össze az ismerőseit és a lájkolt sajtóorgánumokat, és azoknak ügyesen iratkozik fel a hírfolyamára, akkor kizárólag a Facebook kinyitásával olyan válogatását találhatja meg a híreknek, amely éppen elegendő lehet a napi tájékozódáshoz. De ha nem is elegendő, az biztos, hogy többnyire hasznos, ha az ismerőseink szűrőjén keresztül válogatjuk a híreket. (Persze arra nem árt ügyelni, hogy mindenféle szempontból kiegyensúlyozott baráti kört ápoljunk; persze csak akkor, ha igényünk van a többoldalú tájékozódásra.) Az egyoldalúságon kívül mi lehet ennek a tájékozódási formának a hátránya? – Az alábbiakban erre mutatunk néhány példát.
Augusztus utolsó napjaiban jó néhány futótűzként terjedő hírről értesültünk a Facebookon keresztül, amelyekről hamarosan kiderült, hogy – ha nem is álhírek –, de semmiképp sem mondhatóak aktuálisnak. Hiába szólnak ugyanis például a tanévkezdésről, több évvel korábbi cikkekről, eseményekről, reflexiókról van szó. A hírekre (és sajnos pláne a rossz, negatív tartamú hírekre) amúgy is kiélezett közösségi oldali felhasználók persze boldogan és hátborzongva osztják tovább ezeket az anakronisztikus híreket. Mígnem valaki egyszer rá nem jön, hogy hoppá, ez a hír bizony már több éves, így nagy hírértéke ma már nincs. Persze ilyenkor rendszerint már nagyon nehéz megállítani a megosztási lavinát, az anakronizmusok így meglepően sokáig túlélnek…
Azt már megszokhattuk, hogy a postafiókunkba érkező levelek egy tetemes része kamu: egy héten néha háromszor is megnyerjük a lottót, olyan állásokat nyerünk el, ahol dolgozni nem nagyon kell, viszont annyit fogunk keresni, hogy menten meggazdagszunk, és bár az örök életet talán még senki nem ígérte nekünk, a hosszú, kényelmes, egészséges életet már annál többen. Ezeknek a spameknek már nem dőlünk be; már túl régen élünk velük kénytelen-kelletlen együtt. Ahhoz is hozzá vagyunk edződve már, hogy a közösségi oldalakon is terjednek városi legendák, álhírek, úgynevezett hoaxok – többnyire új vírusokról vagy épp a lehetséges óvintézkedésekről, brutális kriminalitású eseményekről és az örökzöldnek számító egészségügyi területről. Ezekre is egyre inkább figyelnek a felhasználók, és igyekeznek ellenőrizni a hír igazságtartalmát. Az ellen azonban, úgy tűnik, egyelőre védtelen vagyunk, hogy az ismerőseink milyen, már régóta lejárt szavatosságú híreket osztanak meg. Különösen abban az esetben vagyunk hajlamosak eltévedni, hogyha a különböző ügyeket propagáló csoportokban, hálózatokban osztják meg ezeket. Az utóbbi időkből két példát emelünk ki.
(Forrás: Facebook)
Az egyik hír a sok iskolakezdésről szóló negatív hír közé illeszkedett: arról szólt, hogy a csodálatos munkát végző Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény működése augusztus végére végveszélybe került. A cikk kiemelt, a facebookos link alatt is olvasható része arról szólt, hogy a szerző szeptemberben még részt vesz egy londoni konferencián, aztán bezárhatja az iskoláját. Az írás hiteles helyen, a Taní-tani Online-on jelent meg, a szerző már hitelesebb nem is lehetne, ugyanis a cikket maga L. Ritók Nóra, az intézmény igazgatója, A nyomor széle című blog szerzője írta. Egy dologból lehetett rájönni, hogy a hír nem aktuális: ez pedig a közlés dátuma. A cikk ugyanis két évvel ezelőtt, 2011. augusztus 22-én jelent meg, és akkor volt aktuális. Az alapítvány helyzete – lehet mondani – nagyon hasonló azóta is, de azok, akik megosztották a cikket, ezt vélhetően nem tudták. Ők ugyanis kommentár nélkül, úgy továbbították a hírt, mintha az mai lenne. A lavinát aztán maga a szerző volt kénytelen megállítani, aki figyelmeztette a cikkét megosztókat, hogy az egy két évvel korábbi írás. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy még ma is olvassák aktuálisként néhányan a cikket.
(Forrás: tani-tani.info)
De nem csak az olyan aktuális, nevezetes időpontokat lehet – akarva vagy akaratlanul – kihasználni, amilyen a tanévkezdés. Mindig vannak olyan közfelháborodást keltő, botrányos ügyek, amelyek rengeteg facebookos megosztást eredményeznek. A napokban ilyenből a hozzánk a Latabár-család sírjának a megrongálását dokumentáló fénykép jutott el. A kép, amely egyébként minden bizonnyal valódi volt, és a készítője töltötte fel saját, nyilvános albumába, a megrongált sírt ábrázolta. A képaláírásból pedig a következőt tudhattuk meg:
„Ennek az országnak rengeteg vidám órát adott, egy család, akit a Latabároknak hívtak... Most jöttem a Farkasréti temetőből, mert tegnap kaptam egy figyelemfelhívó telefont, arról, hogy vandálok, feltúrták a Latabár sírhelyet. Nem akartam hinni a szememnek, kimentem. Iszonyat amit láttam. Miért volt ez jó valakinek? Se motor, se autónyom nincs a közelben. Emberi kéz tett ilyen csodát. Ilyen országba élünk ma.”
(Forrás: Facebook)
És bár a retorika kissé hatásvadász, a konklúzió pedig a túláltalánosítás szép példája, ennek alapján még mindig hitelesnek tűnt a dokumentum. Aztán a kép feltöltésének dátumánál láttuk, hogy az 2010. október 3-án került fel a Facebookra, tehát közel három éve. Ettől még persze a hír nem lenne kevésbé felháborító… Az már azonban kacifántosabbá teszi az ügyet, hogy a képhez írt nyilvános kommentárokból és egy gyors guglizásból hamar kiderült, hogy a sírt nem szándékosan rongálták meg, hanem egy idős sofőr gázolt át rajta, mert elvesztette uralmát a kocsija felett (legalábbis a Farkasréti temető igazgatója és a család egy élő tagja így tudta). Az persze felháborító, hogy az október első napjaiban már látható rongálást – az október végi hírek tanúsága szerint – még egy hónap elteltével sem sikerült helyreállítani.
Hogy mi a tanulság mindebből? – Az biztos, hogy egy-egy hír esetében nem elég megnézni, hogy általunk hitelesnek tartott személy vagy szervezet osztotta-e meg. Arról sem elég meggyőződnünk, hogy az eredeti forrás hitelesnek vélhető-e. Mindenképp fontos ellenőrizni a cikk, híradás, kép stb. dátumát is. Ezen kívül – bár ez időigényes és kontraproduktív is lehet – néha nem árt belepillantani a kommentárokba is. Így talán kiküszöbölhető, hogy több éves híreken háborodjunk fel úgy, mintha azok is maiak lennének. Így talán több időnk és energiánk marad az aktualitásokra.
Azért van sok olyan 100 évesnél idősebb dolog is, ami még ma is aktuális. Pl.:
A mai helyzet hasonló ahhoz, amit ahogy nagyapám az egyik országgyűlési beszédében mondott 1879-ben:
"a t. ház már régebb idők óta megszokta, hogy egyesek minden alkalmat megragadnak, melyben a magyar nemzetet túlzások és rágalmak által a külföld előtt gyanúsíthassák, hogy ezután, mint X. képviselő úr tette, hivatkozhassanak a külföldi lapok véleményére,..."
("114. országos ülés május 2. 1879.
Országgyűlési Dokumentumok
Nagyrákói és Kelemenfalvi Rakovszky István (1847-1910) beszéde:)
1878 október: a pestmegyei ráczkevei kerület képviselője
1881 szeptember: a turóczmegyéi szucsányi kerület képviselője
1893 március: A Magyar Királyi Állami Számvevőszék elnöke
Nagyon fontos figyelemfelkeltő cikk, sajnos sokszor követnek el felelőtlen megosztást hiteltelen oldalakról még a megbízhatónak gondolt források is. És a megosztások futótűzként terjednek.
Egyetértek a cikkel, a legtöbb kamu és elévült megosztás azért terjed újra és újra, mert nem sok ember olvassa el a megosztás mellett látható sorokon kívül az egész cikket, képaláírást stb., hanem felizgulva máris rányom a megosztás gombra. Megtalálták a rák ellenszerét! Zorbán lánya máris válik! Náci zombik foglalták el a Vízentál Központot!
De a FB-ból épkézláb hírfolyamot is lehet csinálni, ha a részegen fetrengős fotókat megosztó „ismerősök" számát nullára csökkentjük, és normális híroldalakra, folyóiratokra és, csoportokra iratkozunk fel.
Esetleg felmerült valakiben a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka? Szerintem nem (csak/feltétlenül) a felhasználók tehetnek róla. A Facebook ugyanis sokszor hetek, hónapok -- így azt sem tartom kizártnak, hogy évek -- múlva juttatja el a megosztásukkor éppen aktuális információkat bizonyos felhasználókhoz. Ennek pedig a óvatlan felhasználók könnyen bedölhetnek. Magam is tapasztaltam: én általában el szoktam rejteni a már nem aktuális megosztásokat, ehhez képest valamikor hónapokkal később ismét megjelennek.