Amerika leggyakoribb nyelvei
Mi van az angolon túl? Na jó, a spanyol. De mi van a spanyolon túl? Innentől már tarkább a kép, de mielőtt hinni kezdenénk a kirajzolódó képnek, máris kezdhetünk gyanakodni.
Azt tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyelve az angol – még ha nem is hivatalos ez a státusza, csupán a gyakorlatban ez az érintkezés nyelve. De hol melyik a második leggyakrabban beszélt nyelv? Ezt mutatja meg térképen Ben Blatt a Slate-n megjelent cikkében.
(Forrás: Slate)
A valakik által használt nyelv ebben az esetben azt jelenti, hogy amit otthonában, a családjával, legközelebbi hozzátartozóival beszél.
Blatt az American Community Survey (ACS, kb. Amerikai Lakosságfelmérés – ez egy éves szűk mintavétellel készülő felmérés) adataira támaszkodik. Mint Blatt megjegyzi, az ACS adatcsoportosítása sokszor meghatározza a kialakuló képet. Példaként említi, hogy az ACS a kínai változatait (mandarin, kantoni stb.) külön nyelvekként kezeli – ha egy nyelvnek venné őket, több államban is a kínai lenne az angol mellett leggyakrabban használt nyelv. Így viszont szinte mindenhol a spanyol áll az élen, csupán a legészakkeletebbi államokban, illetve Louisianában a francia, Észak-Dakotában pedig a német. Egyedül Alaszkában követi közvetlenül az angolt egy őshonos nyelv, a jupik; a másik exklávében, Hawaiion a Fülöp-szigetekről származó tagalog.
A spanyol uralmát látva joggal merül fel a kérdés: melyek a leggyakoribb nyelvek, ha az angol mellett a spanyolt is figyelmen kívül hagyjuk? Ekkor már tarkább a kép.
(Forrás: Slate)
Láthatjuk, hogy a francia több keleti parti államban, illetve a Lousianával szomszédos Mississippiben is népszerű, Floridában pedig a francia alapú kreol követi a spanyolt. Még több államban áll a második-harmadik helyen a német: elsősorban a kontinens belsejében. Az európai nyelvek közül még az olasz és a portugál bukkan fel, mindkettő a keleti parton; a lengyel Illinois-ban, illetve az orosz Oregonban. Több helyen őshonos nyelv áll a harmadik helyen: Arizonában és Új-Mexikóban a navahó, Dél-Dakotában pedig a dakota. Michiganben az arab követi a spanyolt, a többi államban viszont valamilyen kelet-ázsiai nyelv: a vietnami, a kínai (mandarin?), a koreai, illetve a tagalog.
Ha már szó esik az őshonos nyelvekről, azt is érdemes megnézni, hogy hol melyik őshonos nyelvet melyik államban beszélik a leggyakrabban.
(Forrás: Slate)
Láthatjuk, hogy a legtöbb államban (az összesnek nagyjából a felében) két nyelvvel találkozhatunk. Főként délnyugaton beszélik a navahót, délkeleten a cserokít. A Dakota viszont Dél-Dakota mellett nem Észak-Dakotában, hanem Nebraskában és Ohioban a legnépszerűbb. A többi nyelv csak egy-két államban szerezte meg a vezető helyet. A térkép azonban rámutat arra is, hogy ilyen esetekben csak erős fenntartásokkal beszélhetünk őshonos nyelvekről.
Ezek a nyelvek ugyan Észak-Amerikából származnak, de eredetileg nem (csak) ott beszélték őket, ahol ma ilyen népszerűek. Láthatjuk, hogy a navahó felbukkan a keleti partokon, sőt, Hawaiion is, a hopi pedig, melyet eredetileg Arizonában beszélnek, a keleti part két államában a legnépszerűbb. A hopi a keleti parton kb. annyira számít őshonosnak, mint a lengyel Dublinban, a magyar Stockholmban vagy a román Madridban.
Kérdés az is, hogy vajon mit jelent az, hogy a területen legtöbbet beszélt „őshonos” (azaz legalább a kontinensről származó) nyelv. A Wikipédia szerint kb. ötezer ember beszél ma hopiul, ők is főként Arizonában élnek. Vajon hány hopi élhet New Hampshire-ben vagy Delaware-ben? Ha százan, kétszázan át is költöztek valamiért, hogy ez ott a leggyakrabban használt „őshonos” nyelv? Mivel kis mintán készültek a felmérések, a statisztikák erősen torzíthatnak is. Lehet, hogy csak egy-két őshonos nyelvet beszélő esett bele a mintába, és ők véletlenül hopi anyanyelvűek voltak. (Persze az eredetileg a keleti perton beszélt nyelvek gyakorlatilag már mind kipusztultak.)
Fenntartásainkat félretéve nézzünk meg egy térképet: melyik államban melyik a legtöbbet használt skandináv nyelv?
(Forrás: Slate)
Meglehetősen sajátos mintázatot találunk: az ország középső részén, illetve a két partvidéken a svéd dominál, ám északon és délen a norvég – a dán pedig meglehetősen elszórtan jelentkezik. Egységesebb a kép, ha az indoiráni nyelveket vizsgáljuk.
(Forrás: Slate)
Láthatjuk, hogy egyértelműen a hindi dominál – sőt, ha hozzátesszük, hogy legnagyobb riválisa, az urdu lényegében ugyanaz a nyelv (a hindit hinduk, az urdut muzulmánok használják; az urdut arab betűkkel írják, a hindit dévanagárival; az urduban több a perzsa és az arab jövevényszó, míg a hindi inkább a szanszkritből bővíti szókincsét stb.). A hindinél és az urdunál csak egy-két államban népszerűbb a gudzsárati, a bengáli vagy a nepáli. Végül lássuk, hogy mi a helyzet az afrikai nyelvek esetében.
(Forrás: Slate)
Észre kell vennünk, hogy itt valójában nem egy-egy nyelvről van szó. a legtöbb államban (főként keleten) a kru-i(g)bo-joruba a legnépszerűbb: ezek valójában különálló nyelvek, melyek a atlanti-kongói nyelvek közé tartoznak ugyan, de kölcsönösen nem érthetőek, különösen a kru áll távol a másik kettőtől. Szintén az atlanti-kongói nyelvek közé tartoznak a bantu nyelvek: ezekből félszáznál is többet tartanak számon, köztük az itt külön számolt számon tartott szuahélit. A kusita az afroázsiai nyelvcsalád egyik ága, az amhara pedig a szintén az afroázsiai nyelvcsaládba tartozó sémi nyelvek egyike. A nílusi nyelvek viszont egy másik nyelvcsalád, a nílusi-szaharai nyelvek közé tartozik. Mindebből világos, hogy ez a csoportosítás nem sokat mond, hiszen részben különálló nyelvekre, részben akár több száz nyelvből álló csoportokra vonatkozik.
Magyrországról is szívesen megnéznék egy ilyen térképet.
Jók ezek a térképek, bár igazán hiteles úgy lenne ez az egész, ha az adatok számszerűsítve lennének (pl. az adott állam lakosságának hány százaléka használja ezeket a nyelveket).