A világ felosztása kínai nyelvjárások szerint
A világ túlnyomó többsége Kínától kapta a teát és a tea nevét is. A nyelvekben azonban a tea megnevezése már két különböző formában terjedt el. Vannak teaországok és csájországok. Honnan származik ez a kettősség? – a tea történetének eredünk nyomába.
Magyarországon teának hívják a teát, de tőlünk délre és keletre többnyire csáj néven – vagy annak valamelyik változatával – illetik ugyanazt az italt. A horvátban čaj, a románban ceai, a görögben τσάι [tsáï], de így van ez az orosz, a török, az arab, a perzsa, a hindi nyelvekben is, és a legtöbb egyéb nyelvben egészen Kínáig. Tőlünk nyugatra azonban a te-tea elnevezés az általános, kivételt szinte csak a portugál képez, ahol a keleties chá az elterjedt név. Ezeken a területeken is gyakran ismert a csáj fogalma, de ezt legtöbbször az indiai fűszeres masszala teára értik.
A teljesen laikusnak elsőre meglepőnek tűnhet, de a tea és a csáj szó is ugyanarra a régi kínai szóra vezethető vissza, amit a 茶 karakterrel jelölnek. Ennek a kiejtése Kína területének nagyobbik részén ma chá – például a kantoni és a mandarin nyelvjárásban – de a dél-keleten és Tajvanon beszélt hokkien dialektusban tê. (A sanghaji wu dialektusban pedig zu.)
A legújabb genetikai kutatások szerint a tea eredetileg valahol India, Kína, Tibet és Burma mai határainak találkozásánál lehetett őshonos. Az ehhez a területhez földrajzilag közeli nyelveknek gyakran saját szavuk van a teára, ami nem vezethető vissza a kínai megnevezésekre. Így van ez a burmai, a karen és a lao nyelvben is. Karrierjét a tea azonban Kínának köszönheti. Itt már az i.e. II. században gyakori volt a teafogyasztás, és innen jutott el Japánba is a 9. század elején.
(Forrás: wikimedia commons )
Európa is Kínán keresztül ismerte meg a teázást. A portugálok 1516-ban érték el Kínát és 1557-től már engedélyt kaptak egy kereskedőtelep létrehozására Makaó helyén, több mint száz évvel megelőzve a briteket. Ezért maradt meg a portugálban a helyi kantoni kiejtésből származó chá. Nyugat-Európa többsége azonban nem a portugálokon, hanem a hollandokon keresztül ismerkedett meg a teázás szokásával, akik 1624-ben Tajvanon tudták kialakítani első kelet-ázsiai kereskedőbázisukat, Kína Tajvanhoz közeli részén pedig a hokkien dialektust beszélik. Az első dokumentált teaszállítmányt is hollandok hozták Európába 1610-ben. A holland kereskedőknek köszönhető az is, hogy Délkelet-Ázsiában is a tê és annak változatai honosodtak meg a tea megnevezéseiként.
(Forrás: wikimedia commons / Sandstein / CC BY 3.0)
Európa keleti szélére azonban már korábban is eljutott a tea a selyemút szárazföldi útvonalán, aminek mentén a mandarin chá név terjedt. Az oszmán birodalom nyelvi hatása köszön vissza a Balkán teaelnevezéseiben is. Északon az oroszok szintén szárazföldi kereskedelemmel jutottak el Kínáig, az első adag teát 1618-ban kapta ajándékba a I. Mihály cár a kínai nagykövettől. Ezért van, hogy tőlünk keletre – északi és déli irányban is – a csáj megnevezés az általános.
Az európai nyelvek között csak kevés kivétel akad, melyek nem a tea vagy a csáj nevet használják. Ilyen például a lengyel herbata és a vele rokon litván arbata megnevezés. Közvetve azonban ezek is a tea névből származnak, mert a latin herba thea lerövidítései. Más helyeken, kisebb nyelvek esetében, ahol a teától eltérő levelekből korábban is készítettetek főzeteket, ott néha a kínai teára is ezt a régebbi nevet alkalmazzák.
Forrás:
The World Atlas of Language Structures Online: Chapter 138: Tea
Tea History Throughout the World
Wikipédia: The word tea
@Angry Bird: Igazad van, ez a mondat meg az én figyelmemet kerülte el.
@Angry Bird: Valóban vehettem volna… de most hogy megnéztem, inkább az a benyomásom, hogy a 'tsái' latinbetűs átírást jelent, nem kiejtést, hiszen a többinél sem kiejtést ad meg az oldal. E cikk viszont kiejtésként tüntette fel – legalábbis a szögletes zárójellel ezt sugallják.
@El Mexicano: Persze, abban igazad van, hogy ez pontatlan megfogalmazás, de a cikk bevezetőjében ott van, hogy "Tőlünk nyugatra azonban a te-tea elnevezés az általános", szóval innentől érthető, hogy a tea mint a "tea és változatai" értendő. Megjegyzésedből egyébként úgy érthető, hogy az állítást, és nem a megfogalmazást kifogásolod.
@IdegenNyelvŐr: "Ha simán kimásolták volna, mit keres benne az ékezetes 'á'?" Ha vennéd a fáradságot, hogy megnézd a hivatkozott wikipédiás oldalt, nem kérdeznél ilyeneket...
@Angry Bird: Ha simán kimásolták volna, mit keres benne az ékezetes 'á'?
Eleve problémás a kiejtési átírás értelmezése, hiszen nem derül ki, hogy magyar közelítés vagy pl. IPA szerinti átírás akar-e lenni. Igazából egyik sem, hiszen IPA-ban az 'á' lenne a problémás jelölés, a magyarban meg a 'ts' – miért nem 'cs'? Valahogy nagyon öszvér megoldás lett ez így. IPA szerint /ʦai/, magyarosan [cái] lehetett volna.
@Angry Bird: Világos, csak akkor precízebben kellene fogalmazni, pl. "Az európai nyelvek között csak kevés kivétel akad, melyek nem a _tea vagy a csáj szóból származó nevet_ használják". Amúgy nem belekötésnek szántam, hanem kiegészítésnek.
Amíg szerző voltam, ennél sokkal jelentéktelenebb dolgokba is belekötött a szerkesztő, ha pedig elvárjuk, hogy a tájékoztatás tényszerű és pontos legyen, akkor legyen az, ha ez egy tudományos ismeretterjesztő oldal, nem?
@El Mexicano: A té éppen hogy nem a csáj-ágból származik, hanem a teáéból! Ilyen alapon abba is beleköthetnél, hogy angolul ugyan teának írják, de a kiejtése [tí]! (Egyébként ha megnézed a megadott wikipédiás forrást, ott is láthatod, hogy a legtöbb nyelvben [té]-szerűen hangzik...) A görögben viszont igazad van, szerintem egyszerűen kimásolták az angol szövegből, és megfeledkeztek arról, hogy magyar szövegben másképp olvassuk ki. (Az i hiánya biztos egyszerű sajtóhiba.)
Szlovén írott nyelv szerint čaj-nak mondják, de vendül tej, nyilván magyar közvetítéssel.
"Az európai nyelvek között csak kevés kivétel akad, melyek nem a tea vagy a csáj nevet használják" – spanyolul speciel té [té], bár az igaz, hogy ez is a kínai csáj nyelvjárási ejtéséből származik.
A görög τσάι kiejtése nem [tsá], hanem [cáj]. A görögben nincs [s] vagy [cs] (felteszem, hogy az utóbbit akarta volna jelölni a [ts]).