„A saját árnyékomnál is könnyebb”
Anorexiája történetét meséli el Katie Green grafikus egy képregényben. A kötet elkészítése számára gyógyulást hozott. Úgy tűnik azonban, hogy másoknak is segítségére lehet.
Az anorexiás jelző a hétköznapi nyelvben mindinkább kezdi azt jelenteni, hogy ’nagyon sovány, kórosan sovány’. A szó eredeti értelme szerint azonban ennél sokkal többet és pontosabbat takar: az anorexia (nervosa) egy táplálkozási zavar, amely testképzavarral is jár. Az anorexiában szenvedők nem látják reálisan saját testüket, fogyni akarnak, s ezért valóban koplalnak – ennek pedig nagyon súlyos, akár végzetes testi és lelki következményei is lehetnek.
Annak ellenére, hogy a betegség sokakat érint – elsősorban a kamasz és fiatal felnőtt korú lányokat –, kevés a vele kapcsolatos hasznos információ. A szépségiparban dolgozók több ízben fölhívták már a figyelmet a betegség veszélyeire. Az uralkodó szépségideál ugyanakkor nem sokat változott az utóbbi időben. (Emellett a betegség hátterében genetikai és környezeti tényezők is állnak.) A betegség kezeléséhez szakszerű pszichiátriai ellátás szükséges.
A bristoli grafikus, Katie Green anorexiás volt (és nemi erőszak áldozata is). A betegséggel kapcsolatos személyes vallomását a Lighter than my Shadow (Könnyebb, mint az árnyékom) című képregénykötetében tekinthetjük meg. Az alábbi videóban arról beszél a BBC riporterének, hogy mi adta a könyv ötletét, és hogyan készültek a rajzok:.
A kötet azt meséli el képekben, hogy a grafikusnő hogyan küzdött meg az étkezési zavaraival, illetve az őt ért szexuális bántalmazással. A videóban elmondja: a rajzolás szinte adta magát, mivel a képek alkalmasak arra, hogy tolmácsolják azokat az élményeket és érzelmeket, amelyekről beszélni igen nehéz vagy egyenesen lehetetlen.
A rajzokban kifejezett érzések már a kötet elkészítése előtt is segítették Katie-t: a riportban elmondja, hogy amikor először diagnosztizálták anorexiával, a szülei számára egy festményt készített, amellyel azt akarta érzékeltetni, hogy hogyan érzi magát. Amikor a szavak fölmondták a szolgálatot, és állandó félreértéseket okoztak, a kiválóan rajzoló nő képekkel kezdett kommunikálni.
A kötet 2013 novemberében jelent meg. A kötet hivatalos honlapján olvasható belőle néhány részlet. A gyógyulásban segítséget remélt különböző szakkönyvektől és személyes visszaemlékezésektől. Előbbiek azonban túlzottan szakmaiak voltak, utóbbiak pedig kevés reménnyel kecsegtettek. Így jött az ötlet, hogy rajzolni kezd. Heti hat nap rajzolt tizennyolc hónapon keresztül. Nem a történet sorrendjében készítette a képeket: miután elkészült egy-egy nehezebb jelenettel, utána megjutalmazta magát azzal, hogy egy könnyebbet rajzolt. A könyv elkészítése előtt reménytelennek látta a gyógyulást, nem tudott szabadulni a betegségétől. Mire azonban kész lett a mű, ez az érzés megváltozott.
Katie Green arról is beszél a videóban, hogy rengeteg e-mailt és üzenetet kap a világ minden tájáról. Hozzátartozók, családtagok, barátok és maguk a betegek is megkeresik, hogy köszöntet mondjanak neki a könyvért. Katie pedig nagyon örül annak, hogy nem csak magán, de másokon is tud segíteni képes kötetével.
Forrás, további olvasnivaló
Anorexia explored in graphic novel