0:05
Főoldal | Rénhírek

A benned élő pszichopata

A neurológus egy napon a saját agyának felvételeit nézve rájött, hogy pszichopata. Mit tett ezután?

nyest.hu | 2013. november 30.

James Fallon a University of California Irvine neurológusprofesszora. 2005 októberében belevágott egy kutatásba, amelyben sorozatgyilkosok agyi PET-képeit hasonlította össze, hogy ennek segítségével valamilyen anatómiai jellegzetességekre bukkanjon ezeknél az embereknél. Ennél azonban még meglepőbbet talált...

Több ezer agyról készült felvételt nézett meg – köztük gyilkosokét, skizofrénekét, depressziósokét, alzheimeresekét, illetve egészséges emberekét. A vizsgálandó képek között volt a sajátja, illetve az összes családtagjának képei is. „Ott volt ez a kép a kupac alján; ránéztem, és azonnal láttam, hogy egyértelműen patologikus eset: alacsony aktivitás azokban a régiókban, amelyek az erkölcsösségért, az empátiáért és az önkontrollért felelnek...” Mivel tudta, hogy családtagról van szó, ellenőrizte a PET-felvételt készítő gépet, hátha valami gond lehetett vele. Tökéletesen működött. Ezután elhatározta, hogy megnézi, kit takar a felvételen található kód...

Ekkor jött a felismerés: a patologikus eltéréseket mutató kép a saját agyáról készült. Sokan döntenének úgy hasonló esetben, hogy az eredményt megpróbálják eltitkolni – félve, hogy pszichopatának bélyegzik őket, ami mindenképp megszégyenítő. Fallon azonban – talán épp a pszichopatákra jellemző gátlástalanságnak és merészségnek köszönhetően – a világ elé tárta az eredményeit. Izgalmas és humoros TED-előadásából a családi kórtörténetet is megtudhatjuk. Most pedig könyvet is írt The Psychopath Inside (A benned lakó pszichopata) címmel, amelyben annak a kérdésnek ered nyomába, hogy hogyan élhet boldog családi életet valaki, akinek az agya úgy működik, mint a sorozatgyilkosoké.

A benned élő pszichopata
Forrás: Amazon.com

Miután megtudta, hogy a saját agyának patologikus képét tartja a kezében, Fallon először azt próbálta ellenőrizni, hogy nem hibás-e a hipotézise a pszichopaták agyának patologikus eltéréseit illetően. Ő elvégre soha nem ölt meg, nem erőszakolt meg senkit – tehát nem mutatja azokat a viselkedéseket, mint a pszichopaták nagy része. Genetikai vizsgálatokat is elvégeztetett tehát magán. Ezek azonban megerősítették a lesújtó eredményt: kiderült, hogy mindazokkal a génváltozatokkal rendelkezik, amelyek az agresszív, erőszakos viselkedéssel összefüggésbe hozhatók.

Így arra a következtetésre kellett, hogy jusson, hogy ő pszichopata, csak épp a jó fajtából. Azaz ő olyan személy, aki valóban nehezebben érez együtt másokkal, de képes betartani a társadalmi normákat. Fallon mindig is tudatában volt annak, hogy ő olyan ember, akit igenis motivál a hatalom, aki szeret manipulálni másokat. Ráadásul a családi legendárium is tartalmaz véres történeteket: a családjában hét állítólagos gyilkos volt – köztük Lizzie Borden, akit 1892-ben azzal vádoltak, hogy apagyilkosságot követett el.

Hogyan lehetséges mégis az, hogy valaki, aki a genetikai állományában hordozza, és az agyi működésében is mutatja a pszichopátiát, sikeres tudósként és boldog férjként és családapaként él? – Ez a tény a környezeti hatások jelentőségére hívja fel a figyelmünket a pszichopátia esetében. Nem minden pszichopata gyilkol. „Az azonban kétségtelen – mondja Fallon –, hogy én eszméletlenül kompetitív vagyok. Nem fogom hagyni nyerni az unokáimat egy társasjátékban. Sokszor agresszív vagyok, egy igazi seggfej, de amíg az agressziómat képes vagyok szublimálni, addig inkább szavakkal és érvekkel verekszem, és nem puszta kézzel.”

A benned élő pszichopata
Forrás: blogs.smithsonianmag.com

Az, hogy a kritikus génekkel és agyi eltérésekkel rendelkezők nem mindegyike gyilkol, azt jelenti, hogy a pszichopátia kialakulásában a környezeti hatásoknak nagy szerepük van. Fallon úgy gondolja, hogy őt az mentette meg attól, hogy gyilkossá váljék, hogy szerető család vette körül gyerekkorában. Ha rosszabb körülmények között nő fel, ma valószínűleg nem publikálna könyvet saját betegségéről, hanem annak a következményei miatt ülhetne valamelyik börtönben.

Van még egy összetevő – emlékeztet Fallon – a genetikán és a környezeti hatásokon kívül: a szabad akarat. „Amióta rájöttem, hogy mivel élek együtt, igyekszem megváltoztatni a viselkedésemet. Sokkal tudatosabban törekszem arra, hogy jó dolgot tegyek, illetve hogy gondoljak mások érzelmeire. De ezt – teszi hozzá – nem azért csinálom, hogy kedves legyek, hanem sokkal inkább a büszkeség miatt, hogy megmutassam mindenkinek, hogy ezt is meg lehet csinálni.”

Forrás

The Neuroscientist Who Discovered He Was a Psychopath

James Fallon TED-előadása (magyar felirattal)

Interjú James Fallonnal (angolul)

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (9):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
10 éve 2013. december 11. 05:04
9 Krizsa

hu.wikipedia.org/wiki/Cesare_Lombroso

Ne menjünk már le ennyire mélyre. Szóval Lombroso elmélete nagyon régen elavult (élt: 1835-1909-ben).

Ha a cikk James Fallon-ja nem nőtt volna fel "szerető környezetben", akkor sorozatgyilkos lenne? Nemár...

Nincs jele semmiféle pszichopátiának az agyban. Ez egy hazug csirkefogó.

Ez nemcsak baromság, hanem 6 millió zsidó elgázosításának is egyik ideológiai összetevője volt / lehetett.

Nem jöttem rá azonnal, hogy mi volt J. Fallon CÉLJA? Üzleti cél volt: érdekessé tenni magát és sok pénzt keresni a hozzáforduló zűrös / bűnöző alakoktól.

A cikkből: "„Amióta rájöttem, hogy mivel élek együtt, igyekszem megváltoztatni a viselkedésemet. Sokkal tudatosabban törekszem arra, hogy jó dolgot tegyek, illetve hogy gondoljak mások érzelmeire."

NEM jó dolgot igyekezett tenni, hanem csak jó sokat keresni. Én azonnal megvonnám az orvosi működési engedélyét.

10 éve 2013. december 1. 17:46
8 Krizsa

@Máté: Valóban kiakadtam a cikktől, mert egy pszicháter (na megint mérgelődnék) elképesztő ostobaságáról szól. A szakmám, nyugdíjkor előtt gyógyszervegyészet volt, azóta önálló kisvállalkozó vagyok). Még csalásnál is rosszabbnak tartom a "szorit" - butaságnak. Annyira, hogy kétségbevonom a foglalkozást is, hogy valóban egy pszichiáterről van szó és nemcsak mese az egész.

Nincs különbség a be nem gyógyszerezett (és nem éppen pszichotikus állapotban révezedő) - meg a normálisok agya között. Ha lenne, akkor nemcsak a beteg beszédéből és viselkedéséből lehetne feállítani óvatosan, hosszas megfigyelés után a diagnózist. Működés szempontjából persze minden ember különböző tevékenységeiben, hangulátában, mérgelődés, örömrivalgás, alvás, ébrenlét stb. akár pillanatonként is van változás az agyi tevékenységben.

A két tárgykörnek: orvoslás és nyelvészet pedig nincs közük egymáshoz. Ha valóban érdekeli a gyöknyelvészet, akkor úgyis beletekint, ha nem annyira, akkor nem.

Szó nincs arról, hogy ehhez 1080 oldalt kellene, akárcsak átlapozni, hiszen a könyv 2/3 része: szótár.

Ma nyitottam önálló honlapot, ami azonban még alig van feltöltve. Eddig a legtöbb cikkem, a teljes könyv 13 fájlja, és elég sok hozzászólásom a magyarostortenet G portál honlapon: a Gyöknyelvek és alatta a Gyöknyelvi fórum modulban található. (Ott is fenn fog maradni.) Meg két honlapon fenn vagyok, ahova meghívtak, de ennyi most elég. Néhány napot most nem leszek gépközelben, azután visszajövök.

10 éve 2013. december 1. 16:22
7 Máté

Tetszik a cikk, felhívja a figyelmet néhány nagyon fontos momentumra (környezeti hatás, szabad akarat stb.).

Kedves Krizsa!

Rém agresszív a retorikája. Attól eltekintve, hogy teljesen jogosan és helyesen megcáfolt egy vélekedést, miszerint az elmebetegek mind hangokat hallanak (bár ezt itt senki sem állította), kiemelve szeretné a tudtunkra adni, hogy a cikk nyílt csalás. Utána érezteti velünk/velem, hogy "hozzá-nem értő" szerencsétlenek vagyunk, majd átlagembernek nevez, miután tényleg értetlenül állok a hozzászólása előtt.

Én eddig terveztem, hogy elolvasom az Ön által paradigmaváltónak nevezett gyöknyelvészetes könyvét, csupán azért, mert érdekelnek az alternatív elméletek, nem szeretek semmit őrült agymenésnek bélyegezni, amíg nem ástam bele magam kellően a témába.

És azt hiszem ez az, ami minket elég élesen megkülönböztet - bár nyilván úgy gondolja, hogy minden témába kellően beleásta magát ahhoz, hogy megmondja a tutit. Nekem egyre inkább az az érzésem (olvasva a hozzászólásait), hogy Ön kényszeresen szereti nem elfogadni azt, amit olvas, ami önmagában nem feltétlenül gond, ám ezt nagyon unszimpatikus módon, tárgyi tévedéssel, rossz logikával alátámasztva ömleszti a világra, ami azt eredményezi, hogy nem tűnik számomra tudós embernek, így aligha fogok elolvasni egy több mint ezer oldalas könyvet csak azért, mert kíváncsi vagyok - alternatív elméletekről is csak olyanok tollából szeretnék olvasni, akikről az olvasás kezdetekor még feltételezem, hogy kompetens, tudós emberek.

Ha mást nem is, kérem azt értse meg ebből a hozzászólásból, hogy rossz reklámot csinál a könyvének.

10 éve 2013. november 30. 13:33
6 Krizsa

A cikk úgy marhaság, ahogy van.

Több hónapos (éves) begyógyszerezés ELŐTT, tehát ez előtt (kémiai agyműködés gátlás előtt)

NINCS KÜLÖNBSÉG az elmebetegek és a normálisok agyi tevékemysége között. A CIKK NYÍLT CSALÁS.

Szal becsaptak - tisztelt hozzá-nem értő nagyközönség.

Az elmebetegek nem "hallanak" valójában hangokat. NEM HALLANAK HANGOKAT s ezt a modern orvostudomány is elismeri.

Hanem... ez több oldalas cikk volna... miért gondolják ők, a szerencsétlenek, hogy hallanak valamit...

Hogy mit vélnek "hallani" mégis?

Befrászoltak - ennyi. Jó, ősemberi stílusban reagálnak a végképp megoldhatatlan problémáikra.

A skizóknak a másik agyfele is tud is tud "gondolkozni". Úgy tűnik nekik, hogy beszélni is tud a "fejükben": Ezt "HALLJÁK". NEM IS HALLJÁK. Nemhallanak valójában semmit, csak kissé kevert a jobb-, és balkezes genetikai örökségük.

Az emberiség kb. 2%-a úgy születik, hogy sem nem 100% jobb, sem nem 100% balkezeek.

Akik igazán nagy szarba kerülnek (az 1%), azok a modern civilizációban még nagyobb szarba kerülnek. Valójában a megsennisíttés "dobozba". Vagyis a 100%-os jogfosztásba. Ezen is túl a kísérleti állaoki sorába kerülnek.

Pl. két éve M.o. -on gyógyszerkíséreteket is szabad - igen, Magyarországon - szabad folytatni rajtuk, tiltakozás kizárva. Lefogják és beinjkciózzák, és senikit nem lehet beperelni... Ezt TUDTAD? Nem tudtad.

A skizofrének árthatnak is másoknak? Igen, de statisztikaialag sokkal kevésbé ártanak, mint bárki más... , mint a normálisok.

Te pedig, áltgember, nem érted, hogy miről is van itt van szó.

10 éve 2013. november 30. 12:31
5 Pesta

Nincs új a nap alatt. Van egy ókori történet, hogy egy messziről jött ember, aki arcról pontos jellemvonásokat volt képes felismerni, Szókratészt ellenszenves tulajdonságokkal teli embernek írta le. Amikor ezt felháborodottan elmesélték Szókratésznek, ő csak annyit mondott: - Igaza van, tényleg ilyen lennék, de úrrá lettem magamon.

10 éve 2013. november 30. 10:57
4 Pierre de La Croix

@Barkasfarkas: Viszont a gyógyszerezés segíthet abban, hogy könnyebben ellenálljon a késztetéseknek (a "belső hangoknak") és megbirkózhasson vele (nem egy állandó állapot ugyanis a pszichopátia, hanem tudtommal rohamokban jelentkezik. Ezek gyakorisága és erőssége csökkenthető gyógyszerekkel, de meg nem szüntethető).

Különben ezzel a logikával a fájdalomcsillapítást is el lehet utasítani.

10 éve 2013. november 30. 10:54
3 Pierre de La Croix

@Blogin: Attól eltekintve, hogy a pszichopata és a szociopata két különböző dolgot jelent, két dolgot fűznék hozzászólásodhoz:

1. A legtöbb - mármint azok akik elkövettek valamit és büntetőperre került sor - pszichopata börtönbe és nem elmegyógyintézet kerül (éppen a pszichológiai szakvélemény és konszenzus miatt) hanem börtönbe (hiszen racionálisan és tetteinek következményeit általában - lásd a cikkben - tudják mérlegelni).

2. Az a néhány kivétel pedig, aki még is az előbbiben köt ki, általában súlyosabb büntetést jelent (elég rosszak a gyógyulási arányok, így életük végéig ott is maradnak, akkor is, ha adott esetben mondjuk - még/már - bizonyíthatóan nem követett el olyan súlyos bűncselekményt, amely ezt börtönbüntetésként igazolná).

3. Természetesen van olyan eset, hogy valakit börtönbüntetés helyett intézetbe utalnak, majd gyorsan szabadul, de ennek kevés köze van ahhoz, hogy pszichopata az illető, hanem inkább a korrupcióhoz és egyéb dolgokhoz: pl.: egy japán diák megevett egy francia lányt valamikor az elmúlt ezredévben (cirka 70'-es évek) Párizsban. Elfogták, de a bíróság - befolyásos családja nyomására - előbb gyógykezelésre ítélte (szimplán "örökre") majd, részben kormányzati machinációk nyomására (nagyon-nagyon befolyásos és viszonylag tehetős családja volt, akik a legjobb ügyvédeket tudták megfogadni) Japánba szállították. Ott pár év múlva - szintén családja befolyását mutatva - mint "gyógyultat" szabadon engedték (a francia ítélet ezt kizárta).

10 éve 2013. november 30. 10:53
2 Barkasfarkas

@Blogin: "A pszichopátia bár nem neurotipikus viselkedés, akár minden tizedik embert érinthet enyhébb szinten."

Adódik a kérdés: ha ennyire nagyszámú eltérésről beszélünk, szabad-e, kell-e betegségnek nyilvánítani? Nem inkább csak egy állapot?

Én úgy fogalmaznék, bár csak megfigyeléseket teszek, nem vagyok gyakorló pszichológus vagy pszichiáter, hogy ezek az emberek legfeljebb hajlamosabbak gyilkossá, kíméletlenné vagy könyöklővé válni, főként a környezet hatására, nincs beléjük kódolva semmi.

A szabad akarat sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Rengeteg adottságot - főleg nem fizikai adottságot - lehet felülírni, ha az ember felismerte, és aktív vágy él benne a változás iránt. Ezt tudatosságnak hívom, és sokkal fontosabb volna, mint gyógyszerezni a kevésbé súlyos eseteket.

10 éve 2013. november 30. 10:27
1 Blogin

Rendkívül fontos felismerés. A pszichopátia bár nem neurotipikus viselkedés, akár minden tizedik embert érinthet enyhébb szinten. Rámutat a szabad akarat fontosságára és az egyén felelősségére: hiába beteg valaki, nem bújhat mögé, ha képtelen ember módjára, erkölcsi korlátok között élni. Ez enyhíthet a megítélésen, de a döntéseket akkor is ő hozza, a mintákat és elvárásokat ismeri, mert nem fogyatékos. Így a különböző szociopátiás betegek felelhetnek tetteikért.