„A kommunikáció mindennél fontosabb”
Az Alzheimer-kór fokozatos szellemi leépüléssel jár. A beteg elveszíti kognitív képességeit, beszédkészségét, így elszigeteltté, magányossá válik. Naomi Feil megmutatja, hogy mégis lehetséges kapcsolatba kerülni ezekkel a súlyos betegekkel.
Gladys Wilson 87 éves, Alzheimer-kórban szenved: gyakorlatilag nem tud beszélni, szellemileg teljesen leépült a betegsége következtében, mozogni sem nagyon tud, egy székben ül naphosszat. A világgal megszűnt a kapcsolata...
Gondozója, Naomi Feil arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen magányos, elszigetelt és félelmekkel teli ez az állapot. Naomi azt vallja, hogy az embernek még ebben a helyzetben is – amikor elveszítette kapcsolatteremtő képességeit – szüksége van emberi viszonyokra, és hogy egy ilyen betegre is lehet hatni, kapcsolatba lehet vele kerülni, és ez szerezhet számára örömöt – vagy legalábbis kisebbítheti a szenvedését. Az Upworthy által is közzétett videóban saját szemünkkel is megnézhetjük, hogyan lehetséges ez.
Gladys nem tud beszélni, szeme csukva van, repetitív mozgásokat végez. Érzelmeit ezekkel igyekszik kifejezni, illetve a videón látszik, hogy könnyezik. Naomi igyekszik kapcsolatba lépni vele, és ez – ahogy elmondja – elsősorban az érintések útján lehetséges. Ott és úgy simogatja meg Gladys arcát, ahol az édesanya szokta a csecsemőét; ezzel vissza tudja adni a beteg biztonságérzetét. „Mindenekelőtt fontos a kommunikáció, és mivel a beteg nem tud beszélni, leginkább az érintések által lehet kapcsolatot teremteni” – mondja Naomi.
Ezután egy keresztény dalt énekel neki – tudván, hogy Gladys hívő volt. Erre a beteg dobolni és mozogni kezd a dal ritmusára. Naomi elmondja, hogy ez az együttes mozgás úgy jött létre, hogy ő az éneke intenzitását a beteg dobolásának intenzitásához igazította. Ezt pedig Galdys is érezte, hiszen a dal végére kinyitja a szemét, kapcsolatba lép Naomival, sőt néhány ütemet maga is énekel. És a végén válaszol Naomi kérdésére. „A halál közelségében élő betegek gyakran a szüleikkel, az édesanyjukkal való kapcsolatra vágynak. Én abban a pár percben Gladys számára az édesanyját szimbolizáltam. És így lehetséges, hogy visszaadtam a biztonságérzetét” – mondja Naomi, aki arra biztat mindenkit, hogy próbálja meg a kapcsolatteremtést még akkor is, ha ez nagyon nehéznek, olykor lehetetlennek tűnik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Garrondo)
Az elnevezés eredete A betegség a felfedezőjéről kapta a nevét. Alois Alzheimer (1864–1915) német pszichiáter, neuropatológus volt. Ő írta le 1906-ban először a ma Alzheimer-kórként ismert tünetegyüttest Auguste Deter nevű 51 éves betegén. Az Alzheimer-kór az idősebb korosztály betegsége: a 65 év fölöttiek 5, a 80 év fölöttiek 20 százalékát érinti, de 65 éves kornál fiatalabbaknál is előfordulhat – persze jóval kisebb valószínűséggel. Magyarországon egyes becslések szerint 200000 diagnosztizált beteg él. Mivel a betegségre egyelőre nincsen gyógymód, és a tünetek a kór előrehaladtával egyre súlyosbodnak, az alzheimeres betegek családtagjaira és gondozóira egyre nagyobb és nagyobb terhek hárulnak: mind fizikai, mind lelki, mind pedig anyagi értelemben. Az Alzheimer-kór a fejlett országok egyik legköltségesebb betegsége.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az Alzheimer-kór fokozatos szellemi, majd a súlyos stádiumban gyors testi leépüléssel jár. A betegek agyában különböző fehérjékből álló plakkok (lerakódások) jelennek meg, amelyek megzavarják az idegsejtek működését. A neuronok közötti kapcsolatok (szinapszisok) megszűnnek, a sejtek elpusztulnak. A betegek agyáról készített CT-, illetve MR- vagy PET-felvételek a halánték- és a fali lebenyben, később a homloklebenyben, illetve mélyebb agyi régiókban is mutatnak eltéréseket. A definitív diagnózishoz kórszövettani vizsgálat is szükséges.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az alzheimeres beteg fokozatosan veszíti el emlékeit, kognitív képességeit, demenssé válik. Korai stádiumban jellemző a zavart viselkedés, memóriazavarok, szóelőhívási nehézségek, számolási nehézségek. Később pedig ehhez agresszió, részleges vagy teljes amnézia, a beszédképesség teljes elvesztése, továbbá mozgási problémák is társulnak. A beteg fokozatosan veszíti el önállóságát, önellátó képességét – és ezzel párhuzamosan kapcsolatát az őt körülvevő világgal, a körülötte élő személyekkel. A betegek átlagosan a diagnózistól számítva 7-14 évet élnek – fokozatosan romló állapotban.
Forrás
You’ll Be Amazed How Just A Song Could Break Through To This Woman With Alzheimer’s
-Édesem, hogy hívják azt németet aki folyton eldugja a tárgyaimat?
- Alzheimer.