Nézze meg, mi történik az aggyal Alzheimer-kór esetén!
Az Alzheimer-kórtól sokan rettegnek: ijesztő belegondolni abba, hogy egy családtagunk vagy saját magunk fokozatos mentális leépülését kelljen megtapasztalnunk. A betegséget emiatt sok előítélet és tévhit övezi. Egy ismeretterjesztő videó azonban egyszerűen és közérthetően magyarázza el a folyamatot, amely lejátszódik az agyban az Alzheimer-kór folyamán.
Az Alzheimer-kór félelmetes betegség, ráadásul nem is ritka, a 65 év fölöttiek körében minden tizedik embert érinti. A betegség az agysejtek folyamatok pusztulásával jár, amelynek következménye a beteg folyamatos, lassú mentális leépülése, ami egy idő után fizikai leépüléssel is jár. Az alzheimeres betegek folyamatos segítségre, ápolásra, később felügyeletre szorulnak. A betegség lefolyása igen lassú: körülbelül 8–10 évig tart az első tünetek megjelenésétől a beteg haláláig. A mai napig gyógymódja nem ismert.
Az Alzheimer-kór során az agy fokozatosan veszíti el a funkcióit: romlik az emlékezet, az ítélőképesség, aminek következtében a beteg egyre kevésbé képes az önálló életre. A betegség oka az agysejtekben kórosan felhalmozódó fehérje, amely tönkreteszi az agysejteket. A kórral kapcsolatosan sok téves információ él a köztudatban, a betegeket pedig előítéletek és a betegséggel kapcsolatos félelmek alapján ítélik meg a mai napig. Ezért készítette el az alábbi ismeretterjesztő videót David Shenk; a kisfilmben röviden és közérthetően végigkövethetjük, hogy mi zajlik le az Alzheimer-kóros beteg agyában, ahogy a betegsége halad előre. Az angol nyelvű videó elérhető a YouTube-on, a közelmúltban pedig az IflScience is ajánlotta.
Az Alzheimer-kór gyógyíthatatlan, úgynevezett neurodegeneratív betegség; fokozatosan halad előre, ahogy az agyban két abnormális fehérje elkezd fölhalmozódni úgynevezett plakkokat és gubancokat hozva létre. Ezek egyre szaporodnak, megsemmisítve az agysejtek közötti kapcsolatokat, illetve magukat az agysejteket is.
A folyamat a hippokampuszban kezdődik – ez az agynak az a része, amelyben az emléknyomok elsőként tárolódnak. Hosszú idő, akár évek kellenek ahhoz, hogy a plakkok és a gubancok lassan tönkretegyék a hippokampuszt. Ennek az a legfőbb tünete, hogy a beteg rövid távú memóriája egyre kevésbé működik, mind nehezebbé válik számára az, hogy új információkat jegyezzen meg. Így az elmúlt hét vagy akár az elmúlt pár óra eseményeinek a felidézése is gondot okozhat.
A hippokampusz után a plakkok és a gubancok az agy más területein is megjelennek, és mindenütt, ahol megjelennek, károsítják az agysejteket, rontva az adott területhez köthető képességeket. Az Alzheimer-kór különböző stádiumait aszerint szokták megállapítani, hogy a plakkok és a gubancok az agynak mely területeire terjedtek már el.
Az alzheimeres betegeknek egy idő után a nyelvi képességeik, illetve a beszédprodukciójuk is megváltozik. A betegek számára mind nehezebbé válik megtalálni a megfelelő szavakat: fokozatosan elfelejtik a tárgyak, illetve a személyek neveit. Ez a tünet azt jelzi, hogy plakkok és a gubancok a hippokampusz után a nyelvért felelős területet is elérték a halántéklebenyben. Innen a betegség általában a frontális lebeny felé halad tovább, ahol a logikus gondolkodásért felelős területek találhatók. Szép lassan a beteg elveszti a problémamegoldási és a tervezési képességét is.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az Alzheimer-kórt egy idő után nagy mértékben jellemzi a hangulatingadozás, az érzelmek fölötti kontroll elvesztése, illetve az agresszió. Ennek az az oka, hogy ahogyan a plakkok és a gubancok terjednek, elérik az agynak azt a részét is, amely az érzelmek szabályozásáért felelős. A beteg képtelenné válik az érzelmei szabályozására.
Ezután a betegség eléri azt a területet, amely az agyban azért felelős, hogy értelmezni tudjuk a bejövő vizuális, hallási, szag-, és ízingereket. Ekkor a beteg nem képes értelmezni az észleleteit, és gyakran hallucinációi is vannak.
A betegség legvégén a plakkok és a gubancok elérik az agynak azt a hátsó területét, amely a legrégebben tárolt, legmeghatározóbb emlékekért felelős. Ebben az állapotban a beteg nem ismeri meg a hozzátartozóit, a szeretteit, és azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. A betegség végső stádiumában a beteg egyensúlyérzéke, koordinációja is romlik, majd élvész. Végül a betegség eléri a légzést és a szívműködést szabályozó központot az agyban. Ez vezet végül a beteg halálához.
A folyamat igen lassú, de megállíthatatlan. Jelenleg nincs rá ismert gyógymód.
Forrás
Az anyai nagyanyám (Winkler, a többi cs.tag mind szláv és magyar nevű) a lábán néhány fehér folttal (vitiligo) született. A háziorvos szerint kb. 4o éven át lehetett bőrrákos. Valszeg a naptól. Ugyanott, a fehér foltok berepedt csíkok lettek - én már csak azt láttam. Az viszketett neki estefelé. Haddee fijam, émmán nem halok meg fijatalon, mondta az orvosoknak, meg nekem is, ha kezelésre akartuk küldeni. Hát ilyen Kanadás, odaát pénzgyűjtógetős parasztok voltak. Kb. 8o-ig úgy dolgozott, mint én, csak sokkal jobban. A rák 86? éves korában terjedt el, vagyis ezt már csak a halottboncoláskor mondták. Meghalás: reggel felkelt, hogy kávét főzzön. A fia is ébredezett már, ő mesélte. Jaj, nem kapok levegőt kiáltott a nagyi. Még egyet kiáltott, de azt már nem lehetett érteni, majd futott pár lépést, elvágodott és kész. Ja, fogai már vagy 2o éve nem voltak - kihullottak. (Más öregnek nincs ilyen problámája a családban.) Miért nem volt demenciás egy félórára se? Van még ilyen sztorim. Még a halála előtti este is szomszédolt a nagyiéknál, beszéd közben is el-elbóbiskolt. Sárgásra fonnyadt pici öregasszony - majdnem 9o éves volt. Meszes már az agya, mondta a nagyapám augusztusban, mikor ott voltam (Ostffyasszonyfán) - ez már nem éri meg a telet. Ősszel írták, hogy reggel átment hozzá a nagyi. Hátha kell neki valami, mert este olyan "halottszínű" volt a feje. MIÉRT nem volt demenciás ez se?
@Krizsa: Köszönöm válaszod. Igazad lehet, további jó egészséget Neked! Tisztelettel: Baranyai György
@Krizsa: Az én honlapom miatt ne aggódj, azt nem fogják ettől sem többen, sem kevesebben megnézni. Az a kör, akiket érdekel, már régen bezárult, és az nem innen kerül ki, valószínűleg nem is a gyöknyelvészek közül. ;)
@Sultanus Constantinus: Ne mérgesíccs... basolar = zúgolódás (baszk). Má montam ety párszó, hogy a gyöknyelvészthez való hozzászólás aid előtt tanujjá pár hónapot a gyöknyelvészetről.
Három honlapom van fenn (köztük egy szlovák is), de a legbővebben és azóta már nagyon sok plusszal - a saját honlapomon: gyoknyelveszet G portal.hu
Ha meg - akkó, ha mellém állná,l kevesebben fogják megnézni a TE espanyolik honlapodat - arra is van betsületes megoldás.-Ne köss beléje a gyoknyelveszet-be. Ne köss beléje anélkül, hogy értenéd, mirúl van ott - nagyba-szó..
Furcsa dolog történt édesanyámmal nem sokkal a halála előtt..
Olyan nyelven(?) kezdett beszélni hozzám mosolyogva, és szeretetteljesen, amilyet soha azelőtt nem hallottam sem tőle, sem másoktól.. Amikor újra érthetően beszélt, semmire sem emlékezett.
Talán a neuronok összeköttetésének leépülése mellett amíg lehet, még képes az agy a megmaradt kevés összeköttetéssel is egy ideig átrendeződés után helyesen működni..
@gyurika: Krizsa sokszor mond nagy alapigazságokat, ha éppen nem gyöknyelvészkedik. :)
Egyébként abban egyetértek Krizsával, hogy mindennek oka van. De a közvetlen okok mögött nyilván közvetett okok állhatnak. Pl. mindenki valamilyen betegségben hal meg az élete végén, de a betegségnek az oka az öregedés, illetve a szervezet elhasználódása, ami természetes folyamat. A kérdés csak az, hogy ez kinél mikor következik be. Az ember tulajdonképpen már 20-24 éves korától kezdve öregszik, csak ez valakinél lassabb, valakinél gyorsabb.
@gyurika: Kösz. Reumatológus vagy? Az örökletességgel... Hát előbb hagyjuk a fenébe a felmenőimet, tegyünk meg minden mást, amit lehet. Márcsak azért is, mert ha nem lettek volna az őseim mind, 7 millió évre visszamenőleg, szintén életrevalók, akkor én ugye most nem nem lennék itt. 70 évesen - teljesen egészséges. Persze, még sose voltam kövér, sose szedtem antibébit (másféle pózok már nincsenek:-)? Ja, de 16 éves koromtól mégis büdös szájszagom lett, majd nemsokára minden izületem fájni kezdett. A fogakat rég átnézettem, mind okés. Na végre egy orovos belenézett a torkomba. Magácskának mind a két mandulája rothad. Hogy rothadna már, ha sose fáj! Beleszúrt egy kis szikét - nem is éreztem - és megmutatta. Persze, hogy nem érzi, ez már csak gennyből van. KÉT nap mulva - sürgősséggel utalt be a kórházba - már nem voltak manduláim. Azóta persze reumás panaszaim sincsenek. Itt (Izraelben) annyi sziklás kert van... a hulladékgyűjtő zsákjaim 30-40 kilósak:-). Vagy én pont nem "örököltem" semmit. Az is lehet...
Érdekes videó és ismét egy nagyon jó cikk. Kár, hogy a kezdődő majd fokozatosan elharapózó demenciát nem említik, pedig ez már előjel. "Krizsa" okfejtése elgondolkodtató, de nem 100%-ig értek egyet Vele. "Ami nem volt, de LETT, annak oka van"-írja. Eddig rendben, de mi van az örökletességgel? Ami más betegségeknél is elsőrendű tényező? Nem sorolom őket, mindenki tisztában van ezekkel a betegségekkel. De hozzászólása meghökkentően egyszerű és világos, gratulálok! Tisztelettel: Baranyai György
Állandó sok évtizedes mérgezésre gyanakszom: a fémfogakra, de elsősorban az amalgám (higanyötvözet) tömésekre. Ma már (legalábbis itt) egyre kevésbé használják őket és ha a páciens kifejezetten nem akarja, akkor egyáltalán nem. "Fehér tömést" csinálnak helyette. Úgy tudom, ez más országokban is egyre elfogadottabb, de sehol nem látom, hogy az Atzheimerrel kapcsolatba hoznák a problémát. Pedig eléggé kézenfekvő. A négy terhességem alatt bizony elég sok fogam tönkrement. Az első észrevételem, még huszonéves koromban az volt, hogy szaporodnak a herpeszes és aftás problémáim. Akkor gyökértömést semmi esetre nem engedek csinálni. Helyette követeltem, hogy a végleg elromlott fogaimat ki kell húzni. Szerencsémre csak hátsó fogaknál volt ilyesmi. Szimpla amalgámjaim azonban voltak. Harminc éves koromtól felerősödtek a szájproblémáim és mindenféle arc-nyaki pattanások is... ez most a vegyi anyagoktól van-e (pláne főleg rákellenes gyogyókat "gyártottam"), vagy az amalgám? Nem tudom, de kezdjük az amalgám... kirámolásával.
Már kilenc kis-tömésem volt - s az "ingyenes" betegbiztosító akkor még nem volt hajlandó a drága fehér töméseket vállalni. ...szameg, akkor a magánorvos. Ő még ilyet nem hallott, hogy mindet kidobálni és ez bele is kerülne nekem 2-3 fizetésembe. Ember - mondtam neki - van ebben a városban még 15 magánorvos. Csinálod, vagy nem? Ha nem, megcsinálja más. Én döntöm el, hogy mit kell csinálni egy szakorvosnak? Természetesen - ha én fizetek. Mindet kidobta. A szájproblémáim szinte azonnal megszűntek - és azóta sincsenek. Évek múlva sajnos a második lépést is meg kellett tennem - búcsút mondani a vegyészetnek. Mert egyre több nem-gyógyulgató kicsi sebem lett - először csak a kezeimen... stb. Akkor váltottam szakmát - ötven éves koromtől kis könyvkiadó vállalkozó lettem. Majd hatvantól (sok volt a macera a könyvekkel), és azóta - önálló kertész.
Egyszóval: ami addig nem volt (károsodás), de LETT, annak oka van. Tökmindegy, hogy mit mond (mit tud egyelőre) az orvostudomány - saját magunkért csak egyetlen ember felelős: mi magunk. Ismétlem: ami nem volt, de LETT, annak oka van. Ilyenkor gondolkozunk...
"A betegség lefolyása igen lassú: körülbelül 8–10 évig tart az első tünetek megjelenésétől a beteg haláláig."
A nagymamámat kb. 3-4 év alatt elvitte.