Többszörös személyiség:
a kliséktől a valóságig
Betegség-e, ha valakinek több személyisége van? Az érintettek olykor tiltakoznak, a tudomány pedig lassan követi álláspontjukat. A különböző kultúrák különbözőképpen tolerálják a többszörösséget: a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát a bőrében, és a többieket se zavarja.
Valóban létezik-e többszörös személyiség? Mit mond a pszichológia, pszichiátria erről a kérdéskörről? A skizofréneknek valóban több énjük van egyszerre, vagy az egy másik rendellenesség? A kisragadozó megmondja!
Tudathasadás?
A többszörös személyiséget rendszeresen összekeverik a skizofréniával. A skizofrénia hallucinációkkal, téveszmékkel, érzelmi elsivárosodással járó súlyos mentális zavar. A skizofrénia (orvosi) görög szó jelentése ugyan ’tudathasadás’, de ez nem azt jelenti, hogy a betegnek több személyisége létezik egyszerre, hanem arra utal, hogy a tudati működések felborulnak, a személy elveszti a kapcsolatát a valósággal. Az elnevezés valóban erősen félrevezető, és időről időre fel is merül, hogy meg kellene változtatni; egyelőre azonban nincsen egyetértés arról, hogy milyen új nevet kaphatna ez a zavar.
Amikor több különböző személyiségről beszélünk egy személyen belül, ezt a jelenséget többszörös (multiplex) személyiségzavarnak vagy disszociatív identitászavarnak nevezik. A két fő diagnosztikai kritériumrendszer közül a Magyarországon használt BNO az előbbi, az amerikai DSM az utóbbi elnevezést használja. A kettő között az a legnagyobb különbség, hogy a disszociatív identitászavar megnevezés azt az előfeltevést tartalmazza, hogy egyetlen személyiség gondolja magát tévesen többnek, míg a többszörös személyiségzavar azt is jelentheti, hogy ténylegesen több személyiség létezik egyszerre. Talán ebből is látszik, hogy még ilyen alapkérdésekben sincsen teljes egyetértés a szakemberek között.
Mindezek mellett ráadásul ismerünk olyan elképzelést is, amely szerint többszörös személyiség nem létezik, csak a pszichiáterek találták ki. Ez a radikális álláspont valószínűleg nem igaz – maga a jelenség számos kultúrában ismert, és a nyugati orvosi szakirodalomban is több, mint száz évre visszamenőleg dokumentálták. Az viszont tény, hogy az Egyesült Államokban az 1980-90-es években igazi divatdiagnózis volt a többszörös személyiség. A diagnózisok száma több mint ezerszeresére nőtt, hogy aztán a divat elmúltával újból csökkenjen. A kritikusabb hangok szerint sok klinikus elvárásaival maga idézhetett elő többszörös személyiségzavarra jellemző tüneteket a betegeiben!
Egyszerre többen
Milyen többszörös személyiségűnek lenni? A gyakorlatban elég nagy a változatosság, nehezen lehet kijelenteni, hogy ezt vagy azt az élményt minden ilyen ember tapasztalja. A különböző személyiségek lehetnek egymásnak tudatában, de az is előfordulhat, hogy nincsenek, vagy hogy aszimmetrikus a helyzet: valamelyik én jobban tud kommunikálni a többiekkel, mint mások. Akárhány személyiség lehet, nincsen felső korlát. A különböző személyiségek lehetnek különböző neműek, életkorúak, lehetnek más hobbijaik, készségeik. Létezhet egy központi irányító én, de ez sem szükségszerű.
A különböző ének együttműködhetnek egymással, de össze is veszhetnek (csakúgy, mint bármilyen más emberek). Gyakori elképzelés, hogy a személyiségek közötti váltások az érintettek számára is váratlanul következnek be, de ez valószínűleg inkább a kivétel, mint a szabály. Ebben az esetben egyszerűen hamarabb derül fény a többszörös személyiségre, míg akik jól együtt tudnak működni, a külvilág elől gyakorlatilag akármeddig eltitkolhatják, hogy többen vannak. Az is megeshet, hogy több én egyszerre van előtérben és közösen döntik el, mit csináljanak; legalábbis az érintettek beszámolói szerint.
(Forrás: Wikimedia Commons / Wisconsin Timber Rattlers Team Photographer )
Mi okozhat többszörös személyiséget? Sok adat van arra, hogy extrém élethelyzetek lehetnek ilyen hatással – a leggyakoribb példa a rendszeres bántalmazás. De vannak olyan többszörös személyiséggel élő emberek is, akiket egyáltalán nem bántalmaztak gyerekkorukban, és nem is tudják konkrét eseményhez kötni a többszörösségük kialakulását. Sajnos azonban az is előfordul, hogy a bántalmazott személy alulbecsüli az erőszak súlyosságát, és úgy gondolja, őt nem is érte ténylegesen kár. Mindenesetre sem azt nem lehet kimondani, hogy a zaklatás feltétlenül többszörös személyiséghez vezet (akkor sokkal gyakoribb lenne!), sem azt, hogy a többszörös személyiségű embereket korábban feltétlenül bántalmazták.
Betegség-e?
A tudomány egyelőre még nagyon keveset tud azokról az emberekről, akiknek többszörös személyiségük van, de nem kerülnek a klinikusok látókörébe. Az utóbbi néhány évtizedben kialakult és megerősödött az „egészséges többszörösség” (angolul healthy multiplicity) mozgalma, az interneten – főleg angolul – sok információt találhatunk a témában, javarészt maguktól az érintettektől. A központi mondanivaló, hogy a többszörös személyiség nem feltétlenül betegség, ha az érintettek egyébiránt jól érzik magukat és a társadalomba is be tudnak illeszkedni. A diagnosztikai kritériumok is elmozdulást mutatnak ebbe az irányba: a DSM, az amerikai pszichiátriai diagnosztikai kritériumrendszer következő, ötödik kiadása már valószínűleg tartalmazni fogja azt a kikötést, hogy a disszociatív identitászavart csak akkor lehet kimondani, ha a páciens szenved és/vagy beilleszkedési problémái vannak.
Hogyan lehet ezt a zavart kezelni? Első lépésben arra gondolhatnánk, hogy majd a terapeuta tudja, el kell hozzá menni; de a valóság az, hogy a legtöbb terapeutának egyáltalán nincsen tapasztalata a témában. A többszörös személyiségzavar meglehetősen ritka, ráadásul az is jellemző, hogy a terápiába került illetők nem kötik a kezelőjük orrára, hogy többen vannak, hanem inkább titkolják. Amerikában, ahol a divat habár már lecsengett, még most is gyakoribb ez a diagnózis, mint Magyarországon, a legjellemzőbb az, hogy a terapeuta megpróbálja egybeolvasztani a személyiségeket. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem, de rendszerint igen nagy megrázkódtatással jár, és a személy sem lesz feltétlenül jobban tőle. Az alapelgondolás az, hogy a többszörösség természetellenes, és ezért el kell mulasztani.
A nyugati társadalmakban a többszörös személyiség patologizált fogalom, de ez más kultúrákban nem feltétlenül van így. Ugyanez igaz a különböző megszállottsági állapotokra. A nyugati keresztény kultúrákban az emberek többsége legfeljebb az ördögi, démoni megszállottság kereteiben tud gondolkozni – ha nem vallásos, még ebben sem –, valamilyen pozitív vagy legalább semleges erő, szellem általi megszállottságot nem ismer. Ez nyilván nagy hatást gyakorol arra, hogyan értelmezi mindenki magának a témába vágó élményeit. Egy, az éntől különböző személyiség lehet gonosz szellem, de valamilyen segítő isteni erő is, vagy egyszerűen csak egy másik én.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dr. Andreas Hugentobler / CC BY 2.0)
A tömegkommunikáció sem segít: a többszörös személyiség a médiában szinte minden esetben egzotikus, bizarr őrületként jelenik meg. Robert Lewis Stevenson viktoriánus rémregényéből, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetéből rengeteg feldolgozás született, de az újabb keletű alkotások is sztereotip és a valóságtól messze álló képet festenek erről az állapotról. Talán a legjobb aktuális példa a Steven Spielberg produceri közreműködésével készült The United States of Tara című vígjáték(!)-sorozat, ami az összes klisét felsorakoztatja: feltűnik a szexmániás személyiség, a női testbe zárt agresszív fickó személyiség, a többszörösség ezúttal is erőszak eredménye, és így tovább. Sajnos valószínűleg még beletelik némi időbe, mire a horrorelemeken vagy az olcsó vicceken túl is megjelenik a kérdéskör a médiában.
További olvasnivaló, hasznos linkek
A skizofrénia alternatív elnevezéseiről: magyarul, angolul
Egészséges többszörösség (angolul): Astraea FAQ, Layman's Guide, könyvlista
De a "többszörös személyiség" probléma nagyon elterjedt:
1.) a Jó, szerető emberbarát családapa, aki a hivatalban, kegyetlen bürokrata, az előírásokat az ügyfél hátrányára értelmezi;
2.) a békés ember, aki mikor a focimeccsre megy akkor dühös vadállattá tud válni, aki tör zúz.
3.) az öntudatos ember, aki a hivatali ügyintéző előtt félénk magatehetetlen személlyé válik.
Ezeket tudtommal nem igen minősítik tudathasadásoknak.
@drino: Hurrá! Erről van szó. A többi többszemélyűség - de igen, mégiscsakegy "lazább" skizojelenség, de olyan, amit a delikvens jobban kontrollál. ABBAN az értelemben jobban, hogy totál hülyeségeket nem hagy benne a repertoárjában... de ez már messzire vezet.
A skizofrénia, mint "valódi" (fizikai, agy-)betegség tagadásához vezet.. de ezen ne duuranj be nekem, attól még nagy baj.
Maradok az álmoknál: MINDEN ÁLMUNK MIRÓLUNK SZÓL - az ELŐEMBER fogalmi szintjén, annak képies nyelvezetén. (Ez így megint leegyszerűsítés, de az álom-jelenség magyarázatáig most megfelel).
"Terrorcivilizáció" 212. oldal. Hiába hirdeti az inernet a könyvemet, a Libri már tavaly visszadobta, tehát nálam keresd:-).
TENGERPART, RINGATÓZÁS az alcímem, a sztori egy rádióműsor sorozat álomfejtése - Izrael, kb. 2007:
"Másik rádióhallgató, harmincas nő. Nekem is folyton visszatérő álmom van. Kellemes vagy kellemetlen? kérdezi a pszichológus. Nagyon kellemes, valóságosan idilli. De mintha nem itt lenne, hanem valami exotikus országban. Nagyon lassan megyek be a tengerbe. Felvesz egy szelíd hullám és ringat. Mindig ugyanaz a hullám jön, már megismer. Csillog a tenger és olyan síkos a víz, de nagyon jó.
A család nincs veled? kérdezi a pszichológus óvatosan. Nem... nincs ott senki, vagyis vannak, de idegenek. Csend, hallani, hogy mindkét oldal koncentrál. A műsorban nem szokás valódi neveket mondani, figyelmezteti a pszichológus. Nem is mondtam...
Jól élsz a férjeddel? Iiigen, ö... elég jól. Újabb csend.
"Ezt csak te tudod eldönteni... hogy van-e lehetőséged valóban elutazni abba az exotikus országba" - vélekedik kissé fojtott hangon a pszichológus. Köszönöm - mondja hölgy és ő is rögtön megszakítja a vonalat.
Az álmodás során mindenki megtapasztalhatja, milyen lehet a többszörös személyiség. Az álomnak az álom-énünkön kívüli szereplői is mi magunk vagyunk, mégis teljes mértékben nem-énként tapasztaljuk őket.
Nem igaz, hogy a kereszténység nem ismer pozitív megszállottságot. Csak egyrészt itt is megvannak a buta klisék, másrészt ma a kvalifikációknak is híján van egy pap, hogy helyén kezelje a dolgot, így a legjobb esetben is csak pszichiáterhez fogja tanácsolni az ilyen eseteket.
Az ördögűzés (exorcizmus) témája azért is kényes, mert a divatos karizmatikus, neoprotestáns szekták szándékosan bármiféle normálistól eltérő dolgot azonnal pozitív befolyásnak minősítenek. Még akkor is, ha szemmel láthatóan pszichopatológiai is egy adott eset (sőt gyakorlat). Példákat szerintem nem kell sorolnom.
Az "Azonosság" című remek krimi is jó ebben a témában, bár ott csak a fim csattanója ez, sem mint valódi orvosi eset.
"A kettő között az a legnagyobb különbség, hogy a disszociatív identitászavar megnevezés azt az előfeltevést tartalmazza, hogy egyetlen személyiség gondolja magát tévesen többnek, míg a többszörös személyiségzavar azt is jelentheti, hogy ténylegesen több személyiség létezik egyszerre. Talán ebből is látszik, hogy még ilyen alapkérdésekben sincsen teljes egyetértés a szakemberek között."
Én azt sem értem, hogy lehet egyáltalán a kettő között különbséget tenni. Laikusként, abból kiindulva, hogy végső soron akárhogy is van ez, az emberi gondoldokás szüleménye (eredménye?), következésképpen nem is létezhet(ne) másképpen a többszörös személyiség, mint úgy, hogy "egyetlen személyiség gondolja magát többnek" (hiszen ki más gondolná, ha ugyanazon személyről beszélünk)...
Feltétlenül érdemes megnézni a South Parkból a City Sushi című epizódot:
www.southparkstudios.com/full-episodes/s15e06-city-sushi
Feltétlenül érdemes elolvasni "Az ötödik Sally" c. könyvet, letehetetlen!
Egy szubjektív ismertetés:
konyvekazeletembol.freeblog.hu/archives/2007/09/08/Az_otodik_Sally/