Mutációk

A nyelv genetikai háttere

A nyelvi képesség mögött meghúzódó genetikai háttér a gének komplex és harmonikus együttműködésén alapul, és az emberré válás során az emberi agy egy összetett „áthuzalozása” ment végbe.

nyest.hu | 2014. április 28.

A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport, valamint a DAB Nyelvtudományi Munkabizottsága és a Debreceni Egyetem BTK Hallgatói Önkormányzata szervezésében április 28-án (hétfőn) 16:00 órakor Szalontai Ádám (ELTE Elméleti Nyelvészeti Doktori Program; MTA Nyelvtudományi Intézet) A nyelv genetikai háttere címen tart előadást.

Hol itt a nyelv?
(Forrás: Wikimedia Commons / National Cancer Institute (National Institutes of Health))

Az emberi nyelv fajunk egyik meghatározó sajátossága, ezért természetes felvetni azt a kérdést, hogy a génjeinkben hordozott információ mennyiben határozza meg nyelvünket. Léteznek-e nyelvi gének, és ha igen, akkor hogy működnek? Nyelvünket, ahogy korábban feltételezték, valóban egy-két szerencsés mutációnak köszönhetjük, vagy egy olyan hosszú evolúciós folyamatnak, amelynek során agyunk alapjaiban változott meg?

Az előadás először át fogja tekinteni, hogy milyen módszereket lehet alkalmazni a nyelv genetikai hátterének a feltérképezésére, elsősorban a genetikai rendellenességek tanulmányozására koncentrálva. Az ilyen kutatások eredményei arra utalnak, hogy számos olyan gén van, amely érintett nyelvi képességeink kifejeződésében. Ezeknek a géneknek egy jelentős része úgynevezett transzkripciós faktor, vagyis más gének működéséért felel.

Mindez arra enged következtetni, hogy a nyelvi képesség mögött meghúzódó genetikai háttér a gének komplex és harmonikus együttműködésén alapul, és az emberré válás során az emberi agy egy összetett „áthuzalozása” ment végbe. Ez az áthuzalozás megnövelte az agyi területek közti kapcsolatok számát, ami kritikusnak tűnik a nyelvi képességünk szempontjából. Az előadás kitér arra is, hogy egy nyelvészeti elmélet milyen keretek között mozoghat, ha figyelembe veszi a genetikai kutatások nyelvre vonatkozó eredményeit.

Helyszín:

MTA Debreceni Területi Bizottság (DAB) székháza
(Debrecen, Thomas Mann u. 49.), I. emelet „C” terem (Kis előadó)

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)

10 éve 2014. április 28. 10:31

2 Krizsa

A cikk eleje: "...az emberré válás során az emberi agy egy összetett „áthuzalozása” ment végbe.

Most kihagyom az "összetett" szót - az alapvető huzalozás nem változott soha. Az emlősöktől kezdve biztosan nem.

A "huzalozás" is mást jelent, de ez itt mellkékes téma. Azért érzékeltetem. Mert a "huzalozás" csak a MOZGATÁS elhatározásának az eszköze. A testben belül is, kívül is (cselekvés), amibe a hiperfínom hangadás képessége is beleértendő.

Akkor már legalább a madaraktól van "TERMÉZETFELISMERÉS"? Részben igen, de mégis maradjunk az emlősöknél.

HOL VAN AZ EMBERI MEMÓRIA, ha szerintem - az nem az agyban van? Ezt most nem tárgyaljuk ki. Szerintem ennek jó része a külvilágban van kihelyezve (az írott, ma internetes anyagban van).

Az emlősök gégéje általában nem alkalmas az emberi beszédre - még a majmoké sem. Elérkeztünk az emberhez.

Az ember számára az sss, zzz, brrr, csss!, óuúú!, kt-kt-ket, bububu, bl-bl-bl, MRR, GRR, s van még legalább 300 ilyen standard hangzat, pontosan ugyanazt jelentik, amit a legtöbb emlősnek.

Az emberi beszéd mássalhangzó vázai ugyanezt jelentik az emlőskor óta, vagyis ez genetika, MIND ezzel születünk. Nem kell tanulni, anélkül is tudjuk, hogy mit jelent a sss..

A bizonyítás ma már megvalósítható, agyvizsgálatokkal. Add meg neki a krrr-mrrr hangot - harag, vagy védekezés lesz a vizsgált alany válasza.

Az emberi beszéd elvileg minden nyelven ezen alapul. A majom-elő-embernek azonban még nem volt a természeti hangokat JÓL utánzó képessége. Ma sincs "jó gégéje" és nincs lapos szájberendezése.

Az előembernek is csak korlátozottan (zöngétlenül, mert a gége még nem volt alkalmas) volt ez meg. Az ősember (1-1/2 millió év) már közeledett a mai beszédképességhez. A Sapiens (200.000 év) már - de egyelőre csak Afrikában - a MAI artikulált beszédképesség birtokában volt.

A gyöknyelvek = az ősi nyelvek (finn-magyar-SUMÉR? - akármelyik sémi - dravida-szanszkrit, ma is használják az ősi mássalhangzó vázakat, azok közös értelmével együtt. Így ezek között a nyelvek között ma is VILÁGOSAN beazonosítható, közös értelmű mássalhangzó vázak működnek és alkotnak

HATALMAS szóbokrokat.

A legújabb kori, 3-4000 ezer éves népvándorások /a keveréknyelvek és a vitézi virtusok/ már nem tartoznak a történeti nyelészet tárgykörébe. Vagy ha mégis, a "történeti nyelvészet" NEM 6000 évvel ezelőttről, hanem kb. FÉLMILLIÓ évről kellene, hogy induljon.

Nem baj, ha ezt nem hiszed. De akkor bizonyísd be az ellenkezőjét. Azt, hogy NEM TALÁLHATÓK meg a mai (még az IND keveréknyelvekben is, tehát mindenhol) az ősi, természeti hangzatokat utánzó mássalhangzó vázak. Probáld meg - de a sikerre nincs remény.

10 éve 2014. április 28. 08:51

1 hun

a nyelv a körülöttünk levő valóság leírására szolgáló eszköz. és ahogyan a nyelv ezt a maga szerkezeti felépítésével és huzalozásával, fogalmi körével és jelentés-vonatkoztatásaival képes ezt továbbadni, annyira lesz az agy képes a valóságot a (nyelvi szűrőn át észrevételezett) összetettségében látni.

így hat a nyelv az agyra, az agy a nyelvre és így lesz más a valóság érzékelése / észlelése / tudatosítása más nyelven.

legutóbbi hozzászólások listája...