A nyelv genetikai háttere – videón
A nyelvi képesség mögött meghúzódó genetikai háttér a gének komplex és harmonikus együttműködésén alapul, és az emberré válás során az emberi agy egy összetett „áthuzalozása” ment végbe.
Megtekinthetővé vált a A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport 2014. évi tavaszi Nyelvkeletkezés és evolúció c. előadás-sorozatának április 28-án elhangzott előadása, melyen Szalontai Ádám A nyelv genetikai háttere címen tartott.
Az emberi nyelv fajunk egyik meghatározó sajátossága, ezért természetes felvetni azt a kérdést, hogy a génjeinkben hordozott információ mennyiben határozza meg nyelvünket. Léteznek-e nyelvi gének, és ha igen, akkor hogy működnek? Nyelvünket, ahogy korábban feltételezték, valóban egy-két szerencsés mutációnak köszönhetjük, vagy egy olyan hosszú evolúciós folyamatnak, amelynek során agyunk alapjaiban változott meg?
Az előadás először át fogja tekinteni, hogy milyen módszereket lehet alkalmazni a nyelv genetikai hátterének a feltérképezésére, elsősorban a genetikai rendellenességek tanulmányozására koncentrálva. Az ilyen kutatások eredményei arra utalnak, hogy számos olyan gén van, amely érintett nyelvi képességeink kifejeződésében. Ezeknek a géneknek egy jelentős része úgynevezett transzkripciós faktor, vagyis más gének működéséért felel.
Mindez arra enged következtetni, hogy a nyelvi képesség mögött meghúzódó genetikai háttér a gének komplex és harmonikus együttműködésén alapul, és az emberré válás során az emberi agy egy összetett „áthuzalozása” ment végbe. Ez az áthuzalozás megnövelte az agyi területek közti kapcsolatok számát, ami kritikusnak tűnik a nyelvi képességünk szempontjából. Az előadás kitér arra is, hogy egy nyelvészeti elmélet milyen keretek között mozoghat, ha figyelembe veszi a genetikai kutatások nyelvre vonatkozó eredményeit.