„A zebrának van a kiszebra” : SLI, a specifikus nyelvi zavar
A specifikus nyelvi zavar viszonylag kevésbé ismert fejlődési rendellenesség, pedig egyes adatok szerint az óvodáskorú gyerekek 7 százalékát is érintheti. Mik a tünetei ennek az erős genetikai meghatározottságú zavarnak, és mi okozhatja őket? Elmúlnak-e felnőttkorra? Biztos-e, hogy csak egyfajta zavarról van szó?
Az SLI (specific language impairment = specifikus nyelvi zavar) a nagyközönség által kevésbé ismert fejlődési rendellenesség. A BNO-10 így írja körül a specifikus beszéd-nyelvfejlődési zavarok csoportját: „a nyelvelsajátítás normál folyamatai már a korai életszakaszban zavart szenvednek. A zavar nem tulajdonítható közvetlenül neurológiai vagy beszédszervi anomáliáknak, érzékszervi károsodásnak, mentális retardációnak vagy környezeti okoknak. A specifikus beszéd-nyelvfejlődési zavarokhoz gyakran társulnak egyéb problémák, így írás- és olvasászavar, a személyközi kapcsolatteremtés zavara, érzelmi- és viselkedészavarok.”
Mi az a BNO-10?
A BNO-10 (angol nevén ICD-10) rövidítés a Betegségek Nemzetközi Osztályzása című diagnosztikai kritériumrendszer tízedik kiadását takarja. Ezt a rendszert a WHO, az Egészségügyi Világszervezet állítja össze, és számos országban használják az egészségügyben – köztük Magyarországon is. Minden betegséghez tartozik egy BNO kód. Ennek segítségével a különböző kórházakban – vagy akár különböző országokban – egymással összehasonlíthatóak a diagnózisok, hordozhatóak a leletek és így tovább.
Az, hogy így szabták meg a rendellenesség feltételeit, több fontos következménnyel jár. Az első, hogy mivel a szöveg magára a nyelvfejlődésre hivatkozik, azt jelenti, hogy az SLI-ból ki lehet nőni, felnőttkorra az elmaradás eltűnik. Ez valóban gyakran megtörténik, de az erre kidolgozott tesztekkel általában ki lehet mutatni, hogy valamilyen zavar továbbra is jelen van.
A másik következmény, hogy az SLI számos különböző jelenséget is magában foglalhat, mivel csak azt mondja ki a definíció, hogy a nyelv maga sérült; ez pedig többféleképpen is megtörténhet. Jelenleg is vita tárgya, hogy az SLI-nak milyen alcsoportjai léteznek. A BNO-10 két ilyet különböztet meg: az expresszív és a receptív nyelvi zavart, ahol az első a nyelvi kifejezéssel, a másik pedig a megértéssel kapcsolatos. Magyarországon szokás különbséget tenni a megkésett és az akadályozott beszédfejlődés között – az előzőnél egyszerű lassulásról van szó, míg a másodiknál minőségileg más a fejlődés. Népszerű elgondolás még a nemzetközi szakirodalomban a „grammatikai SLI”, ami a nyelvtanra vonatkozó sérülés, a „szemantikai-pragmatikai zavar”, ami elsősorban a nyelv társas környezetbeni használatával kapcsolatos; és így tovább: szinte minden próbálkozás arra, hogy egymástól élesen elkülönülő alcsoportokat képezzenek, más-más eredményre vezetett.
„Elvettem szekrény, fölemeltem”
A száraz leírásokon túllépve mit tapasztalunk a gyakorlatban? Habár az talán az eddigiekből is látható, hogy a tünetek meglehetősen változatosak, néhány közös pont azért mégis akad. Gyakori a toldalékolás zavara, és a fonológiai problémák is sokszor előfordulnak. Az érintettek gyakran keresik a szavakat, akadozva beszélnek. A hibázások jellege nyelvfüggő: például minél gazdagabb a toldalékolás egy nyelvben, annál jobban tudnak toldalékolni a nyelvi zavarral élők. Mivel az angolban elég kevés a rag, így a meglévőket a gyerekek rendszerint lehagyják vagy elvétik; a magyarban ez kevésbé jellemző, noha szintén megvan.
Pléh Csaba és Vinkler Zsuzsanna egyik esettanulmányából néhány mondat: „összevesztek a macit”, „odaadja a fiú a lányt”, „a zebrának van a kiszebra”. A gyerekek sokszor különböző stratégiákat alkalmaznak arra, hogy kikerüljék a számukra túl nehéz elemeket: például az idézett esettanulmányban szereplő kislány az „üdvözöl” helyett inkább az „azt mondta, szia”, a „meglepődött” helyett pedig az „azt mondta, juj” formát használta. Általában is jellemző, hogy a nyelvi zavarral élők kevesebb igét használnak, és inkább a jól begyakorolt formákra korlátozzák magukat.
A következő videóban két érintett beszél arról angolul, mit jelent számukra a nyelvi zavar. Habár mindketten elvégezték a középiskolát, hallhatóan különböző a nyelvi teljesítményük:
Mennyire gyakori az SLI és mi okozza?
Tomblin és munkatársai 1997-es amerikai vizsgálata szerint az angol egynyelvű óvodáskorú gyermekek 7,4 százaléka mutatja nyelvi zavar tüneteit. (Magyarországon hagyományosan ennél egy nagyságrenddel ritkábbnak tartották ezeket a rendellenességeket, de ez az elképzelés ma változóban van.) Közöttük több a fiú, mint a lány, az arány vizsgálattól függően akár 2:1-3:1 is lehet a fiúk javára.
Az SLI genetikai meghatározottsága viszonylag erős. Egypetéjű ikerpároknál, ha az egyik iker érintett, a másik – attól függően, mennyire szigorúan értelmezik a nyelvi zavar kritériumait – 70-95 százalék eséllyel lesz szintén érintett. Gyakoriak a rokonságban a kimutatható, de kevésbé súlyos nyelvi nehézségek.
Korábban sokáig úgy gondolták, az SLI egyetlen gén meghibásodására vezethető vissza. Ez az elképzelés Myrna Gopnik nevéhez fűződik: ő készített esettanulmányokat a kilencvenes években a londoni „KE” családról (teljes nevük a mai napig nem ismert), ahol a nyelvi zavar több generáción keresztül öröklődött. Gopnik azt állította, a KE család érintett tagjai csak és kizárólag nyelvtani sérüléssel rendelkeznek, és néhány évre rá meg is találta az ezt előidézni hivatott FOXP2 gént. Ugyanezen család mások – például Vargha-Khadem és munkatársai – által elvégzett vizsgálatai viszont azt mutatták ki, hogy a nyelvtani zavar mellett beszédképzési problémákkal is küzdöttek, sőt nem nyelvvel kapcsolatos száj- és arcmozgások is sérültek náluk (például a pislogás csak az egyik szemmel). Így módosítani kellett az eredeti elképzeléseken. A heves vita következményeképp rengeteg kutatás összpontosított a FOXP2 génre és hamarosan kiderült, hogy már egerekben is fontos szerepet tölt be – befolyásolja többek között a tüdő fejlődését. Arra is fény derült, hogy a KE család kivételes: a nyelvi zavarok gyakoribb formáiban rendszerint nem sérült a FOXP2 gén.
Az SLI lényegére vonatkozóan számos elmélet született. Sokak szerint valamilyen nyelven kívüli probléma csapódik le elsősorban a nyelvben: például a rövid távú emlékezet zavara vagy a gyorsan változó ingerek túlságosan lassú feldolgozása. Sajnos ezek gyakran túl általánosak, vagy pedig maguk a diagnosztikai kritériumok zárják ki őket. Kimondottan nyelvészeti elképzelések is léteznek, ezekben valamilyen szerkezeti eltérés okozza az SLI-t; itt viszont a konkrét probléma gyakran a vizsgált néhány nyelvre korlátozódik (angol, német, francia stb.), és olyan nem indoeurópai nyelvekre, mint a magyar, nem érvényes. Valószínűleg a különböző megközelítések valamilyen kombinációja lesz a legjobb megoldás, mert mindegyikhez léteznek támogató és vele ellentétes adatok is – de addig még sok időnek kell eltelnie.
Források:
Pléh Csaba, Kas Bence, Lukács Ágnes: A nyelvfejlődés zavarai
J. Tromblin: Prevalence of Specific Language Impairment in Kindergarten Children
Wikipedia