A nagy lengyel kamu

A lengyel nyelv jövője kapcsán rémüldözött egy sort pénteken az MTI nyomán a magyar sajtó. Ha azonban a szerkesztők egy fél percet gondolkodtak volna a cikk tartalmán, aligha tárták volna olvasóik elé...

Pénteken furcsa hír jelent meg szerte a magyar sajtóban. A szöveget állítólag az MTI adta ki, és az anyanyelv napja kapcsán arról számolt be, hogy a lengyelek aggódnak ábécéjük sajátos betűi miatt. Nézzük, mit találunk a szövegben!

A szakemberek érvelése szerint a lengyel nyelvnek szüksége van diakritikus jeleire, mivel azok hiányában elveszhet a szó jelentésének egy része és kiejtése is sérülhet.

Nos, szakember aligha mondhat ilyet, és aki ilyet mond, többé ne nevezze magát szakembernek. A nyelvek jól megvannak írásbeliség nélkül, és ha van írásbeliségük, az sem feltétlenül tükrözi a kiejtést. Nem kell olyan szélsőségekre gondolni, mint a kínai írás, vagy a héber, ahol a magánhangzók egy részét nem jelölik, és amit jelölnek, azt is olyan betűkkel, amelyek mássalhangzót is jelölhetnek. Az angol szó írott alakja alapján nem tudjuk eldönteni, hogy a szó hogyan ejtendő, ha nem ismerjük. A read betűsorról szövegkörnyezet nélkül nem tudjuk eldönteni, hogy az [ríd] ’olvas’ vagy [red] ’olvasott’. Az orosz helyesírás nem jelöli a hangsúlyt, pedig annak hiányában nem tudhatjuk, miként kell a szót kiejteni. Miért nem okoz mindez problémát? Azért, mert a nyelv használói ismerik a nyelvet, és a megközelítőleges jelölésből is ki tudják találni, hogyan hangozhat a szöveg. Ahogy magyarul is tudunk ekezetek nelkuli szoveget olvasni, es nem okoz kulonosebb nehezseget megertenunk – hat meg ha eleve ehhez lennenk szokva!

Annak, hogy a szó jelentése vagy hangalakja „sérülhet”, szintén nincs értelme. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy azért, mert ékezetek nélkül írunk magyarul sms-t, az ékezetes betűket jelölő hangok el fognak tűnni. Az pedig, hogy mindez hogyan érintheti a szavak jelentését, végképp felfoghatatlan. De mit olvashatunk még a cikkben?

A számítógép- és telefonbillentyűzeteken a felhasználók csak több lépéssel tudnak eljutni a lengyel nyelvben használt karakterekhez, ezért időhatékonyság céljából a lengyelek gyakran elhagyják a mellékjeleket, emiatt azonban sokszor találgatniuk kell a kapott üzenetek jelentését. A jelenség az orosz és a román nyelv esetében is megfigyelhető.

Érdekes, hogy a magyar sajtóban – legalábbis észrevételünk szerint – senki nem figyelt fel arra, hogy a magyarok éppen ezt csinálják! Egy lengyelnek éppen annyira kell találgatnia a mellékjelek nélküli szövegek jelentését, mint egy magyarnak. Igen, nem mindegy, hogy valakinek némi baja van vagy nemi baja van – de az ilyen vicces vagy kínos félreértések viszonylag ritkák. A román nyelvre való hivatkozás annyiban érthető, hogy a románoknál ez valós probléma volt. A román ábécé bizonyos betűi sokáig hiányoztak a nemzetközi karakterszabványokból, sokáig a román elektronikus sajtó nem is használt mellékjeleket. De megsínylette ezt a román nyelv? Csöppet sem. Az oroszokra való hivatkozás még furcsább, hiszen ott inkább arról lehet szó, hogy a cirill betűk helyett latint használnak. De mit ront ez az orosz nyelven? Ha hivatalosan is áttérnének a latin ábécére, a magyar sajtó megjósolná az orosz nyelv végét?

Jerzy Bralczyk nyelvész szerint a diakritikus jelek fontos jelentést hordoznak és gazdagítják a beszédet.

Maga a kijelentés merő képtelenség, hiszen ezek a jelek ugyanúgy semmilyen jelentést nem hordoznak, mint a magyar ékezetek. Mond az valamit a kedves olvasónak, hogy  ́,   ̈  vagy   ̋? Na ugye. Más kérdés, hogy a mellékjeleknek szerepük van a szavak megkülönböztetésében, és persze a különböző szavaknak lehet különböző jelentésük. Az azonban, hogy „gazdagítják a beszédet”, végképp értelmezhetetlen állítás. Mondaná bárki valaki, hogy valaki gazdagabb magyar nyelven ír, hiszen több ékezetet használ?

Az a és e betűk melletti jobb farok (ogonek) nazálissá; az s, c és n feletti éles ékezet lágyabbá teszi a hangzást; a ferdén áthúzott l betű kiejtése az angol w-jéhez hasonlít, míg a z fölé helyezett pont a fémfúró zúgásához hasonló hangzást kíván – magyarázta a szakember.

A fenti megfogalmazás eleje többé-kevésbé helytállónak tekinthető, bár érdekesen keverednek benne az átlagolvasó számára nem feltétlenül érthető szakszavak (nazális ’orrhangú’) és a meglehetősen szakszerűtlen megfogalmazások („lágyabbá teszi a hangzást” – valójában a ć ejtése kb. [ty], a ń-é [ny], egyedül az ś-nek nincs magyar megfelelője). Az azonban, hogy a ż által jelölt hangot ilyen bonyolultan írja le, miközben az lényegében megegyezik a magyar zs által jelölt hanggal, teljességgel érthetetlen. Mint ahogy az is, hogy miért küszködik ennyit a betűk körülírásával, mikor azok megtalálhatóak a karakterkészletekben, sőt, a magyar billentyűzetről is könnyedén begépelhetőek:

ą	AltGr+6, a
ę	AltGr+6, e
ś	AltGr+9, s
ć	AltGr+9, c
ń	AltGr+9, n
ł	AltGr+k
ż	AltGr+8, z

A magyar billentyűzeten megtalálhatjuk a lengyel betűket, ill. mellékjeleket
(Forrás: Wikimedia Commons / Ariking777 / CC BY-SA 3.0)

Az MTI, s nyomában a magyar sajtó, azonban általában nem használja azokat a betűket, melyeket a magyar ábécé nem tartalmaz. Teszi ezt nyilván abból kiindulva, hogy korábban a nyomdai technológia nem tette lehetővé minden idegen betű szedését. A helyesírási szabályzat 214. pontja azonban így fogalmaz:

Nyomtatásban, ha nincs megfelelő betű, és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehetővé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetűt megtartjuk [...] A mellékjelek elhagyása szükségmegoldás [...]

A jelenlegi (de mondhatjuk: minimum az utóbbi 10 év) technikai körülményei egyáltalán nem indokolják, hogy az MTI Băsescu helyett Basescut, Gašparovič helyett Gasparovicot, vagy éppen Wojtyła helyet Wojtylát írjon. Az ilyen gyakorlatnak köszönhető aztán, hogy Räikkönen nevét folyamatosan [rajkönen]-ként halljuk vissza, de az is hogy Emir Kusturica nevét rendszeresen [kusturica] formában halljuk: az MTI és a sajtó helytelen gyakorlatához szokott olvasó feltételezik, hogy a *Kušturica névről maradt le szokás szerint a mellékjel. Míg tehát anyenyelvünknél nem okoz zavart a mellékjelek elhagyása, az idegen szavaknál igenis okozhat: azok hangzását ugyanis nem ismerjük amúgy is.

De térjünk vissza a pénteki cikkre!

A los lengyelül annyit tesz, végzet, ám ha ferdén áthúzzuk az l betűt és éles ékezetet teszünk a s fölé, akkor a jelentés rénszarvasra változik.

Nos, a lengyel los jelentése valóban ’végzet’, a łoś azonban nem rén-, hanem jávorszarvas. Ennek megállapításhoz még a szótárt sem kell elővennünk, elég a szóra rákeresni mondjuk a lengyel wikipédiában. Egyébként pedig ez a példa legalább annyira döbbenetes, mint az, hogy a magyar torokból négy pinduri pont segítségével törököt lehet csinálni. Lám, a nyelv apró kis csodái!

Szarvashiba
(Forrás: Wikimedia Commons / Hagerty Ryan, U.S. Fish and Wildlife Service)

A lengyelül tudó külföldiek szerint a diakritikus jelek a nyelv nehézségét jelzik, és a nyelvtan, valamint a szókészlet bonyolultságához is hozzájárulnak.

A lengyelül tudó külföldiek tudhatnak jól lengyelül, de attól még nem biztos, hogy a lengyel nyelvről alkotott véleményük helyes. A diakritikus betűk legfeljebb annyiban jelzik a nyelv „nehézségét”, hogy a lengyel hangkészlet gazdag, ezért van szükség a mellékjeles betűkre. Pontosabban tulajdonképpen nincs is, hiszen ezek jelölése egyrészt másképp is megoldható (pl. a [zs]-t nem csak a ż, de a rz is jelölheti), másrészt a jelölésükre nincs is feltétlenül szükség. A nyelvtanban nyilván nem játszanak szerepet ezek a betűk, ahogy a szókészletben sem – hiszen nem szolgálnak másra, mint a nyelv szavaiban amúgy is meglevő hangok jelölésére. (Ami bonyolíthatja a dolgokat, hogy ugyanazt a hangot nem mindig ugyanaz a betű jelöli – de ez már egy egészen más kérdés.)

Valójában nem érthetjük, hogyan adhatott közre ennyi sületlenséget az MTI, azt még kevéssé, hogy miért vette át az egész sajtó. Nyilvánvaló, hogy pl. a lengyel łoś jelentését nem kellene ellenőriznie egy szerkesztőnek, hiszen ilyen részletekre nem terjedhet ki a figyelme. Egy sajtómunkásnak azonban illene észrevennie, hogy a lengyelről leírtak éppúgy elmondhatóak a magyarról is, és hogy a magyarról tett hasonló kijelentések mennyire képtelenek.

Sajnos nem találtuk meg azt sem, hogy mi volt az MTI forrása. Csütörtökön ugyan megjelent a témáról néhány hír a lengyel sajtóban, de ezekben nem találjuk az MTI furcsa állításainak nyomát. Feltűnő az is, hogy az MTI nem említi az ó-t, mely ugyanúgy része a lengyel ábécének – legfeljebb magyar szemmel nem tűnik különlegesnek...

Kapcsolódó tartalmak:

• Lengyelek: közös genetikai ős vagy baráti kötelék?
• A lengyel iskolásoknak se könnyű
• Lengyelmagyar szó-tár
• Anya- és apanyelvünk
• A szó, mely kérdést jelez

Hasonló tartalmak:

• 12 ok a kételkedésre
• Ismét torzít az MTI
• Nyelvi ismeretterjesztésnek álcázott lingvicizmus
• A nyelvművelés érdeklődés hiányában elmarad
• Elindult a helyesírás.mta.hu

Hozzászólások (27):