Ismét a legnehezebb és legkönnyebb nyelvekről
Az Egyesült Államok Külügyi Szolgálata színes tájékoztató plakátot adott ki arról, hogy melyik nyelv mennyire nehéz.
A nehézség megállapításakor természetesen az angol anyanyelvűeket vették figyelembe, az ismertetett adatok – amennyire megbízhatóak – rájuk érvényesek. A csoportosítás alapja az, hogy egy átlagos nyelvtanulónak mennyi ideig kell tanulnia a nyelvet ahhoz, hogy olvasási és beszédkészsége elérjen egy bizonyos (közelebbről meg nem határozott szintet).
Az ábra három csoportba sorolja a nyelveket: könnyű, közepes és nehéz. A könnyű nyelveket egy fél évig sem kell tanulni, elég 575-600 órát venni ahhoz, hogy egy angol anyanyelvű elérje a társalgási szintet. A közepesen nehéz nyelvek esetében ehhez csaknem egy év, összesen 1100 óra szükséges. A nehéz nyelvek esetében több mint másfél évre, 2200 órára is szükség lehet. A nyelvek angol neve és saját elnevezése mellett ott látjuk a legfontosabb országot, ahol beszélik, ill. azt, hogy a világon összesen hány beszélője van.
A legkönnyebb nyelvek közé kizárólag germán és újlatin nyelvek kerültek, ami nem csoda, hiszen az angol maga is germán nyelv, melyben igen erős újlatin (ófrancia) hatás érvényesül. (A felirat szerint ezek az angol közeli rokonai, ami azért az újlatin nyelvekre nem igaz.) Érdekes kérdés, hogy miért kerül bele a táblázatba a norvég vagy az afrikaans, miközben nem szerepel a német.
(Forrás: dailyinfographics.com)
A közepesen nehéz nyelvek között fele-fele arányban szerepelnek indoeurópai, ill. más nyevcsaládokba tartozó nyelvek. Az indoerópaiak a görög és a hindi mellett három szláv nyelv (egy keleti, az orosz, egy nyugati, a lengyel és egy déli, a szerb) hivatott képviselni. Érdekes módon kimarad a perzsa, mely az egyik legjelentősebb indoeurópai nyelv. A másik öt nyelv mind különböző nyelvcsaládokba tartozik: a török a török nyelvcsaládba, a finn az uráliba, a héber az afro-ázsiaiba, a vietnami az ausztroázsiaiba, a thai a thai-kadaiba.
A legnehezebb nyelvek közé az arab, a japán, a kínai és a koreai került. Ezek ugyan nem rokonok, de a négy közül három kelet-ázsiai nyelv. Érdekes módon ezekben az esetekben indoklást is kapunk. Az arab azért a legnehezebb, mert kevés szava emlékeztet az európai szavakra, és az írott arab kevesebb magánhangzót használ (minél?), ami megnehezíti az olvasást. A kínai azért nehéz, mert tonális nyelv, és nagyon nehéz a többezer jelből álló írás elsajátítása. Ez utóbbiért nehéz a japán is, ahol a kínai jelek mellé még két szótagírást is meg kell tanulnunk. A koreaiban a fő nehézséget az eltérő mondatszerkezet és igeragozás okozza, továbbá a koreaiak is használnak kínai betűket.
Ezeket az indokokat aligha vehetjük komolyan.Az arab írás nehézségei hasonlóak a héberéhez. Tonális nyelv a könnyűek között felsorolt norvég vagy a közepesen nehézként felsorolt szerb is – igaz, ezekben a tónusok kisebb szerepet játszanak, mint a kínaiban, de ugyanez a szintén közepesen nehézként felsorolt vietnamiról már nem mondható el! A mondatszerkezet és az igeragozás – különösen ez utóbbi – pedig gyakorlatilag minden felsorolt nyelvben erősen különbözik az angolétól. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a felsorolásban ne lenne valami igazság, de azért meglehetősen leegyszerűsíti a képet.
Forrás
@Nước mắm ngon quá!: Á, nehogy azt hidd! Én még spanyol anyanyelvűt sem ismertem olyat, aki tudna helyesen írni, pedig "a legkönnyebb nyelv" :)
Találkoztam már olyan mexikói tanárral (!), aki a birtokos névmást nem tudta leírni (*sullo a suyo helyett)...
A diskurzusból egyértelmüen kiderül, hogy a magyar az ultranehéz kategóriába kellene, hogy tartozzon, mert még az anya-nyelvi beszélöik sem issmerik a hejes irását telyesen... az álamfö röl nem is beszélve, álldja meg a lyó ég!
;)
@vizinyúl:
Kedves vizinyúl!
Ön most arra hivatkozik, hogy nem nyelvész (figyelmen kívül hagyva figyelmeztetésem, miszerint a nyelvészetnek vajmi kevés köze van a helyesíráshoz), első hozzászólásában azonban kompetensnek érezte magát annyira, hogy helyesírási hibák hemzsegéséről beszéljen.
Az ön által említett hibák nem helyesírási hibák, hanem sajtóhibák, félregépelések. Ezekből is kettőt tudott megnevezni (segítek: hoyg), ami még egy ilyen, viszonylag rövid cikk esetében is nehezen mondható hemzsegésnek. Azzal pedig, hogy közli, felteszi a költői kérdést, miszerint "Egy nyelvészeti cikk miért hemzseg helyesírási hibáktól!?", hogyan segít? Én nem értem.
Mentségére legyen mondva, hogy bizonyára nem sokat olvasgatott eddig az interneten, hiszen azt sem ismerte fel, hogy nickjére nem én tettem megjegyzést, hanem egy Karuso nickű olvasótársa. Remélem, a nyest.hu is hozzájárulhat ahhoz, hogy megkedvelje az internetet mint információforrást és kommunikációs lehetőséget.
Tisztelettel:
Fejes László
Ui.: Jelzését köszönöm, a jelzett hibákat javítom.
@Rako: "A tűzrókának/Firefox-nak van egy nagyon jó helyesírás ellenőrzője, mely azonnal jelzi, ha a magyar helyesírás szabályai ellen vétek." -- Bár így lenne!
@Fejes László (nyest.hu):
Jó estét..
Fejes úr, én nem vagyok nyelvész,csak megpróbálom a hibákra felhívni í figyelmet..
Ez nem jelenti azt,hogy magam ne hibáznék időnként.
Nem súlyos,csak bosszantó apró hibákat vétett.
Pl.. A modnatszerkezet és...,
ami azértaz ...
A nicknévhez fűződő megjegyzése kicsit sértődött kisfiúra vall...
Pedig nem volt szándékom sértegetni..
Mivel ilyen állat nem létezik,én találtam ki, így a helyesírása vitatható.
További kellemes vitákat.
@w64: A tűzrókának/Firefox-nak van egy nagyon jó helyesírás ellenőrzője, mely azonnal jelzi, ha a magyar helyesírás szabályai ellen vétek.
Ezt tudom minden hozzászólónak is ajánlani.
55 év külföldön néha problémát okoz bizonyos magánhangzóknál, hogy hosszú vagy rövid (magyarúl(/magyarul) de ez nem engedi a rossz változatot át.
Mindenkinek ajánlom. Akinek ez tól sok hibát jelez, az pedig esetleg felhagy a kommenteléssel.
@vizinyúl:
Dícséret helyett dicséret,
helyesírásellenőrző helyett helyesírás-ellenőrző
További szép napot. helyett További szép napot!
...ha már a kritikánál tartunk. :)
@El Mexicano: Ez igaz, de a nyelvtanulás kicsit komplexebb, mint magának a nyelvnek a tanulása. Nádasdy azt is megírta valahol, hogy maga a szókincs nem igazán része a nyelvnek, de ez nem jelenti, hogy nyelvtanulásnál nem kell szavakat tanulni.
@vizinyúl: Kedves "vizinyúl"! A nickje hemzseg a helyesírási hibáktól. Ugyanis az helyesen "vízinyúl". Vagy "vízi nyúl"? :D :D :D
@Fejes László (nyest.hu): Ezt természetesen nem vitatom, csak ti, nyelvészek szoktátok állandóan hangsúlyozni, hogy az írásnak semmi köze a nyelvhez. ;)
@vizinyúl: Én most szándékosan nem nyúlok a szöveghez, kérem, tételesen sorolja fel azokat a helyesírási hibákat, amelyektől hemzseg.
(Egyébként tájékoztatásul közlöm, hogy a nyelvészetnek és a helyesírásnak nem sok köze van egymáshoz.)
@El Mexicano: A "nyelv nehézsége" nyilván úgy értendő, hogy "a nyelvtanulás nehézsége". Márpedig a nyelvtanulás szerves része a nyelvhez tartozó írás elsajátítása, abból a gyakorlati megfontolásból, hogy az írásra-olvasásra általában éppúgy szüksége van a nyelvtanulónak, mint a beszédkészségre.
Ez azért megtévesztő, mert az írás-olvasás elsajátíásának nehézsége nem egyenlő a nyelv nehézségével. A hindi pl. nem hinném, hogy nehezebb lenne, mint az újlatin nyelvek, ha latin betűkkel írnák, a japán pedig állítólag még az angolnál is könnyebb egyébként.
Nos ez valóban egy tipikusan amerikai szemszögből való szubjektív értékelés.
Dícséret és köszönet a szerzőnek,amiért észrevette és megpróbálta a problémát több oldalról is megvilágítani.
De könyörgöm! Egy nyelvészeti cikk miért hemzseg helyesírási hibáktól!?
Legalább aki ezzel foglalkozik,az ne kövesse az írott sajtóban egyre gyakrabban elkövetett hibákat!
Ha másképp nem megy, használni kellene a helyesírásellenőrző programot.
További szép napot.