Eltűnik a kínai írás?
Míg néhány évtizede úgy tűnt, hogy a kínai írást a modernizáció nem fenyegeti, az utóbbi időben a számítástechnika fejlődése mindent megváltoztatott.
A kínaiak tömegei szembesülnek azzal a problémával, hogy ma már nem tudják leírni azokat a szavakat, amelyeket gyerekkorukban tanultak.
A kínai írás sajátossága, hogy az írásjelek nem utalnak a szavak kiejtésére, hanem a hangzástól függetlenül adják a jelentést. Hiába tudja valaki, hogy miképp kell egy szót ejteni, ettől még nem tudja leírni. Ebben viszont segít a számítógép. Ha a felhasználó latin betűkkel begépeli a szó kiejtését, akkor megjelennek azok az írásjelek, amelyek az adott hangzású (ám különböző jelentésű) szavakat jelölhetik. (A kínaiban igen nagy az azonos hangzású szavak, az úgynevezett homonimák száma, különösen, ha eltekintünk az intonáció jelentésmegkülönböztető szerepétől.) A lista élén a leggyakoribb szavak állnak, de a végén megtalálhatjuk a legritkábbakat is. Így a felhasználó kiválaszthatja a szükséges írásjelet. Előfordulhat, hogy a felhasználó az adott jelet passzívan ismeri (felismeri), de maga nem tudná leírni. (Mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Ha például helyesen szeretnénk leírni [brötány] nevét, akkor beírjuk például azt, hogy Bretaigne – a helyesírás-ellenőrző segítségével pedig megtaláljuk a helyes Bretagne alakot. De használhatjuk hasonló módon a Google keresőjét is.)
A kínai írásjelek rendkívül bonyolultak, írásuk rendkívüli erőfeszítést igényel. Ahhoz, hogy magabiztosan elsajátítsuk valamelyiket, néhány százszor le kell írni. Ha pedig nem használjuk, nagyon hamar elfelejtjük őket.
E gyakorlás hiányában a kínaiak egyre kevesebb írásjel pontos képét tartják fejben, az aktívan ismert jelek közül egyre több kerül át a passzívan ismertek közé. Egy amerikai sinológus arról számol be, hogy még doktori fokozattal rendelkező kínaiak között sem találkozott olyanokkal, akik le tudták volna írni a 'horkol' jelentésű írásjeleket (噴嚏), de egyébként írástudónak minősülő embereknek is problémájuk akadhat olyan hétköznapi szavakkal is, mint a 'viszontlátásra' (再見).
Ez a tény felborítja a hagyományos kínai értékrendszert. Korábban az számított műveltnek, aki sok írásjelet ismert. Ma a számítógép segítségével bárki megtalálhatja a számára szükséges jelet, így egy-egy ritkább jel használata nem utal a használója műveltségére.
A már említett sinológus az elmúlt évben közel kétszáz kínait (köztük kb. száz hivatásos kínaitanárt) kérdezett meg arról, milyen eszközöket használnak. A válaszadók 98% százaléka valamilyen latin betűs (pinjin) alapú szoftverrel dolgozott, a maradék közül néhányan más, de szintén a hangzásalapú jelkereső rendszerrel, és csak ketten írták íróvesszővel közvetlenül az érintőképernyőre az írásjeleket.
A kínai írás nagy hátránya, hogy alkalmatlan a szótárkészítésre, mivel az írott szavak nem rendszerezhetők olyan könnyen, mint az ábécével írott nyelvekben. A létező szótárakban egy igen bonyolult módszert használnak, melyek az írásjelekben előforduló vonások alapján rendszerezik a szavakat. A számítógépes szótárakban ugyan nincs szükség sorbarendezésre, de ahhoz, hogy a látott karaktert a szokott módon begépeljük, ismernünk kellene a kiejtését. További nehézséget jelent, hogy a kínai „szavak”, kifejezések (egy-egy tipikus magyar vagy angol szónak a kínaiban általában egy néhány egyszótagos szóból álló kifejezés felel meg) néhány írásjelből állnak, ám mivel a kínai nem használ semmit, amely a betűírásban a szóköznek felel meg, nem tudhatjuk, mely írásjelek tartoznak össze, és alkotnak egy kifejezést: enélkül azt sem tudjuk, hol kezdődnek, melyik jelnél keressük őket a szótárban.
Mindezek a problémák oda vezethetnek, hogy a latin írás használata egyre nagyobb szerepet kap a kínaiak körében, míg végül elhagyják hagyományos írásukat. Nehéz megjósolni, hogy ez mikor következhet be, de míg egy-két évtizeddel ezelőtt a kulturális gyökerek elszakíthatatlanul erősnek tűntek, mára komolyan el lehet gondolkodni a latin írásra való áttérés lehetőségéről.
Források
http://languagelog.ldc.upenn.edu/nll/?p=2473
Kedves Koxinga, ha megengedi, hozzáfűznék én is néhány megjegyzést:
1. A 拼音-t többféleképpen is lehet átírni, pinyinül akár így is: pin1yin1, a tudományos, ill. a népszerű magyar átírás szerint pedig - bizony - p'injin, ill. pinjin. A magyar média általában a népszerű magyar átírást használja, talán érthető módon, miért is kellene egy magyar újságolvasónak ismernie a pinyin helyes kiejtését (vesd össze: xi1 - si4). Ahogyan a pinyin "i" is jelölhet többféle fonémát, úgy a magyar átírás sem mindig egyértelmű, de még mindig könnyebb kiigazodnia rajta a magyar olvasónak.
2. Logikája sajnos nem mindig van a kínai írásjegyeknek. Amikor egy írásjegy legnagyobb részét csupán egy a kiejtésre utaló "beágyazott írásjegy" teszi ki, aminek a saját kiejtése ráadásul már ezer éve megváltozott, akkor teljesen hiábavaló logikát keresni mögötte. Szintén hiábavaló a logikakeresés az egyszerűsített írásjegyeknél, amelyeket önkényesen alkottak a többezer éves hagyományos jegyek saját evolúciójával ellentétben. Azt azért csak nem állítja senki, hogy könnyű lenne megtanulni a kínai írást.
3. Ha már Taiwant (mert pinjinül ugyebár így írják, népszerűen Tajvan, tudományosan T'aiwan) említette: itt valóban némileg pontatlan a cikk, Taiwan az írást és a beviteli módszereket tekintve teljes mértékben független a Kínát érintő változ(tat)ásoktól, én is minimális esélyét látom, hogy Taiwanon elhagyják a kínai írásjegyeket.
4. Hogy a szótárazás nem jelent gondot szerény véleményem szerint szintén nem teljesen igaz. Én évek óta tanulok kínaiul, de néha szeretek egy nehezebb szövegnek nekiesni, ahol a kifejezések több mint felét nem ismerem még. Ha nem lennének hasznos kis segédeszközeim (Wenlin, Pleco etc.), akkor bizony gyakran nem tudnám, hogy hol kezdődik és hol végződik egy hosszabb (mert hogy ilyen is van, 9 írásjegyből álló kifejezést is ismerek) "szó". Ha több számomra ismeretlen kifejezés torlódik, azaz kerül egymás mellé, akkor bizony nagy segítség a szótárazásnál, ha tudom, hogy hol kezdődnek a szavak. Valóban nem teszi lehetetlenné, csupán megnehezíti a manuális szótárhasználatot, de lényegesebben könnyebb a digitális szótárak használata, melyek automatikusan felismerik a szavakat.
A cikkben felületesen és némileg tudománytalanul kifejtett problémára visszatérve: sok kínai számára is nyílvánvaló, hogy olykor nehézséget jelent bizonyos írásjegyek felidézése (nem olvasása, csupán az írása). Lehet a pinyint hibáztatni, de nyílván sok más bűnbakot is találni, ahogyon más országokban is szokás (növekvő popkultúra-, csökkenő szépirodalomfogyasztás, nem sorolom). Sok mindenre lehet következtetni, a kínai írás "eltűnésére" valóban csak erős túlzással, bulváros szájízzel.
Üdv!
Láthatólag a cikk írója nem járt még Kínában, esetleg Tajvanon, és vélhetőleg nem tanult kínaiul, ugyanis több pontatlanságot és képtelenséget is fel lehet fedezni a cikkben, többek között kezdve azzal, hogy a "pinjin"-t "pinyin"-nek írják, a fentebb írott "akik le tudták volna írni a 'horkol' jelentésű írásjeleket (噴嚏)" mondatban megadott kínai karakter (噴嚏; pinyin: penti) egyáltalán nem "horkolást" jelent, hanem "tüsszentés", valamint elképzelhetetlen hogy a kínaiak áttérjenek a latin betűs átírásra, ugyanis ezáltal pont kulturális identitásuk és "felsőbbrendűségük" (az ázsiai régióban) szűnne meg.
A másik: "A kínai írásjelek rendkívül bonyolultak, írásuk rendkívüli erőfeszítést igényel."
Tény, hogy nem egyszerű elsajátítani a kínai (legyen az egyszerűsített, vagy hagyományos) írásjegyeket (és nem írásjeleket !!!), ám mint minden írásrendszernek, ennek is megvan a saját logikája, és összefüggései, amire ha sikerül rájönnie a tanulónak, utána minden sokkal egyszerűbb lesz.
Három: A kínai számítógépes karakterbevitelnek számtalan formája/rendszere/szoftvere van, ám mivel a kínai állam és oktatásügyi minisztérium a pinyint propagálja, ezért Kínában és a világ nagy részén ezt részesítik előnyben, de számtalan más helyen, más rendszert alkalmaznak, pl. Tajvanon a "bopomofo," vagy más néven "zhuyin" rendszert, ami szintén egy fajta fonetikus átírás, ám nem latin karaktereket használ, hanem a japán katakanához hasonlatos pár vonásból álló karakter rendszert. Mindemellett, ahogy az előző hozzászóló is írta, az írásjegyeket komponensek szerint is be lehet vinni a gépbe (vagy esetleg a vonások sorrendje szerint is, ami szintén egy másik módszer), tehát nem kell feltétlen ismerni a karakter kiejtését. A számítógépes szótárakban pedig az egyik leggyakoribb és leghasznosabb beviteli mód a kézzel, vagy egérrel történő rajzolás.
Négy: "További nehézséget jelent, hogy a kínai „szavak”, kifejezések (egy-egy tipikus magyar vagy angol szónak a kínaiban általában egy néhány egyszótagos szóból álló kifejezés felel meg) néhány írásjelből állnak, ám mivel a kínai nem használ semmit, amely a betűírásban a szóköznek felel meg, nem tudhatjuk, mely írásjelek tartoznak össze, és alkotnak egy kifejezést: enélkül azt sem tudjuk, hol kezdődnek, melyik jelnél keressük őket a szótárban."
A Mandarin szavak nagy része egyáltalán nem egyszótagos, hanem 2 vagy 3 szótagos, amire a tanuló már a kezdetekkor rájön, lévén minden nyelvkönyv kihangsúlyozza ezt. Így pl. habár a 名 (pinyin: ming) karakter jelentése "név," de beszelt nyelvben senki nem használja a szót magában, hanem egy másik szóval/karakterrel összevonva, így lesz belőle 名字 (mingzi), vagy 大名 (daming), aminek a jelentése ugyanúgy "név," ám lévén hogy kiejtésük hosszabb, így jobban beilleszkedik a beszélt nyelvi közegbe. Ebből kifolyólag a szótározás sem jelenthet nehézségeket, mert habár nincsenek szóközök, de a tanulók nagy része a kontextusból rá tud jönni, hogy hol kezdődik, vagy végződik egy szó.
Nem ez az első nyelvészeti cikk, ami túlzásokat és komoly hibákat tartalmaz, ami viszont meglepő és kellemetlen tekintve, hogy ez elvileg egy tudományos oldal akar lenni.
@elhe taifin: Az előttem szólóhoz csatlakozok: a cikk megállapítása, mely szerint a kínaiak elhagyják a hagyományos írásrendszerüket, képtelenség. A számítástechnikai karakterbevitel természetesen átalakítja az írásjelek elsajátítását, de nem csak a kínai nyelvet alkalmazzák mindinkább az elektronikus térben, hanem a magyar és egyéb latin vagy más fonetikus írással bíró nyelvek esetében is visszaszorul a kézzel való írás a billentyűzet vagy egyéb írásbeviteli eszközön történő írás javára.
Mellesleg felhívom a cikkíró figyelmét, hogy a kínai karakterbevitel nem csak fonetikus alapon lehetséges, hanem az írásjelek komponensei szerint is. A témában tájékozódhat pl. a következö Wikipédia-cikkböl is: en.wikipedia.org/wiki/Cangjie_method
Kellemes olvasást.
"A létező szótárakban egy igen bonyolult módszert használnak, melyek az írásjelekben előforduló vonások alapján rendszerezik a szavakat. "
Pl a Xinhua zidian-ben (新华字典) a hanzikat kiejtés alapján rendszerezik (a, ai, an stb), de a "gyök" (部首) alapján is ki lehet keresni a kérdéses írásjegyet.
"A számítógépes szótárakban ugyan nincs szükség sorbarendezésre, de ahhoz, hogy a látott karaktert a szokott módon begépeljük, ismernünk kellene a kiejtését. "
Ugyan nem használok kínai számítógépes /elektronikus szótárt, de pl a japán elektronikus szótárakban lehetőség van kézzel "berajzolni" a kérdéses írásjegyet, de emellett ott van még a vonásszám, vagy a gyök szerinti keresés is.
Ezek a módszerek megtalálhatók a Windows kínai "IME PAD"-jában is.
"Mindezek a problémák oda vezethetnek, hogy a latin írás használata egyre nagyobb szerepet kap a kínaiak körében, míg végül elhagyják hagyományos írásukat."
Nem nagyon hiszek ebben, hisz még a jóval egyszerűbb szótagszerkezetű japán esetében is nagy nehézséget jelent megérteni egy csak latin betűkkel vagy kana-írással írt szöveget.
Ugyan az amerikai megszállók próbálkoztak a latinizációval-szerintük a latin betűk bevezetésével Japán demokratizálódni fog-, de az akkori diákok visszaemlékezése szerint lehetetlen volt megérteni pl a latin betűkkel íródott számtankönyveket.