Arab chat-ábécé fiataloknak és lázadóknak
Mik azok a furcsa számok a betűk között? Veszélyben az arab írásbeliség – legalábbis az iszlamisták és a nyelvvédők szerint. A Nyugat-barát fiatal értelmiség körében terjed a latin betűs írás, ami állítólag egyszerre hazafias és szerethető. Bemutatjuk az arabizit!
Mivel a számítástechnikai forradalom az angol nyelvű országokból indult, a nem latin betűs írások használói eleinte körülményes megoldásokra kényszerültek. Az asztali számítógépeken ma már szinte tetszőleges kívánt szöveget meg lehet jeleníteni, mert az általunk is bemutatott Unicode szabvány a japán kandzsiktól a cirill betűkig az összes közhasználatú írásjelet tartalmazza. Ma is vannak azonban olyan mobilok és más hasonló céleszközök, melyek nem képesek a Unicode kódolást értelmezni.
Az arabizi szó eredete az internet hőskorának homályába vész, csakúgy, mint az, pontosan melyik országban használták először ezt az írásmódot. (A találgatásokban Egyiptom, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek is
szerepelnek.) Egyesek szerint az "arabizi" az "Arab" és "easy" = 'könnyű' angol szavak összetételéből származik, de talán valószínűbb az az elképzelés, miszerint teljesen arab eredetű, és az "arab" és "anglizi" ('angol') szavakból jött létre.
Magyar nyelven mindez nem okoz nagy gondot, legfeljebb az ékezetektől kell fájdalmas búcsút vennünk; de ha az írásunk nem a latin ábécén alapul, akkor valamilyen átírási rendszert kell használnunk. Így született meg az arab országokban a latin betűs arab chat-ábécé, az arabizi vagy másik nevén Arabish. (A volt francia gyarmatokon franco-arabe-nak hívják.) Azt várnánk, hogy a technika fejlődésével az arabizi lassan eltűnik, de épp ellenkezőleg: egyre terjed, és van, ahol már törvényt is készülnek hozni ellene!
(Forrás: Wikimedia commons / Jonathan Rashad / CC BY 2.0)
Mar7aba!
Az arabizi írás könnyen felismerhető arról, hogy a betűk közé itt-ott számok vegyülnek. Ez más nyelvek esetében is előfordulhat, például a kínai latin betűs pinyin átírásában a magánhangzók tónusát lehet számokkal jelölni. De mit keresnek a számok az arab szavak kellős közepén?
A legtöbb arab írásjelnek viszonylag egyszerű a kiejtés alapján latin betűs megfelelőt találni. (Például a [b] ejtésű ب-ből latin b betű lesz.) Azonban az arabban – csakúgy, mint más sémi nyelvekben – léteznek olyan hangok, amelyek nem találhatóak meg az európai nyelvekben, így a hozzájuk tartozó írásjeleknek sincsenek latin megfelelőik. Ezeket a jeleket számokkal helyettesítik, méghozzá a számok formája alapján! Így lesz például a torokhangokat jelölő ح-ből 7, az ع-ból 3. (Maga az arabizi szó arabizi átírással igazából 3arabizi.)
Ha szeretnénk megismerkedni az egész arabizi ábécével, az angol Wikipédián találhatunk egy nagyon részletes táblázatot. Azt tartsuk észben, hogy hivatalos szabvány nem létezik, így számos változattal találkozhatunk. Külön érdekesség, hogy mivel mindenki a saját kiejtése alapján írja át a mondanivalóját, és az arab kiejtés régiónként eltérő, így a szöveg olvastán meg lehet tippelni, hova valósi a szerzője.
A következő videóban a marokkói himnuszt hallgathatjuk meg arab, angol és arabizi felirattal. Figyeljük meg, hogy az átírás a francia ékezeteket is kihasználja a hosszú magánhangzók jelölésére – Marokkó a gyarmatosítás idején francia protektorátus volt. Francia ékezeteket csak a francia befolyási övezetben láthatunk, a használatuk nem jellemző általánosságban.
Jössz ma este emesenre?
Az arab chat-ábécével néhány mondatnál többet nemigen szoktak leírni, hivatalos közlésekben pedig egyáltalán nem találkozhatunk vele. Ha valamelyik tárgyaló fél valamilyen okból nem tud arabul gépelni, akkor inkább angolul vagy más módszerrel kommunikálnak. Az arabizi az SMS-ek, online beszélgetések, Youtube- és fórum-hozzászólások szövegében tűnik fel a leggyakrabban.
Más sémi nyelveket, például a hébert nem szokás így átírni. Az arab írással lejegyzett, de nem sémi fárszi (perzsa) nyelv átírására szintén egy másfajta rendszer használatos, ami nem tartalmaz számokat.
Szabadság, szerelem
Az „arabizi” szó tulajdonképpen két különböző, de hasonló jelenséget takar. Egyrészt így hívják azt a sajátos átírási rendszert, amiről eddig beszéltünk. De emellett az „arabizi” jelölheti azt a nyelvi divatot is, hogy főleg fiatal beszélők arab nyelvű mondanivalójukba angol kifejezéseket fűznek. (A nyelvész azt mondaná, hogy itt egyfajta kódváltásról van szó.) A gyakorlatban a két meghatározás egymást részben átfedi: akik arabizi átírással írnak, gyakran használnak angol szavakat mind szóban, mind írásban.
Kik ők? A tipikus arabizi-használó fiatal, diák vagy értelmiségi, jól beszél angolul – lehet, hogy tanult is külföldön, vagy a nyelvtudása a munkájához kapcsolódik. A következő videóban a témáról készült dokumentumfilmből láthatunk részleteket: művelt, világlátott fiatalok vallanak angolul és arabul arról, hogy az ő nyelvük tulajdonképpen az arabizi.
Hazafias és szerethető
Mik az arabizi előnyei? Ha valaki sokat gépel angolul, akkor könnyebb ugyanazt a rendszert használnia, mint két különböző billentyűzetkiosztást megtanulnia, ráadásul az arab kiosztás elég bonyolult. Írás közben szintén kényelmetlen váltogatni a két írásmód között, sőt mivel az arabot jobbról balra kell olvasni, a váltás az olvasás irányát is megváltoztatja. Ha valaki hajlamos az angol-arab, francia-arab, sőt akár magyar-arab kódváltásra, akkor egyszerűbb, ha végig latin betűkkel gépel!
Egy rövid vizsgálatban a válaszadók olyan érveket is említettek az arabizi mellett, hogy a standard irodalmi arab írásnál jobban alkalmas az önkifejezésre és a nemzeti hovatartozás megjelenítésére, mert „látszik” a hozzászóló kiejtése. Emellett az arabizi közvetlenebb, köznyelvibb, sőt „szerethetőbb”!
(Forrás: Wikimedia commons)
Támadnak a nyelvvédők
A nyelvművelők azonban úgy vélik, hogy az arabizi tönkreteszi az arab nyelvhasználatot. Az érvek szerint a fiatalok elfelejtenek arabul írni és/vagy gépelni, voltaképpen írástudatlanok lesznek az anyanyelvükön. Az arabizit politikai indíttatású támadások is érik: az iszlamisták az amerikai imperializmus fegyverét látják benne, a pánarabizmus hívei szerint pedig az arab egység ellen hat.
Az anglicizmusok minden dörgedelem ellenére terjednek, és használóik meglehetősen nagy vásárlóerőt képviselnek. A nyelvvédők bánatára már régóta megjelentek az angol nyelvű hirdetések, a legújabb reklámokban pedig az arabizi feliratok is felbukkantak: a Pall Mall tavaly Libanonban például betchouf 7alak fiya 'magadra ismersz benne' szlogennel hirdette cigarettáit. (A Qantara arab nyelvű német hírportálon van kép is az óriásplakátról.) Katarban ellenreakcióként nyelvtörvény készül: minden hirdetés szövegét kötelező lesz arabul is közzétenni.
Mi kívülállóként úgy véljük, az arab nyelvet és kultúrát inkább gazdagítja az arabizi, mint szegényíti. Úgy tűnik, az valós gond, hogy az arabizi miatt sokan nem tanulnak meg arab billentyűzeten gépelni, de ez technikai probléma, amire már született is megoldás. Ha valaki mindenképpen arabizi írással akar gépelni, de nem szeretné, hogy mások ezért lenézzék, a Google Ta3reeb vagy a Microsoft Maren átírja a latin betűs szöveget hagyományos arabra.
Hogy végezetül még egy példát mutassunk, szóljon Tamer Hosny népszerű egyiptomi énekes-dalszerző tavalyi romantikus slágere, angol, arab és arabizi felirattal! (Hosny a közelmúltban egy kevésbé nyelvi vonatkozású esemény miatt került be a hírekbe. Az énekes először ellenezte a Mubarak-ellenes tüntetéseket, majd meglátogatta a Tahrír – vagy stílszerűen Ta7rir – téren demonstrálókat, állítólag azért, hogy bocsánatot kérjen tőlük. Ők azonban nem igazán díjazták Hosny megjelenését, és néhány pofont is kiosztottak neki, majd elkergették.)
Források, ajánlott olvasmányok
Arabizi blog: arabizi témájú hírek
Arabish: Fad, trend or language shift?
Pop-art az Emirátusokból (aranyos kép!)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (25):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@doncsecz: "Az óarab nyelv is két részre oszlott korábban, az északira és délire. A délarab nyelvnek csak kis utódai maradtak fenn, az egyik a szokotrai nyelv, az északi lett a klasszikus arab, " Nem egészen: az ódélarab nyelvek egy önálló ágat alkotnak a dél-sémi nyelveken belül,több hasonlóságot mutatnak az etio-sémi nyelvekkel (amik tkp. dél-sémi nyelvek kusita szubsztrátummal),nem keverendők össze a klasszikus arabbal,rendszertanilag más csoportba tartoznak.
@doncsecz: Tényleg nem szeretnék ezzel kapcsolatban hosszú vitába bonyolódni, de az ószláv szerepe összehasonlíthatatlanul csekélyebb, és nem mérhető a klasszikus arab szerepéhez. Amit jól bizonyít az is, hogy olyan példákat kell előrángatni, mint hogy néhány évszázaddal ezelőtt még egy katolikus püspökség is volt, ahol használták! Vagy tessék ma nyugodtan próbálkozni klasszikus arabbal arab területen, ill. egyházi szlávval szláv területen...
@Fejes László (nyest.hu): Nem tudom miként ismeri, de az óegyházi szláv nyelvet használták a katolikus szlávok is. A ča horvát területen a XVI. századig a zenggi püspökség óegyházit használt, a kaj-horvát területen is ugyanez volt a helyzet.
@Fejes László (nyest.hu): Én szerintem bizonyos mértékig közös irodalmi nyelv volt az óegyházi szláv, mégha nem minden szláv használta, de közös volt, mert a szertartásokon szükség volt egy szláv nyelv használatára, amit ha teljesen nem értenek, de összeköti őket, amíg el nem kezdte mindenki a saját nyelvét felemelni. A pánszláv kísérletet maga szerint nem mérhető a klasszikus arabhoz, pedig tanulmányaim során láttam olyasmit, miszerint valakik a klasszikus arabot is szemük elé vették, amit minden muzulmán használ. Az óarab nyelv is két részre oszlott korábban, az északira és délire. A délarab nyelvnek csak kis utódai maradtak fenn, az egyik a szokotrai nyelv, az északi lett a klasszikus arab, ami aztán bár látszólag egyesítette az arabságot és máshol is használni kezdték, hanem aztán ez is szétszakadt területi variánsokra.
@doncsecz: Nem tévedek, elvégre az ószláv nem tekinthető a szlávok közös irodalmi nyelvének, mivel mindenki a maga normáját használja (ill. aszerint különítjük el a szláv népeket, hogy külön normákat használnak:). A pánszláv kísérletek meg pláne nem mérhetőek a klasszikus arabhoz.
Nemcsak a máltaira vagy újabban az arabra használnak latin betűs átírást,hanem a szomálira is az afroázsiai nyelvek közül:
www.youtube.com/watch?v=yrF9fZMVhEU&feature=related
(A kommenteknél lehet olvasni szomáli nyelvű szöveget )
@Epau: ez nagyon így van, nem is tudom, hogy hagyhattam ki, főleg, hogy nekem is problémám... ha már itt tartunk, az arabok nincsenek egyedül, héberül ugyanilyen zavaró a dolog. (A máltaiak meg gondolom, röhögnek a markukba. :D )
Igazából ha az ember sokat olvas, akkor a gyakori szavak formáját megtanulja (és ha pontozással jelölve vannak a magánhangzók, az onnantól kezdve se nem oszt, se nem szoroz), de amikor valami szokatlant kell olvasni, az rendkívül idegesítő tud lenni.
Én pl. viszonylag tűrhetően beszélek héberül - külföldön ezt a nyelvtudásomat sokszor hasznosabbnak találom, mint az angolt - de arámiul kb. sehogy se, úgyhogy ha pl. Talmudot kell olvasni (ami nagyrészt arámiul van, de héber írással), akkor néha sírni tudnék. Pedig az arámi hasonlít a héberre, úgyhogy ha latin betűkkel lenne leírva, akkor nem kéne egyszerre megküzdenem azzal, hogy magát a nyelvet se nagyon ismerem, meg azzal, hogy nincs minden teljesen kiírva. Persze vannak Talmud-fordítások, de azért az nem az igazi.
@doncsecz: Persze, hát ezt nyilván nem nyelvészek állítják, hanem a "buta" ;) nép. Nekik ugyanis "a nyelv" az a spanyol, a többi érthetetlen beszéd meg mind "nyelvjárás", szóval teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy nyelvészetileg mi közük van a spanyolhoz. :)
De mondok egy hasonlót: a latin-amerikaiak a nem kasztíliai nyelven vagy éppen – gúnyból – a tipikus spanyolországi kiejtéssel beszélő spanyolt "galiciai"-nak nevezik (függetlenül attól, hogy valójában honnan valósi). :)
Ehhez kapcsolódik egy anekdota is, egyszer egy mexikói énekes sajtótájékoztatót tartott Spanyolországban, és rászólt az egyik kérdező spanyolra, hogy "beszéljen szebb kiejtéssel". :)))
@El Mexicano: Az elég furcsa, hogy indián nyelveket spanyol nyelvjárásoknak tartanak, épp olyan mint Varga Csaba állítása, aki szerint a szlovák nyelv valójában a magyar nyelv nyelvjárása.
@doncsecz: Ez nyilvánvaló, persze, a nyelv és a nyelvjárás nem tudományos fogalmak. Az a nyelv, amit annak ismernek el, rendelkezik irodalmi hagyományokkal stb., a nyelvjárás pedig az, amit nem ismernek el nyelvnek. Erről van is egy szép téma a blogomban:
elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/nyelv-es-nyelvjaras-problematika
Pl. a mexikóiak az ott beszélt indián nyelveket gyakran "nyelvjárások"-nak nevezik, mert nem értik őket – pedig semmi közük a spanyolhoz (meg még egymáshoz sem).
@El Mexicano: Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt a megjegyzést amit A. Jászó Annánál is lehet olvasni, de ha jobban utánanézünk megtalálhatjuk más nyelvészeknél is: a nyelvjárás és nyelv kérdése nem eldöntött. A nyelvjárások is tulajdonképpen nyelvi normák, de olyanok esetében amelyek nem hivatalosak bár és nem jutnak szerephez az oktatásban, de azonkívül, hogy a lakosság mindennap használja és mások az írásbeli, vagy médiai formába is áthelyezik az úgyszintén nyelv
@Fejes László (nyest.hu): Az való igaz, hogy nem teljes területen volt használatban, de jókora csoportja a szlávoknak ismerte. Viszont akkor térjünk el a szlávtól és tekintsünk a már említett latin felé, amelyet Európa legtöbb országában ismertek és tanítottak, még nem latin népek között is.
@doncsecz: Az óegyházi szláv sosem volt használatos a teljes szláv területen, és ma csak a szlávok töredéke ismeri. Ezzel szemben a klasszikus arabot gyakorlatilag minden arab tanulja, ha máshol nem, a Koránban mindig minden, de legalábbis muzulmán arab találkozott vele. Állításomnak az sem mond ellent, hogy kísérleteztek "pánszláv" nyelvváltozatok létrehozásával, állításomat tehát fenntartom.
@doncsecz: Szerintem az egyik dolog a másikból következik, vagyis azért nem tekintik az arab változatokat külön nyelveknek, mert egy közös klasszikus irodalmi nyelven kommunikálnak. A szláv nyelvek meg épp azért külön nyelvek, mert nincs ilyen (ma már).
A latinnal is pontosan ugyanez volt a helyzet: amíg az "újlatin népek" a klasszikus latint használták hivatalosan a közös nyelvként a középkorban, addig nem is beszélhettünk "újlatin nyelvek"-ről (hanem csak népi latin változatokról). Attól kezdve beszélünk újlatin nyelvekről, amikor elkezdték őket "hivatalosan" is írásban használni.
@Fejes László (nyest.hu): Ebben azt hiszem téved, van egy olyan irodalmi norma ami közösnek tekinthető mint amilyen a klasszikus arab, mégpedig az óegyházi szláv, de ugyanakkor az újlatinoknak is a latin lehetne a közös írott nyelvük. A szlávok között is voltak kísérletek közös pánszláv nyelv létrehozására, mint az illír-szláv nyelv is egy ilyen. Annyi a különbség itt az arab és a szláv példa között, hogy a klasszikus arab használatban van, az óegyházi pedig már nincs. Én azért nem nevezném ezeket az arab változatokat (egy részüket legalábbis) nyelvjárásoknak, s idő kérdése mikor növekszik meg a szerepük. A tunéziai témájú cikkben is szerepelt, hogy előtérbe kerül a tunéziai arab, persze egy csapásra nem szorul ki a klasszikus sem. Nem hiszem, hogy hangsúlyoznunk kéne bizonyos dolgok, mint a betetőzött sztenderdizáció hiányát, azt itt szerintem van lehetőség kiküszöbölni.