Egzotikum és nyelvtanulás ingyen: irány Vietnam!

Tudja ön, hol van Hanoi? Vagy hogy egyáltalán mi fán terem? Nos, a vietnami főváros éttermeit és ételeit a világ egyik legjobbjaiként tartják számon a gasztronómiában. Interjúalanyaink azonban nemcsak efféle tapasztalatokat szereztek Vietnamban.

A vietnami nyelv az ausztroázsiai nyelvcsalád legnagyobb nyelve. Körülbelül 70 millióan beszélik anyanyelvként, nagyjából hasonló számban, mint a koreait vagy a tamilt. A Vietnamban élő vagy 60 különböző kisebbség további 16 millió tagja használja az állam hivatalos nyelvét második nyelvként. A több mint tíz évig tartó vietnami háború miatt sokan menekültek el az Egyesült Államokba is, ahol egymillió beszélőjével a vietnami a hatodik leggyakoribb nyelvnek számít.

Az ausztroázsiai a viszonylag kisebb nyelvcsaládok közé tartozik, ezek Délkelet-Ázsia eredeti őshonos nyelvei lehettek. Kambodzsa hivatalos nyelve a khmer, és néhány kisebb indiai nyelv rokona még a vietnami nyelvnek (mint a munda nyelvek, például a szantali). Földrajzi helyzetéből adódóan nagy hatással voltak a vietnami nyelvre Délkelet-Ázsia később betelepült nyelvei, mint a thai és kínai. A vietnami olyan nyelvészeti tulajdonságokat vett át ezektől a nyelvektől, amelyek nem feltétlenül voltak jelen az ősi ausztroázsiai nyelvben. Ilyen például az izoláló nyelvtani szerkezet, a tonalitás. Az előbbi azt jelenti, hogy a szavaknak szinte nincs ragozása vagy toldalékolása, a mondattani szerepüket a mondatban betöltött helyük jelzi. A tónusok pedig a magánhangzók megkülönböztetése hangszín és kontúr alapján.

Az ELTE két bölcsész hallgatója, Keller Mirella és Torda Balázs, az előző őszi félév öt hónapját Vietnam második legnagyobb városában töltötte. A szemeszternyi idő alatt a vietnami nyelv tanulásával foglalkoztak a hat és fél milliós fővárosban, Hanoiban (vietnámi írás szerint Hà Nội). Mégis mi visz két egyetemistát a magyaroknak nehéznek tűnő nyelv elsajátítására? Egyikőjük sem nyelvész vagy Kelet-Ázsia szakos, Miri filmesztétikát tanul, Balázs pedig filozófiát. Tapasztalataikról és élményeikről meséltek a nyest.hu-nak.

Nyelv és Tudomány: Honnan jött a külföldi nyelvtanulás gondolata, és hogyan hallottatok a vietnami ösztöndíjról?

Keller Mirella: Az igazat megvallva mi csak egy külföldi tanulási lehetőséget szerettünk volna, szinte mindegy volt, hogy hova. Amikor bementem a tanulmányi osztályra, épp kint volt a vietnami csereprogram ösztöndíjpályázatáról egy értesítő a faliújságon. Megpróbáltuk, kitaláltunk magunknak egy-egy projektet, jelentkeztünk, és sikerült. Nem volt nagy túljelentkezés...

Nyest.hu: Mi volt az ösztöndíj lényege? Hogyan készültetek útra?

K.M.: Ez a pályázat még az előző rendszerből maradhatott hátra. Nyelvtanulási cserediák-program. A magyarországi egyetemeken nincs külön vietnami tanszék, így a felhívás nemcsak egy specifikus réteghez szól. Én vietnami filmeket mentem ki tanulmányozni, ez volt a projekttervem, és nagyon jól sikerült. Sok filmet láttam és sokról írtam, hazai filmlapokba és portálokra. Más országokból a diákok – mongolok, oroszok, fehéroroszok, lengyelek, kínaiak – az otthoni egyetemeiken is vietnami szakon tanultak. Velük persze nem tudtunk a nyelvtanulásban versengeni.

Torda Balázs: Egyébként alaposan készültünk az útra. Az ELTE-n még kreditet is kaptunk azért, hogy alapszinten vietnami nyelvet tanuljunk Jelen Jánosnál, és több hónapig jártunk egy vietnami származású magántanárhoz is, de a nyelvi környezet nélkül még a zenei hangsúlyozást, azaz a tónusokat sem sikerült jól megérteni. Ugyanakkor az segítséget jelentett, hogy ókori filozófiát tanulok: emiatt ugyanis viszonylag sok tapasztalatom volt már különböző, főleg holt nyelvekkel, mint az ógörög és a szanszkrit.

Nyest.hu: Hogy működött kint a nyelvtanulás?

K.M.: Napi háromórányi nyelvtanulás volt az alap. Több tanár foglalkozott velünk, az egyiket nagyon szerettük: minden alkalommal végigénekeltette velünk a vietnami abc-t. Akadt olyan is, aki nem tudott angolul, de egy idős tanárunk például egy sor más nyelven is beszélt.

T.B.: Már nyugdíjba kellett volna vonulnia talán, de nagyon profi volt. Úgy éreztük, mintha nagyon szeretett volna minket megtanítani vietnamiul beszélni – pedig egyáltalán nem használt a tanításhoz közvetítő nyelvet. A közös közvetítő nyelv megtalálása egyébként is nehéz lett volna. Valószínűleg a mongol jött volna ki győztesen és nem az angol.

Nyest.hu: Ha az ember kicsit utánanéz, laikusként az egyik legnagyobb kihívásnak a tónusok elsajátítása tűnik. A vietnamiban még több van, mint a kínaiban, és grafikonos ábrázolásaikat alig lehet vizuálisan megkülönböztetni, nem úgy, mint a kínai jól elkülönülő négy tónusát. Mekkora nehézséget jelentett ez nektek?

T.B.: Addig lehetetlennek tűnt megtanulni, amíg egy nagyon kedves vietnami nem vette a fáradságot, hogy eszméletlen hangerővel és artikulációs tisztasággal, teljesen parodisztikusan adja elő a hangsúlyrendszert. Utána már csak meg kellett próbálni utánozni a tőle hallottakat, és figyelni, hogy mikor nevetnek ki és mikor mosolyognak meg kedvesen. Jól emlékszem arra a lehetetlenség-érzésre, amikor a fantasztikus Rosetta-projekt (internetes nyelvtanulási szoftver) hanghullám-analizálóját próbálom rávenni, hogy értékeljen legalább sárgára, ha már a zöldig úgysem juthatok el ma éjjel, de nem, nem és nem, akárhányszor próbálom kimondani, hogy một người đàn ông đang múa, egyszerűen nem tudom. Hetvenhetedszerre se. Valaki még azt sem érti, ahogy sört rendelek, más meg repes az örömtől, hogy egy teljes mondatot megért, és hogy europid embertől ez micsoda lenyűgöző teljesítmény. A vietnamiaknak persze hasonlóan nehéz az európai hangokat és hangzást elsajátítaniuk...

K.M.: Ezzel kapcsolatban is van egy történetünk. A félév közben elkezdtünk angolt tanítani. Ez furán hangozhat, különösen az én esetemben, mert nem annyira briliáns az angoltudásom. De mégis megfeleltünk, egyszerűen azért, mert az én hangkészletem közelebb áll az angolhoz, mint a vieteké –ők pedig felmérték, hogy ha tényleg akarnak kommunikálni ezen a nyelven, akkor kénytelenek valamit tenni.

Nyest.hu: Vietnam majdnem kétezer évig, egészen a 19. századig kínai kulturális és gazdasági befolyás alatt állt. Ez erősen érződik a vietnami szókincsen is: a 70%-a kínai eredetű. Korábban a vietnami nyelv írására is kínai jeleket használtak, de a 17. századtól egyre inkább elterjedt egy francia jezsuita misszionárius, Alexandre de Rhodes (1591–1660) latin betűs írása. Így az írással legalább kevesebb lehetett a gond. Mi volt a legnehezebb, legérdekesebb, legfurcsább a nyelvben, nyelvtanulásban?

T.B.: A legnehezebb az volt, hogy a vietnami nyelv egészen kötött abból a szempontból, hogy mely szótagok számítanak „jól formáltnak” és melyek nem. A lehetséges eredmények magyar füllel hallgatva eléggé hasonlítanak egymáshoz, ezért jó ideig (amíg ki nem alakult a szükséges differenciáló képesség) egyszerűen szólva értelmetlennek tűnt a szótanulás. Amit előző nap megtanultam, arról másnap annyit tudtam, hogy valamelyik zárhanggal kezdődik, valamelyik orrhanggal végződik, és közte valamilyen diftongus van, ötletem nincs, milyen tónussal, és ez ismétlődött és ismétlődött: a következő nap nem vitt közelebb egészen addig, amíg át nem kapcsolt az agyam.

Nyest.hu: Mit emelnétek ki, mit tanultatok meg a vietnami nyelvről, a nyelv hatásáról a kultúrára?

T.B.: Az iskolában nyelvet tanultunk: szavakat, szószerkezeteket, illem szerinti nyelvhasználatot, kész mondatokat, szép kiejtést. Magáról a nyelvről azonban nem tanítottak sokat. Alapvető élmény volt, hogy ha az aktuális nyelvtani problémákon „kívülre” kérdeztünk, nem választ kaptunk, hanem pár vidám közhelyet. Ha a nyelvről akartunk tanulni, nekünk kellett felfedezőkké válnunk. Így jöttünk rá például, hogy nem minden jól formált fonetikus komplementum (a hangok olyan csoportja és rendje, amely képes vietnami szótagot alkotni) járhat minden hangsúlytípussal. (A zárhang végű szótagok például a hatból csak kétféle hangsúllyal állhatnak.) De mindig és mindenki szívesen segít ügyesebben kiejtegetni a vietnami szavakat. Az országot és kultúráját magunknak kellett felfedeznünk

K.M.: Egyébként több magyarul tudó vietnamival is találkoztunk, akik még az előző rendszerben tanultak Magyarországon. Ők is sokat segítettek az ország megismerésében.

Nyest.hu: Hogyan összegeznétek a tapasztalataitokat? Mit javasolnátok más ösztöndíjat kereső diákoknak?

K.M.: Persze fél év nem volt elég, hogy nagyon jól megtanuljunk vietnamiul, de rendkívül izgalmas és tanúságos volt egy teljesen ismeretlen kultúrával ilyen közelről megismerkedni. Másoknak is azt mondanám, hogy nagyon érdemes az egyetemeken meghirdetett ösztöndíjpályázatokra odafigyelni – páratlan élményekben lehet részük.

Hasonló tartalmak:

• Féltik az anyanyelvüket
• Tanuljon kínait, és kinyílik a világ!
• 2 az 1-ben: angol kém és magyar nyelvész
• A 10 legnehezebb nyelv – videóval!
• A legnehezebb és legkönnyebb nyelvek

Hozzászólások (7):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)