0:05
Főoldal | Rénhírek
Magyar nyelv és irodalom középszintű érettségi 2011

A klasszikus irodalom visszavág

Tegnap reggel rendben megkezdődtek, majd le is zajlottak a magyar nyelv és irodalom érettségik. Ezt az eseményt valahogy – már megszokhattuk - erős viharok kísérik. Idén botrány nem, de fanyalgás, nekikeseredés és ezekből kifolyólag szakmai vita is kialakult, többek között azért, mert a kortársak villám gyorsan kikerültek az érettségiből. Idén a szövegalkotás feladatokban a legfrissebb szöveg nyolcvan éves volt.

Bara Márta | 2011. május 3.

A magyar nyelv és irodalom érettségi rendszerint heves érzelmeket generál. Sok oka van ennek. Egyik az, hogy a magyar nyelv és az irodalom is olyan, mint a foci, vagyis mindenki ért hozzá, és szereti is jól megmondani a magáét az ügyben. Másik oka a tájékozatlanság, az oktatással kapcsolatos utóbbi változások ugyanis a magyar érettségit erőteljesen érintették, és az a korosztály, aki a régi rendszerben érettségizett, gyermeke pedig még nem múlt el 18 (tehát a mostani harmincasok-negyvenesek) nem nagyon értik, mi történik a magyar érettségin.

A klasszikus irodalom visszavág

Gyakran hallani még olyan berzenkedéseket, hogy minek szövegértési teszt érettségire. Ez a generáció szokott olyanokat kérdezni, hogy „miért olyan nagy kunszt megérteni egy szöveget?” és egyáltalán, „mi az, hogy érvelő szöveg”? Végül tagadhatatlanul van politikai oka is az érzelmi viharoknak: aktuális politikai kurzusok szívesen juttatják tudomásra a magyar érettségi témaválasztásain keresztül erkölcsbéli prioritásaikat, a világról alkotott véleményüket, értékrendjüket, mások pedig nehezményezni szokták ezt.

Az utóbbi években is mindig volt min háborogni. Az elmúlt évek legnagyobb port kavaró érettségis ügye Spiró György nevéhez kapcsolódik. Az érvelés témáját illusztrálták a vele készült interjú egy részletével, de a sajtóban a „Spiró érettségi tétel lett” címmel jelentek meg cikkek, ami – bár nem volt igaz – széles körben felháborodást keltett. Mondván, kiszorítja például Móriczot. Más alkalmakkor dühöngtek az érvelések irodalmiatlan témáján és a kortárs szerzők novelláinak színvonala miatt is, mások persze ugyanezeket ünnepelték.

Idén is megindultak a találgatások arról, milyen meglepetéseket hoz vajon az új közoktatási törvény előszele az érettségibe. Nos, tegnap reggel megtudtuk. Május másodikán országszerte ugyanis 92000 végzős hallgató rendben megírta a középszintű magyar érettségit. Nézzük át, hogyan is tették ezt!

  1. Nyolc órától, az első 60 percben a diákoknak egy szövegértés tesztet kellett kitölteni 40 megszerezhető pontért. A tesztkérdések egy Nemes Nagy Ágnes szöveghez, a Párbeszéd a mai versről című fiktív párbeszédhez tartoztak, mely a Költő és a Vegyésznő között zajlik.
  2. A  szövegalkotási modulban a szokott módon három feladat közül választhattak az érettségizők. Vagy hozzanak létre egy érvelő szöveget az ember sokszínűségének témájában, vagy hasonlítsák össze Petőfi Az álom és Csokonai Az álom leírása című versét, vagy elemezzék Móricz Zsigmond A világ végén már szép és jó című novelláját. Mindezt 240 percig tehették, összesen 60 pontért (20 pont a tartalomért, 20 pont a szerkesztésért, 20 pont a nyelvi megformáltságért). Így összesen maximálisan 100 ponttal léphetnek majd tovább a szóbeli érettségire.

Az idei érettségi a közvélekedés szerint korrekt, mások szerint kissé avítt, a diákok szerint elég könnyű volt. És ahogy várható volt, több ponton szolgált némi meglepetéssel, amennyiben eltért a korábbi trendektől (már ha ez meglepetés). Az egyik meglepetés, hogy a szövegértés teszt alapja, a Nemes Nagy Ágnes által írt fiktív párbeszéd egyértelműen a szépirodalom kategóriájába sorolandó, és ez szembemegy a korábbi trenddel, ami szerint eddig általában egy publicisztikai írás volt a teszt kiindulási pontja: hírportálokon vagy a nyomtatott sajtóban megjelent szövegekkel találkoztak a diákok, mivel a teszt célja nem az irodalmi tudás, hanem a nyelvi készségek felmérése.

A másik rendhagyónak mondható húzás pedig az, hogy a műelemzés feladatban nem egy kevéssé ismert kortárs szerző műve szerepelt, ahogy az elmúlt években (a korábbi években Lázár Ervin, Sánta Ferenc, Ottlik Géza), hanem a nagyon ismert Móricz egy kevéssé ismert novellája. Az egyik diák által „Árvácska-rövidítés”-ként aposztrofált novella – egyszerű lévén – igen népszerű volt az érettségizők körében. Sokan választották ezt a témát.

Az összehasonlító elemzést szintén két Nagyon Nagy két kevéssé jelentős műve alapján kellett létrehozni, aki erre a feladattípusra gyúrt, nem lepődött nagyon meg, talán csak attól a mondattól riadt meg a gyengébbje, hogy „Elemzésében térjen ki az álom-toposz megjelenítésnek képi-stilisztikai megoldásaira!”

A legnagyobb vihart idén az érvelés témája okozhatta. A téma az emberi természet sokszínűsége, mégpedig három kultúrtörténeti kor három irodalmi alakjának magatartásának tükrében. Ugyan szép ez a téma, csak éppen nem alkalmas érvelő szöveg létrehozásához. Hiszen hogyan lehet az ember sokszínűsége mellett vagy főleg ellene (egy- esetleg kétszínű) érvelni? Az a tanár, aki lelkiismeretesen véleményformálásra, meggyőző beszéd létrehozására készítette a tanítványait, (pl.: olyan témákban, hogy „Ruha teszi-e az embert?” vagy „Egyetértesz-e azzal, hogy a buszmegállókban betiltsák a dohányzást? Vagy hogy „Létezhet-e fiú és lány között barátság?”) most joggal dühöng, hogy egy igazi irodalmi esszét kérnek számon érvelés helyett a diákjain, akik erre nem készültek, és talán nem is veszik majd az akadályt.

A klasszikus irodalom visszavág

A végzősöknek, akik szerint az idei érettségi elég könnyű volt, nyilván nem fájt különösebben, hogy Móricz nem kortárs szerző, ahogy az sem, hogy nem egy újságcikk, hanem egy szépirodalmi szöveg alapján kellett választ adniuk a szövegértési teszt kérdéseire. De a szakemberek fanyalognak, és úgy gondolják mégis bejött, amire számítottak. A faladatokban valahogy mégis visszhangzik valami Hoffmann Rózsa elhíresült mondataiból, miszerint egy kerettörvény, jogi lehetőség lesz arra, hogy az oktatás "visszatérjen azokhoz az értékekhez, amelyeknek megvan a maguk tradíciója hazánkban". És hogy "felborult a nemzeti műveltség, Harry Potter lassan kiszorítja János vitézt." A klasszikusok most úgy tűnik, egy új trend képviseletében visszavágnak, visszaszorítva nemcsak Harry Pottert, hanem a sokáig várt és csak nem oly rég érkezett kortárs szerzőket is.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!