Kötelezők – szabadon
Augusztus végén Hoffmann Rózsa megkongatta a vészharangot: „felborult a nemzeti műveltség, Harry Potter lassan kiszorítja János vitézt”. A Nyelv és Tudomány cikkírója három iskolába merészkedett be, hogy reális képet adjon olvasóinknak mindarról, ami tanintézményeinkben jelenleg folyik.
Kukorelly Endre: Lil(l)a legyező című írásából
Homérosz (helyett Devecseri) hexameterei, tizenöt évesek számára brutális. Kripta.
A kalandregény Odüsszeia ekképp tálalva kész halál. Serdülőket Antigoné kétségei élből lebeszélik és elijesztik (akár egy életre az olvasástól). Nem, mert nem értik, hanem mivel nem értik, mi közük hozzá. Mi benne az állat.
Túl azon, hogy osztályzat, meg tanujjá', fiacskám! Temessék már el a csókát, és húzzunk innét. Bevágja, de kísérletet sem tesz arra, hogy megértve megszerezze magának. És élvezze! Neadjisten katarzis!
Mert még kicsi hozzá: csakhogy felnőttként sem fogja megpróbálni, hogy megértse(n bármit). Irodalmi tapasztalatunk - miket olvastak nekünk, mit olvastunk magunktól -, és az oktatás kínált-kényszerített horizontja egyszerűen nem találkozik. Az olvasás (öröme) és a szakóra (lidérce) külön kerül, véletlenül, szerencsés esetben születhet meg a felismerés, hogy a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban is működtethetők a nem kötelezőkön bejáratott olvasási stratégiák.
Bár köztudott, hogy a NAT szerint a tanárnak joga van szabadon összeállítani a kötelező olvasmányok listáját, és az sem újdonság, hogy az iskolák Kincskereső kisködmön – Kőszívű ember fiai – Iliász Bermuda-háromszögében rengeteg reménybeli olvasó tűnt el örökre: a „kötelező”-k százéves listája sok helyen változtathatatlannak tűnik. Szerencsére azonban már egyáltalán nem ritka, hogy az irodalmat tanítók veszik maguknak a bátorságot, dacolnak a szülői elvárásokkal, a kánonnal és a kronológia diktálta sorrenddel, és az olvasóvá nevelés érdekében olvasmányos kötelezőket választanak. Cikkünkben három különböző korosztályban irodalmat tanító pedagógus számol be e téren szerzett tapasztalatairól. Mi olyat tud Abigél, amit Antigoné nem? Miért szeretik jobban Ábelt Nyilas Misinél?
(Forrás: nyest.hu)
Együtt izgultunk, mikor Bogáncs a hurokba szorult…
Budakeszin a Széchenyi István Általános Iskolában a Bezeczky Erzsi osztályába járó gyerekek nem a Kincskeresővel kezdik az irodalommal való ismerkedést, és olvasónaplót sem írnak, sőt ellenőrző dolgozattal sem kell bizonyítaniuk az olvasás alaposságát. Ezek a gyerekek egyedi úton ismerkednek a könyvekkel. Elsőben minden nap van meseórájuk, amikor a tanító néni olvas nekik, közben Meixner-módszerrel, kicsi, de biztos lépésekkel tanulják az olvasást. Másodikban az első hosszabb olvasmányuk Balázs Béla Igazi égszínkék című könyve. Ezt nem otthon, hanem olvasásórákon együtt olvassák fel az elejétől a végéig. „Sokkal jobb az olvasás tanításához egy hosszabb egybefüggő történet, mint az olvasókönyvek sok rövid részlete. Az egybefüggő történet izgalomban tartja őket, van aki, nem is bírja kivárni a következő óráig, és otthon továbbolvas. Elmélyülni is jobban lehet egy hosszabb történetben” – meséli a tanítónő. „Az olvasott történetekkel aztán mindig sokat játszunk. Az Igazi égszínkék után például régi iskolásat. Ezt nagyon szerették a gyerekek. Hoztam be nekik palatáblát, meg régi vonalzót, hogy élővé váljanak az olvasottak.” Aztán elolvassák ezzel a metódussal Kipling Riki-tiki-tévijét, Fekete István Vukját és Bogáncsát, és ezek után a Kincskeresőt is. „Nekem nincs bajom a Móra-könyvvel, sok mindent eljátszunk ebből is. Az a lényeg, hogy ne halott dolgot olvassanak, akkor lenyelik. Ha egy szót nem ismernek, akkor azt eljátszom nekik, mondjuk, hogy milyen a gőgös vagy a daliás. A Kincskeresőnél elmentünk a barlangászokhoz, és megnéztük a karbidlámpájukat, mert olyat még nem láttak. Fontos, hogy legyen érzelmi viszonyuk az írott szóhoz, hogy a könyvnek legyen illata, és ebben sokat segít a közös olvasás. Elvarázsolódunk a könyvektől, és csomó igazi élményünk van már. Együtt voltunk ott, együtt izgultunk, mikor Bogáncs a hurokba került, és együtt sirattuk meg Küsmödit.”
Kötelezően szabadon választott
Budai Éva, a Városmajori Gimnázium magyartanára hetedikeseket és nyolcadikosokat is tanít. „Eleinte én is feladtam a Légy jó mindhaláligot kötelező olvasmánynak, amit az Ábel a rengetegbennel kellett összehasonlítaniuk a nyolcadikosoknak, de hamar kivettem a kötelezők listájából. A mai gyerekek ugyanis már egyáltalán nem tudnak azonosulni Nyilas Misivel, akit sete-suta, mafla, buta gyereknek tartanak.” Ehelyett ma már inkább a Szent Péter esernyőjét, A Fösvényt, vagy A láthatatlan embert olvassák. A nyolcadikosok a Legyek urával és a Kétévi vakációval részletesebben foglalkoznak. A szigetmotívumot vizsgálják a könyvek kapcsán, az esetleges egyéb szigetes olvasmányokkal kiegészítve. Az iskolai kötelezők listájának legnépszerűbb elemei azonban mégis a „nemkötelező” olvasmányok, vagyis az ajánlott és a teljesen szabadon választott olvasmányok, ami egy Agatha Christi-krimi vagy a Harry Potter is lehet. „Nagyon élvezik a gyerekek a választás adta szabadságot, így könnyebben megbirkóznak a kötelezőkkel is. Ezekből nem hagyományos olvasmánynaplót, hanem egy másfél-két oldalas beszámolót kell írniuk. Azt szoktam mondani, úgy írják meg, mintha én még nem olvastam volna a könyvet, és rá akarnának beszélni.”
Miért jobb Abigél Antigonénál?
A Budai Középiskola kilencedikesei (nyelvi előkészítő évfolyamosai) ebben a tanévben első kötelező olvasmányként Szabó Magda Abigéljét kapták (és nem az Iliászt vagy az Antigonét, mint általában, lásd a keretest). Sági Zsuzsa, magyartanár osztályában két hónapon keresztül foglalkoztak ezzel az egyetlen könyvvel, így alaposan elemezhették, elmélyülhettek a történetben. „Általában szerették a gyerekek a könyvet. A fiúk kicsit berzenkedtek a lányos történet miatt, ők viszont többet tudtak a történelmi háttérről, az ellenállásról. Sokat beszéltünk erről az időszakról is, ezt a részét ők is élvezték.” A hagyományos elemzési szempontokon túl sok kreatívírás gyakorlatot is kaptak a tanulók, és a dráma eszközeivel is feldolgozták az olvasottakat. „Egyszerű játékokkal kezdtünk. Összeállítottuk Gina osztályának névsorát, a tanári kart, jellemzést írtunk róluk. Aztán a drámajáték eszköztárát is használtuk. A tanári kar tagjai kapcsán a pletykajátékot próbáltuk ki. Sokat játszottunk Gina kirekesztésével és visszafogadásával kapcsolatban. Hogy átélhetőbbé váljon Gina tárgyvesztésének súlyossága, elképzeltük és leírtuk Gina otthoni szobáját, ehhez – segítségül – vetítettem nekik korabeli szobabelsőket, és csoportmunkában összegyűjtötték és leírták Gina elképzelt tárgyait. Kreatívírás gyakorlatként megírták a húsz évvel későbbi Zsuzsanna emlékiratait, Gina levelét lányának, és kipróbáltuk a regényből ismert portréírás műfaját is.” Sági Zsuzsa szerint a bemelegítő olvasmány után a hagyományos kötelezőkkel is könnyebben megbirkóznak a diákok.