Az olvasás sokfélesége
Az Olvasó-társ program önkéntesképzését június 1-jén, pénteken a budapesti Szent István Gimnáziumban, Az olvasás sokfélesége - Konferencia az olvasás népszerűsítéséért című szakmai konferenciát június 2-án, szombaton rendezik az Országos Széchényi Könyvtárban.
Az olvasó-társak képzéséről Gombos Péter, a mesélés módjáról Kovács Mariann, a kórházi olvasásról Imre Angéla tart előadást a résztvevőknek. Az eseményen a szervezők bemutatják a mintaprogramot a középiskolákban kötelezően teljesítendő ötvenórás önkéntes munka vállalására, valamint a kisiskolásoknak szóló Betűfaló programot. Az Olvasó-társ képzésben igazolványt szerzett önkéntesek a kórházakban, könyvtárakban szervezhetnek felolvasást, a szervezők a képzésre pedagógusok, egyetemisták, középiskolások jelentkezését várják – közölte a Magyar Olvasástársaság.
A konferencián a többi között Balázs Géza, Kamarás István, Z. Karvalics László, Bartos Éva, Fenyő D. György és Orbán Gyöngyi tart előadást az olvasás tanításának, fejlesztésének és terjesztésének kérdéseiről. Az előadók arra is keresik a választ, hogy miként lehetne a magyar népesség olvasási készségét, s ennek segítségével társadalmi működésének színvonalát, valamint gazdasági teljesítményét javítani, emelni.
Fenyő D. György a kötelező olvasmányról, Balázs Géza a nyelvi sokszínűségről, Z. Karvalics László a közös tartalomról, Kamarás Iván a vallásos, illetve a világi olvasók és az irodalmi művek befogadásáról beszél a hallgatóságnak. Délután Győri Miklós Az olvasás kérdése az Asperger-szindrómás személyek esetében, Fűzfa Balázs Élni annyit tesz, mint olvasni, Orbán Gyöngyi Híd és korlát címmel tart előadást. Bartos Éva a biblioterápiáról, Molnár G. Tamás a szövegértés nehézségeiről is szól a közönségnek.
A "képolvasás". Képessége, úgy tűnik, csak a korai gyermekkorban sajátitható el - tehát 6 éves kor alatt. Nem nagy vicc és ettől még nem lettem valamibb, mert a vallásos zsidók 3 éves gyerekei már tanulnak irni-olvasni.
Szal apám (nem zs.) 4 éves koromban - nem betűket kezdett olvastatni velem, hanem rövid szavakat. Aztán irjam is le őket. Volt ott papir, de nekem csak a falra volt kedvem firkálni. Erre adott egy jó vastag tintaceruzát, hogy nem törjön ki folyton a hegye. Leirás közben mondta, hogy "most jön a baba-bö". A cica-cö. Azt állitotta, hogy az egész magyar ábécét, kb. 30 szó alapján KETTŐ hét alatt tanitotta meg. Még a Q-t is, de azt mondta, hogy azt csak idegen nyelvekben használjuk: pl. QUQURI-QU!
Az eredmény: egy életre képolvasó lettem. DE: csak magyarul. Ez ugyan a kifogástalanul értett egyéb, latin betűs szövegekre is működik, csak nem tudok más "latinos" nyelvet olyan jól. Oroszra, és héberre azonban nincs képolvasásom. Miért? Szerintem azért, mert túl "későn" ismerkedtem meg a betűikkel.
Mi az, hogy képolvasás? Nemcsak a betűket "nem látom" olvasáskor, hanem valójában a szavakat sem: ránézek a szövegre. Ha ÉRTEM, hogy ott miről van szó, akkor lényegében az egész (rövidebb) bekezdés értelmét fogom fel.
S kiugrik az a részlet, amit nem értek. Onnantól kezdek valójában olvasni. Kiugrik az a "tér-részlet" is a szövegben, ahol helyesirási hiba van. Amit egyelőre nem is találok, keresni kell. Mert csak az ugrik elő, hogy "arrafelé" nem stimmel valami:-)
Mire jó ez? Sebesség... behozhatatlan előny.
Tehát nagyon nagy hiba, hogy nem 3-4 éves korban kezd az átlagosan jó képességű (mint én) gyerek irni-olvasni tanulni.