5 érv a gimnáziumi férőhelyek csökkentése ellen
A diákok január 17-én írták meg a központi felvételit. Hogy kit hova vesznek fel, még kérdés, ahogy az is, hogy a kormány csökkenti-e, és ha igen, mennyivel a gimnáziumi férőhelyek számát. De a kérdések mellett reakciók is vannak: az MTA kutatói szerint a tervezett reformok rengeteg családot fosztanának meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől.
Január 17-én, szombaton írták meg a központi felvételit azok a diákok, akik olyan középiskolába jelentkeztek, amelyben szükséges az írásbeli eredménye. A tanulók nagy valószínűséggel szeretnének a későbbiekben érettségizni, de könnyen elképzelhető, hogy az az intézmény, amelyikben ezt tervezik, bezárja kapuit. A hírek szerint ugyanis a kormány csökkentené a gimnáziumi férőhelyek számát, mivel állításuk szerint komoly szakemberhiány van azért, mert mindenki gimnáziumba akar menni. Az MTA hét kutatója azonban más véleményen van: statisztikai adatokkal igazolják, hogy a középfokú szakképzés a rendszerváltást követően nem szorult vissza. Az érettségi védelmében című tanulmány nyomán leírjuk, hogy miért lesz óriási probléma, ha bekövetkezik az említett oktatásügyi reform.
Jelen állás szerint
Az elmúlt hónapokban a médiában és kormányzati kommunikációban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a kormány a középfokú oktatás visszaszorítását tervezi. Ez egyáltalán nem lenne meglepő, hiszen egy ilyen intézkedés jól illeszkedne a kormány által eddig meghozott lépésekhez (például a tankötelezettség korhatárának leszállításához). Ezen felül egy ilyen reform összhangban állna azzal az elképzeléssel, hogy a magyar gazdaságnak kevesebb általános képzésre és több szakmunkásra van szüksége.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomas Castelazo / CC BY-SA 3.0)
Az eddigi információk alapján a szakiskolák és szakközépiskolák felügyelete átkerül a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, majd az intézményhálózatot tüzetes vizsgálat alá vonják. Ennek égisze alatt profiltisztást végeznek a különféle középiskolákban, aminek értelmében a szakképző iskola csak szakképzéssel foglalkozhat, a gimnázium pedig az egyetemre kell, hogy felkészítsen.
A probléma ott kezdődik, hogy itthon a szakközépiskolák többsége egy gimnáziummal közösen működik, így a gimnáziumokat le kell választani a szakközépiskolákról. Ez sok helyen azt fogja maga után vonni, hogy megszűnik a gimnázium. Ha pedig gimnáziumok szűnnek meg, kevesebb lesz a gimnáziumi férőhelyek száma, ergo kevesebben tudnak majd az „egyetemre felkészülni”. Így értelemszerűen kevesebb diák kerül be a felsőoktatásba, legalábbis államilag finanszírozott helyre. Lássuk, hogy mi a baj mindezzel!
1. Téves alapdiagnózis
Az említett tanulmány számszerű adatokkal cáfolja azt, amivel elsősorban indokolják az érettségit adó képzések visszaszorítását. A kormányzat által közvetítettekkel és a közhiedelemmel ellentétben az oktatási rendszer nem képez kevesebb középfokú szakképzettséggel rendelkező munkaerőt, mint korábban. A középfokú szakképzés nem szorult vissza a rendszerváltást követően. Csupán a szerkezete változott meg. „Amilyen mértékben leépült a szakiskolai képzés, ugyanolyan mértékben bővült az érettségivel kombinált szakmai (szakközépiskolai) képzés” – írják az MTA kutatói.
2. Megint a szegények járnak pórul
A tanulmányi eredmények és a tanulmányi életút erőteljesen függ egy-egy család anyagi helyzetétől. Ma Magyarországon egész egyszerűen akinek sok van, annak még több lesz (Máté-effektus), a politikusok és hozzátartozóik vagyonát tekintve éppúgy, mint a megszerzett iskolai papírokat illetően. Több hazai és külföldi kutatás is igazolta, hogy akiknek jobbak az anyagi körülményeik, azok jobban is tudnak érvényesülni az oktatásban (gondoljunk csak a fizetős helyekre). Akik viszont rossz háttérrel rendelkeznek, azok az iskolában is jó eséllyel rosszabbul fognak teljesíteni (például a nyelvi diszkrimináció miatt).
(Forrás: Wikimedia Commons / epSos.de / CC BY 2.0)
A mostani tervezet ezt még inkább fokozza. Az igaz ugyan, hogy a férőhelyek számának csökkentésével a bejutási esélyek minden jövedelmi csoport számára csökkennének, de a társadalmi egyenlőtlenség a férőhelycsökkentéssel párhuzamosan növekedne. Hogy miért? Mert vajon kit fognak felvenni: az orvos vagy a lakatos gyerekét? Kinek van pénze korrepetálásra és érettségire való felkészítésre? Kinél van több könyv otthon?
3. A munkaerő-piaci körülmények
Az adatok azt bizonyítják, hogy az érettségivel rendelkezők sikeresebbek a munkaerőpiacon több tekintetben is. Először is kevésbé vannak kitéve a munkanélküliség veszélyének, mint a csak szakiskolát végzettek. Az utóbbiaknak átlagosan 8 százaléka volt munkanélküli az elmúlt két évtizedben, míg a szakközépiskola végzettséget szerzőknek csupán 4,8 százaléka, a gimnáziumban érettségizetteknek pedig 5,6 százaléka. Ehhez tartozik, hogy a szakiskolát végzettek kétszer nagyobb eséllyel szorulnak ki a szakmájukból, mint az érettségizettek.
Emellett az sem mindegy, hogy mennyit keres az adott végzettséggel rendelkező személy. Azon túl, hogy az érettségivel rendelkezők nagyobb arányban kerülnek be jól fizető foglalkozásokba, még jobban is keresnek adott foglalkozáson belül. Ez „az aktív életpálya egészén 8–8,5 millió forintos életkereseti többletet jelent mai bérszinten mérve – egy vidéki ház árát” – mutat rá a tanulmány.
(Forrás: Wikimedia Commons / Glob / CC BY-SA 3.0)
4. Más a tudás
Jelentős különbség van az érettségit és a szakmát szerzők tudásának milyensége között, ugyanis az utóbbi tudás kevésbé tartós, mivel kevésbé transzferálható más helyzetekre. A csakis a szakmához kötődő tudás könnyen és gyorsan elavul, hiszen a szakmák viszonylag gyorsan és nagy mértékben változnak. Viszont a szakiskola az ilyen fajta változásra nem készíti fel a tanulókat. Ahogy a tanulmányban fogalmaznak: „A szakiskolai képzés – szemben az érettségivel kombinált szakképzéssel – nem fordít kellő időt a tanulást elősegítő általános készségek fejlesztésére”.
5. A felsőoktatás minősége tovább romlik
Az említett reform a gimnáziumi férőhelyek száma mellett „szűkíti a felsőoktatás merítési bázisát is” (ellenben növeli az egyébként is meglevő felsőoktatási lemaradásunkat). Az amúgy is óriási problémát jelentő korai szelekció tovább erősödik, aminek révén a főiskolai és az egyetemi képzésre jogosultak átlagos minősége is romlik. A diákok jövőjét a középiskolai felvételi ideje alatt nyújtott teljesítmény mellett a protekció, a pénz és a szerencse fogja meghatározni. Ennek köszönhetően pedig számos tehetséges gyereket nagyon korán el fogunk veszíteni.
Azért nem gondolom, hogy az orvos itthon többet keres, mint a lakatos. Nos, akkor is a gazdagabbak vannak előnyben? Vagy inkább a kulturális elit?
A leszakadó rétegeknél pedig sokszor nem az a gond, hogy a szülők érettségizetlenek, hanem az, hogy csak néhány osztályt végeztek el. Találkoztam egy olyan családdal, ahol a kislány szeretett volna tanulni, de a szülei ugyanazt a sorsot szánták neki, ugyanazt az életet, mint amit ők éltek. Most már ez a lány nem fog tanulni, és az általános iskolát sem fogja tudni elvégezni. EZ a baj.