A helyesírás és az ő logikus szabályai
Sokszor panaszkodunk, hogy nehéz a magyar helyesírás. Pedig a francia még a magyarnál is sokkal nehezebb. Pedig annak is megvan „a maga logikája”...
A magyar helyesírást tanulgatva sokszor érezzük igazságtalannak az olyan fölösleges és indokolatlan bonyodalmakat, amilyeneket a j és az ly megkülönböztetése okoz. A két betű ma már ugyanazt a hangot jelöli; a valamikori kiejtésbeli különbség rég eltűnt: a lyuk első hangja ugyanúgy hangzik, mint a jártunk első hangja. Azt, hogy mikor kell ly-t, és mikor kell j-t használni, egész egyszerűen meg kell tanulni, mivel nem tudjuk semmiből kikövetkeztetni. Persze az iskolában talán még ma is él az a legenda, hogy akinek igazán jó nyelvérzéke van, az képes hallani a j és az ly közötti különbséget... Sajnos azt kell hogy mondjuk, ez nem igaz.
Egyáltalán, sokszor szokták a teljesen önkényes helyesírási szabályokról, de még a kivételekről is azt állítani, hogy azok logikusak. Ha valaki megérti a dolog logikáját, akkor onnantól nem lesz gondja a helyesírással. Ezzel sikerül még inkább földbe döngölni azokat, akik hibáznak: ők ugyanis nem egy-egy kivételes alakot nem tudnak, hanem nem értik „a helyesírás logikáját”.
De mi a magyar helyesírással még egészen jól jártunk: a leírt alakok többnyire azért egészen hasonlítanak a kiejtett alakokhoz, és kevés az olyan homonima (azonos alakú kifejezés), amelynek esetében csak az írásban találunk formai különbséget – például halhatatlan – hallhatatlan. Sokkal nagyobb probléma lehet az angol gyerekeknek, akik először a hangzó nyelvvel ismerkednek meg, megtanulni helyesen leírni a szavakat. Kering néhány olyan „angolteszt” a neten, amit az angolt idegen nyelven tanulók néha jobb eredménnyel töltenek ki, mert ők könnyebben különböztetik meg a közel azonosan ejtett they’re (’ők vannak’), their (’övék’), there (’ott’) alakokat.
(Forrás: Facebook)
Nemcsak az angol gyerekeknek nehéz az életük, a franciákat sem kíméli a helyesírás ördöge. Ugyanis a franciában is rengeteg olyan szó van, ami ugyanúgy hangzik, csupán írásban különböznek egymástól. A legjobb példa erre az igeragozás, ahol egyes számban a személyragok csupán írásban különböztetik meg az egyes igealakokat, kiejtésük azonos. (Tehát a nyelvből gyakorlatilag eltűnt az egyes igealakok megkülönböztetése; azokat csak a konzervatív helyesírás őrzi.)
| parler ’beszélni’ | Egyes szám | Többes szám |
| 1. személy | je parle [zsö párl] ’beszélek’ |
nous parlons [nu párlon] ’beszélünk’ |
| 2. személy | tu parles [tü párl] ’beszélsz’ |
vous parlez [vu párlé] ’beszéltek’ |
| 3. személy | il parle [il párl] ’beszél’ |
ils parlent [il párl] ’beszélnek’ |
A táblázatból látható, hogy az egyes számú alakok, illetve a többes szám harmadik személyű igealak kiejtése azonos, csak írásban különböztetjük meg őket. De nem ez az egyetlen bonyodalom a francia helyesírásban. Nagyon sok az olyan szó, ami azonosan hangzik, de különbözőképpen írjuk őket. Az alábbi videóban egy vicces családi jelenetnek lehetünk tanúi. Az édesapa szerint a francia helyesírás nem bonyolult, de ebben a házi feladatát készítő kislány erősen kételkedik... És végül az anyuka is kiakad. (A videó alatt olvasható a párbeszéd magyarul.)
– Soha nem tudom, hogyan kell leírni... Olyan bonyolult ez a francia nyelv...
– Ne, dehogy bonyolult! Melyik szót kéne leírnod?
– A foi [foá] végén van e?
– Ez attól függ, ha nőnemű, tehát la foi [lá foá] (’bizalom’), akkor nincs, ha pedig hímnemű, azaz le foie [lö foá] (’máj’), akkor van.
– La foi [lá foá]. Ja, tényleg, ha nőnemű, akkor kell a végére az e.
– Nem, éppen fordítva! Ha la foi, akkor nem kell az e.
– De mégis, akkor mikor kell a szó végére e-t írni?
– Mondom, amikor hímnemű, amikor le foie. Na, mutasd csak... Ja, nem, ebben az esetben la fois [lá foá] (’alkalom’), egy s van a végén.
– Nem, s akkor lenne a végén, ha többes számban lenne.
– Ez általában igaz, de itt nem, itt une fois (’egy alkalom’) van. Tehát kell a végére az s. Ahogyan a la voix [lá voá] (’hang’) esetében is ott van az x a szó végén, mégis egyes számú, pedig az -x egyébként lehet a többes szám jele.
– De ott azért van -x a végén, mert több énekes adja ki a hangot...
– Igen, de mégsem, hiszen ez egyes szám la voix, x-szel. Ugyanígy lenne a többe szám is: les voix.
– És miért nincs e a végén [pedig nőnemű]?
– Mert a la voie [lá voá] mást jelent, azt jelenti ’útvonal’. Nem olyan bonyolult ez...
– De, igenis bonyolult.
– Nem, egyáltalán nem bonyolult! Elmondom a trükköt, hogy lehet megjegyezni. A la foi (’hit, bizalom’) gyakran üres, sokszor tévedés, ezért nincs a végén semmi. Ezzel szemben a la fois (’alkalom’) s-szel a végén, ahogyan a le foie (’máj’) e-vel... az előbbi olyan, mintha többes szám lenne, az utóbbi az e miatt olyan, mintha nőnemű lenne, de itt éppen nem! Na, ennyi az egész!
– Tényleg úgy gondolod, hogy nem bonyolult a francia??
A leckét író kislány bizony már nagyon sok hasznos dolgot tud a francia helyesírásról (morfológiáról). Tudja, hogy ha egy szó e-re végződik, akkor nagy eséllyel nőnemű. Tudja azt is, hogy az -s (és az -x) a szó végén a többes szám jele. A la foi (’hit, bizalom’) – le foie (’máj’) – la fois (’alkalom’) szavakkal azonban nincs szerencséje. Ezek teljesen azonosan hangzanak, az írásuk azonban különböző. Ráadásul minden fenti „szabálynak” is ellentmondanak, ugyanis itt az e végű alak a hímnemű, míg az e nélküli alak a nőnemű, és az s-re végződő alak sem többes számú...
(Forrás: Wikimedia Commons / Lies Thru a Lens / CC BY 2 0)
Forrás
Apprendre la langue française avec une leçon de français du Québec !
"Sokkal nagyobb probléma lehet az angol gyerekeknek, akik először a hangzó nyelvvel ismerkednek meg, megtanulni helyesen leírni a szavakat. Kering néhány olyan „angolteszt” a neten, amit az angolt idegen nyelven tanulók néha jobb eredménnyel töltenek ki [...]"
"Nemcsak az angol gyerekeknek nehéz az életük, a franciákat sem kíméli a helyesírás ördöge. Ugyanis a franciában is rengeteg olyan szó van, ami ugyanúgy hangzik, csupán írásban különböznek egymástól."
Sőt, ugyanez elmondható a spanyolról is, pedig az LÁTSZÓLAG legalább annyira "fonetikus" helyesírású, mint a magyar. Sokszor már egy kezdő nyelvtanuló is helyesebben ír, mint az anyanyelvűek, akik gyakran teljesen hétköznapi kifejezéseket nem tudnak leírni...
Bár Spanyolországban valamivel jobb a helyzet, ott aki végzett legalább középiskolát, az többnyire helyesen ír, de Latin-Amerika az valami katasztrófa: általános iskolai TANÁROK nem írnak helyesen, akiknek épp az lenne a feladata, hogy megtanítsák írni-olvasni a gyerekeket.