Google-nak is kell a cégér
Minden reggel izgalommal ébredhetünk: milyen logó lesz a Google-ön? De honnan jön a Google, minek köszönhető a sikere, és mikor kezdődött az a logódili, amellyel mostanában már reklámozza is magát? És azt is megtudhatjuk, hogy mi olyan nagy szám.
Képzeljünk el egyetlen napot Google nélkül! Nincs könnyű keresés, nincs intelligens mailbox, nincs magát másodpercenként elmentő dokumentum... Online életünk ma már elképzelhetetlen a világ legsikeresebb keresőmotorja és a köré épülő szolgáltatások nélkül. A Google-srácok, Sergey Brin és Larry Page nemcsak az online keresést forradalmasították, de egy egészen rendhagyó policy alapján igazgatják a mára monstrummá vált céget: Don’t be evil, vagyis Ne légy gonosz! Frei Tamás óta tudjuk, hogy nincs olyan dolog, amihez nekünk, magyaroknak ne lenne közünk, s nincs ez másként a Google-logók esetében sem – no de kezdjük az elején!
Az elválaszthatatlan páros
Larry és Sergey 1995-ben találkoztak először a Stanford egyetemen, ahol Sergey bemutatta a leendő doktoranduszhallgatóknak, köztük Larrynek a kampuszt. A két matekzseni sportot űzött egymás zrikálásából, mindeközben nagyon is tudták, hogy méltó szellemi ellenfélre találtak a másik személyében. Szinte a végtelenségig képesek voltak vitázni egymással, de egy dolog mindenképp összekötötte őket: megszállottan rajongtak az informatikáért. Ez mindkettejük esetében családi örökségnek mondható. Brin apja a Marylandi Egyetem matematikaprofesszora, anyja a NASA kutatója. (Egyébként mindketten Moszkvában végezték el az egyetemet, 1979-ben emigráltak a szovjet antiszemitizmus miatt.) Page szülei informatikaprofesszorként dolgoztak a Michigani Egyetemen, a fiú emlékei szerint a ház mindig tele volt számítógépekkel. Ne feledjük, a hetvenes évek végén járunk, amikor még messze nem minden háztartásban volt számítógép!
Brin és Page a Stanfordhoz tartozó William Gates Informatikai Intézetbe jártak. A „kocka-miliő”, az állandó versenyfutás a csoporttársakkal gyorsan szívós és mindenre elszánt hallgatót faragott a két fiúból, akik a kezdetektől fogva csodabogaraknak számítottak a kampuszon. Akárcsak az Apple történetének kezdetén, volt idő, mikor a két egyetemista egy bérelt garázsban hódolt legfőbb szenvedélyének, az informatikának. De vajon hogyan született meg a Google ötlete?
Mi olyan nagy szám?
A 90-es évek elején már léteztek keresőmotorok, de persze egyik sem működött a Google-éhez hasonló hatékonysággal. Sergey és Larry sorra tesztelték a lehető legtöbb keresőt, így köztük az akkor újnak számító Alta Vistát, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottak: léteznie kell ennél hatékonyabb módszernek is az internetes keresésre. A tanszéknek rengeteg pénzébe került a fiúk kutatásainak finanszírozása. Saját kis játszóterüknek tekintették az internetet, sorra küldtek különféle keresőrobotokat (spidereket, azaz 'pók'-okat) az internet feltérképzésére, míg végül rájöttek, hogy a kulcs nem más, mint a link. Az oldalakat rangsorolni lehet, méghozzá azon az alapon, hogy melyik oldalra hány link mutat. Értelemszerűen az szájt mondható fontosabbnak, amire több link mutat. Larry PageRanknek nevezte el az algoritmust, amely megalapozta a Goolge, vagyis akkor még a BackRub ('hátmasszázs') jövőjét. Hála a PageRanknek, a találati lista élére a legrelevánsabb oldalak kerültek, s ezzel jelentősen könnyebbé vált a keresett iformáció megtalálása. Ez az alapelv a mai napig sem változott!
A googol eredete
A szót Edward Kasner amerikai matematikus terjesztette el és James R. Newman Matematika és képzelet című, 1940-es művének köszönhetően terjedt el. A szót húsz évvel korábban találta ki Kasner akkor kilenc éves unokaöccse, Milton Sirotta. Kasner arról kérdezte unokaöccseit, hogy milyen nevet adnának egy olyan számnak, mely egy egyesből és száz nullából áll. A kis Milton egy másik számot is javasolt, melyet googolplexnek nevezett: ez egy egyesből áll, ill. annyi nullából, amennyit az ember le tud írni, míg el nem fárad. Később azonban a googleplexet úgy definiálták, hogy egy egyes és googol darab nulla, azaz 10googol.
A googolt magyarul is googolnak írjuk, habár logikus lenne a kiejtéshez közelebb álló gúgol írásmód is.
A BackRub munkanévre keresztelt keresőmotor sürgős névváltoztatásra szorult, így 1997 őszén a srácok megannyi brainstorming során természetesen képtelenek voltak elszakadni a matematikától. Egy elírás miatt hívjuk ma a Google-t Google-nek, hiszen az eredetei ötlet egy nagyon nagy számot (10100) jelentő matematikai kifejezés, a Googol lett volna. A megbeszélés során viszont a Google-t firkantották fel a táblára, és Larry még aznap este ugyanezt a domainnevet jegyeztette be. A srácok csak másnap tudták meg, hogy az írásmód hibás, de már nem akarták megváltoztatni.
Pure simplicity
Ha megnyitjuk a google.comot, mit látunk? Többek közt a logót és szövegbeviteli mezőt, de egy lényeges elem hiányzik a layoutból. Nincs reklám. A Google-nek egyébként is alapelve, hogy a reklám ne legyen tolakodó: főként apróhirdetésnyi méretű, csak szöveget tartalmazó reklámokkal találkozhatunk. A reklámok hatásosságát nem harsányságuk biztosítja, hanem az, hogy mindig a keresett tartalomhoz kapcsolódnak.
A névválasztás után és a mérvadó tesztidőszak előtt a srácoknak nem volt pénzük, hogy profi grafikust alkalmazzanak az oldal megtervezéséhez, így jobb híján Sergey végezte el a munkát. 1997-ben, az akkori trendekkel éles ellentétben, letisztult, légies, animációktól mentes oldalt tervezett, mely gyorsan a stanfordi tesztközönség kedvencévé vált. Gondolhatnánk, hogy az első Google-logó megszületése fennkölt pillanat volt, holott ez kicsi sincs így. Egyik alkalommal Sergey a GIMP-pel bíbelődött, tesztelésképp pedig kiszínezte a Google betűit és a név végére felkiáltójelet tett. Mérhetetlenül büszke volt a kész műre, ami ákombákom betűkből és kellemes színekből állt.
Stanfordos berkekből egyre többen kezdték használni a Google-t, és ez szaporodó hasznos visszajelzéseket jelentett. 1998-ban Sergey és Larry ezt írják hírlevelükben: „A Google már egy hónapja a mostani adatbázissal dolgozik, és szeretnénk visszajelzéseket. Mennyire vagytok elégedettek a keresési eredményekkel? Mit gondoltok az új logóról? Működnek-e nálatok az új funkciók? Várjuk a kommenteket, kritikákat, ötleteket, bugokat, mindent. Üdv Larry és Sergey”
Az emblematikus logó
Sergery első gimpes barkácsolása óta rengeteg minden változott a Google-logók tekintetében. Megszokhattuk már, hogy a folyamatosan újuló grafika mindig reflektál a történelmi eseményekre, ünnepekre és évfordulókra. Az 1998-as Burning Man fesztivál volt az első olyan esemény, aminek önálló logót szenteltek, majd ezt követte az első hálaadás ihlette változat.
Globális és regionális logók
A Google logói nem egyformák a világ minden táján. Egyes logók csak egy-egy országban jelennek meg: tipikusan ilyenek a nemzeti ünnepekhez köthető logók. Mások több országban is elérhetőek, és vannak olyan globális események, amelyek előtt ugyanaz a logó tiszteleg a világ minden táján.
Itt az ideje elárulni, hogy mégis mi köze a Google-nek a magyarokhoz. Természetesen az, hogy több ízben is szerepelt magyar ihletésű logó a főoldalon. Olyan nagyjaink szerepeltek már az ikonikus Google szóba ágyazva, mint Gábor Dénes, Bartók Béla, vagy Harsányi János. Természetesen a két nagy nemzeti ünnepünk, március 15. és október 23. is kapott egy-egy mutatós logót.
Sergey és Larry első hírlevele óta tizenkét év telt el, a két tulajdonos azonban továbbra is várja az júzerek ötleteit, természetesen a logókkal kapcsolatosan is. A proposals@google.com e-mail címre bárki küldhet javaslatot, vagy épp saját kezűleg gyártott logót annak reményében, hogy a nyitóoldalon viszont látja majd művét. Jóllehet szükség van önjelölt tervezőkre, a Google-bázis nem lehet teljes a logótervező stáb nélkül, akik napról-napra képesek újat mutatni. Bár egy valamit biztosan bebizonyított a Google sikertörénete: a kitartó munka, és szűnni nem akaró fanatizmus bárkit a csúcsra repíthet. Ebben reménykedünk mi is, így arra bíztatunk minden rajzos kedvű olvasót, hogy bátran tervezzen Nyest-logót, sőt küldje el szerkesztőségünkbe is!
Forrás
Mark Malseed – David A. Vise: A Google sztori
