A nagy keresőháború
Beindul a keresőbiznisz! A kilencvenes évek második felében mindenki pénzt szeretett volna keresni az interneten, és a vállalatok vad terjeszkedésbe kezdtek. Minden idők legbizarrabb piaci döntései is ekkorra datálódnak... A háborút az nyerte, aki későn érkezett a csatatérre!
Az internetes keresés történetében egy olyan időszakhoz érkeztünk, amelyről már olvasóink jó részének is lehetnek személyes tapasztalatai. Milyen volt a web a múlt évszázad végén? Rendetlen, hangos és csillogó-villogó. Az emlékek azonban idővel megszépülnek...
(Forrás: Wikimedia Commons / mattbuck / CC BY-SA 3.0)
Nyaktörő száguldás
A legtöbb kereső hasonlóan indult, mint az előző részben bemutatott Yahoo!. A kilencvenes évek második felében a befektetők csak úgy szórták a pénzt a keresőt fejlesztő kisvállalkozásokra, hiszen mindenki számára úgy tűnt, hogy ez a jövő. A sufniban vagy a kollégiumi szobában alapított cégecskék óriásvállalatokká növekedtek, mindennemű előretervezés nélkül. Röpködtek a dollármilliók, majd a dollármilliárdok.
Csak egy példát hozunk a nyakló nélküli terjeszkedésre és költekezésre, de egy külön sorozatot meg lehetne tölteni hasonlókkal: az Excite-ot, a kilencvenes évek második felének egyik legnépszerűbb keresőjét hat alsóbb éves egyetemista alapította 1993-ban, és 1998-ra a cégnek már 3200 munkatársa volt. Az @Home amerikai kábelnet-szolgáltató és az Excite egyesülése hétmilliárd dolláros tranzakcióval járt, és az egyesülés után nem sokkal az Excite 780 millió dollárért vásárolt meg egy internetes képeslapküldő oldalt! A BlueMountain nevű képeslapküldőnek ugyan egy fillér bevétele sem volt, de az Excite-nál arra számítottak, hogy mivel ezt az oldalt kimondottan nők használták, majd az ekkoriban még az interneten nehezen elérhető nőknek eladhatnak mindenféle terméket – a CD-ktől a virágokig. Ebből a ködös elképzelésből természetesen nem lett semmi.
A Matáv is elindított ekkoriban egy AltaVista-technológiára épülő, kimondottan magyar felhasználóknak szánt keresőt, ez volt az AltaVizsla. Az AltaVizsla mögött többször cserélték a technológiát, és a szolgáltatást időnként át is nevezték. Jelenleg „ok.hu – az [origo] keresője” néven üzemel, és a Google keresőmotorját használja. Ekkoriban indult az Excite és a Yahoo! mellett az AltaVista, a Lycos, a HotBot és az Infoseek, hogy csak az ismertebb webkeresőket említsük. Egyre több kereső lépett a piacra, de az igazat megvallva egyik sem működött túl jól. A találatoknak olykor csak halvány közük volt a keresett témához, a leghasznosabb weboldalak pedig gyakran egyáltalán nem jelentek meg a találatok között.
Mindemellett a keresők főoldalai is csicsásak és áttekinthetetlenek voltak – a cégek megpróbáltak minél több szolgáltatást belezsúfolni a kezdőoldalukba, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a portáljukon. A keresők az időjárás-jelentéstől kezdve a lakáshitel-ajánlatig mindent kínáltak, csak gyakran éppen a tényleges keresés sikkadt el. Az egész leginkább egyfajta fegyverkezési versenyre hasonlított: ha a vetélytársnak van a címlapján egy adott szolgáltatás, nekünk is kell! A Lycos következő, 1998-as reklámjában jól megfigyelhető (az etnikai sztereotípiák mellett) az a célkitűzés, hogy a felhasználó mindent egy helyen megkapjon, azt is, amire egyáltalán nincsen szüksége.
Keresők keresője
Metakeresők a mai napig léteznek, jelenleg talán a legismertebb közülük a webes Ixquick; igaz, az Ixquick elsősorban nem azzal reklámozza magát, hogy több kereső adatbázisában keres, hanem azzal, hogy nem rögzít a felhasználókról adatokat. A sok különböző szolgáltatás között kényszerűségből születtek a metakeresők – ezek egyszerre több keresőn futtatták végig ugyanazt a kifejezést, majd összegezték a végeredményeket. A metakeresők ekkoriban még rendszerint letölthető és a számítógépre telepíthető programok voltak, nem a webböngészőben lehetett használni őket, mint a többi keresőt. Ilyen program volt például a mára gyakorlatilag elfeledett Copernic 2000.
A metakeresők hátránya, hogy lassúak, hiszen meg kell várniuk, amíg az összes kereső válaszol nekik. Ráadásul amit semmi nem talál meg, arra egy metakereső sem fog rálelni, hiszen ez csak összesíti más rendszerek találatait. Végül nem is a metakeresők nyerték meg a keresőháborút... hanem a Google.
A csatározások többi résztvevőjéhez képest későn, 1998-ban indult Google két dologban emelkedett ki riválisai közül. Egyrészt látványosan jobbak voltak a találatai, mint a korabeli többi keresőnek, másrészt pedig gyakorlatilag semmi sem volt a főoldalán, csak maga a puszta keresés, meg egy Google logó. A minimalista design és a mögötte rejtező, minden várakozásra rácáfolóan jól teljesítő technológia kombinációja tömegével vonzotta a felhasználókat. De nemcsak emiatt győzött a háborúban a Google, hanem azért is, mert jól jött ki a közelgő összeomlásból...
(Forrás: Wikimedia Commons)
Eltőzsdézték
A kilencvenes évek végén fújódott nagyra az úgynevezett dotcom-lufi, de mi is volt ez tulajdonképpen? Ekkoriban boldog-boldogtalan internetes vállalkozást alapított, hiszen a viszonylag használható keresők és az internetes hirdetések megjelenésével már elérhetőnek tűnt, hogy a weben pénzt lehessen keresni. Igen ám, de ezek a vállalkozások habár hamar nagyra nőttek – javarészt azért, mert mint láttuk, pumpálták beléjük a befektetők a pénzt, mint lufiba a levegőt –, mégis csak veszteséget termeltek. Ráadásul senkinek halvány elképzelése sem volt arról, konkrétan hogyan lehetne egy webes vállalatot nyereségessé tenni.
Mindenki abban bízott, hogy majd egyszer csak eljön a bőség kora. Gyakran hangzott el a kijelentés: „Jövőre már nyereségesek leszünk!”. De erre nem került sor: a számos internetes vállalat részvényeit tartalmazó NASDAQ tőzsdeindex 2000-2002 között az ötödére zuhant, tömegével jelentettek csődöt az internetre építő cégek. A keresők közül az Excite csődbe ment, több más cég pedig korábbi értéke töredékéért cserélt gazdát. Mivel a Google viszonylag későn indult, az összeomláskor még be sem volt vezetve a tőzsdére – így nem tudtak elértéktelenedni a részvényei, hiszen még nem is léteztek. Összehasonlításképpen: a Yahoo! részvényei 110 dollár közeléből 4 dollárra estek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Mark Coggins / CC BY 2.0)
Már a lufi kipukkadása előtt is gyakoriak voltak az iparágban a felvásárlások: a Lycos megvette a HotBotot, az InfoSeek pedig egyenesen a Disney-hez került... Azonban a szórakoztatóipari óriás nem igazán tudott mit kezdeni a keresővel. Innentől viszont mindennapossá vált a gazdacsere. A Yahoo! fennmaradt és magába olvasztott számos más szolgáltatást. Hasonlóan tett a Google is. De honnan lett bevételük? – Nem a keresésből, hanem a hirdetésekből!
Azért senki sem adott volna pénzt, hogy az interneten keressen – eddigre már teljesen egyértelművé vált, hogy a keresés az internetes alapszolgáltatások része. Az InfoSeek próbálkozott a fizetős kereséssel, de ezek a kísérletek kudarcba fulladtak, hiszen a riválisok ingyen nyújtottak hasonló szintű szolgáltatást. Egy kis cég azonban valami egészen újjal tudott előállni, a Yahoo! és a Google pedig lecsapott az ötletre... erről azonban már csak legközelebb lesz szó.
További érdekességek, felhasznált irodalom
The Dotcom Boom, 10 Years After
Early Excite History
On the Nets: The Infoseek DatabasesNézegessük, hogyan festettek a keresők régen (interaktív idővonallal!): AltaVista, Lycos, Excite, Yahoo!, Google