A fölösleges és életképtelen dolgok tanításáról
Olvasónk szerint az irodalom és a történelem középiskolai tanítása fölösleges. Ezek helyett ő inkább kémiát, biológiát és idegen nyelveket tanulna. Igényeit megértjük, de nem osztjuk véleményét. Szerintünk igenis kell tanulni „haszontalan és fölösleges” dolgokat is.
Felháborodott és egyben elkeseredett levelet kaptunk „angel”-től; és bár kérdései költőinek tűnnek, ráadásul nem is nekünk érdemes őket címezni, hanem inkább az oktatáspolitikusoknak, tantervkészítőknek, azért igyekszünk tőlünk telhetően válaszolni. Olvasónk arra kíváncsi, miért az a tananyag a középiskolában, ami... Hosszú levelét részletekben közöljük, és felvetéseire külön-külön válaszolunk.
A középiskolákban miért tanítanak olyan életképtelen és hülye dolgokat, mint az irodalom, a történelem? Miért nem tanítanak inkább több kémiát, fizikát, biológiát és több idegennyelvet?
Magyarországon a középiskolai tananyag tartalmát legfölső szinten a Nemzeti alaptanterv (Nat), alsóbb szinteken pedig az úgynevezett kerettantervek, illetve az egyes iskolák helyi tantervei határozzák meg. Az elérhető taneszközök (tankönyvek és egyéb tananyagok) a Natnak és valamelyik kerettantervnek kell, hogy megfeleljenek. Ezt az oktatásügyi hatóságok ellenőrzik: a taneszközök bonyolult akkreditációs folyamatokon mennek keresztül, mire az iskolai használatba kerülhetnek. Ezek a hivatalos dokumentumok szabályozzák egyfelől a tantárgyakat (úgynevezett műveltségterületeket) és a konkrétabb tananyagtartalmakat is. Másfelől ott az érettségi, amely szintén központilag definiál egy olyan tudásminimumot, amit a középiskola elvégzésével mindenkinek el kell érni. Az utóbbi évek oktatáspolitikai változásai mind inkább a központosítás és az egységesítés felé vitték el a tananyag szabályozását; bekerültek például az alaptantervbe a kötelező olvasmányok is (ezek 2010-ig nem voltak központilag szabályozva). Mindenkinek ugyanazt kell tanulnia, ez vezet el valamiféle egyenlőséghez – vélik a mai oktatásirányítók. Valójában az egységesítés persze nem teremti meg az esélyegyenlőséget, viszont súlyosan korlátozza a pedagógiai innovációt. A külsődleges válaszunk tehát ez: azért nem lehetnek mások az egyes tantárgyakra fordított tanórák arányai, mert az oktatásügyi dokumentumok törvényileg nem engedik azt meg.
Olvasónk azonban nyilván nem erre kíváncsi, hanem arra, hogy milyen elgondolás indokolja a mai arányokat. Erre azt kell mondanunk, hogy ennek nyilvánvalóan megvannak a hazai hagyományai, amelyektől igen nehezen és lassan tud csak eltérni az oktatási gyakorlat. Dacára annak, hogy a rendszerváltás utántól egészen 2010-ig nagyobb volt a mainál a tanszabadság, az oktatási gyakorlat főleg a rendszerváltozás előtti korszak hagyományait követte. Ismét a kötelező olvasmányokat például hozva: évtizedeken át ugyanazok a kötelező olvasmányok és ugyanazok a tankönyvek határozták meg a napi tanítási gyakorlatot. És valljuk be: ma sincsenek radikális eltérések. Úgy tűnik, az oktatási rendszer nagyon lassan és csak finom lépésekben reformálható. És a reformhoz a legfontosabb, hogy mind a szülők, mind pedig a pedagógusok részéről megtörténjék egyfajta szemléleti átalakulás. Ennek a folyamatnak manapság is részesei vagyunk.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Olvasónknak a tananyag tartalma sem tetszik:
Úgy utálom a történelmet és az irodalmat, olyan sok felesleges és sok hülyeséget tanítanak. Irodalomból az a sok idióta kötelező olvasmány olyan unalmas, érdektelen és idegőrlő, hogy a legszívesebben már az ereit vagdosná az ember... Most őszintén, ki a francot érdekel az olyan ocsmányság, mint Az aranyember, A bánk bán, Bűn és bűnhődés és mindenféle hasonló badarság? Miért kell ilyen borzalmas olvasmányokat a fiatalságra erőltetni? Nemhogy inkább J. K Rowling Harry Potterjét; J. R. R. Tolkien Gyűrűk Uráját és Philip K. Dick Az ember a fellegvárban könyvét erőltetnék, azok igazi irodalmi műalkotások, történelmi remekművek. A magyar irodalomból pedig Lőrincz L. László munkásságát kéne kiemelni...
A történelem pedig... Mi értelme van? A való életben hol fogja az ember használni a történelemtudást? Az még hagyján, hogy teljesen használhatatlan ismereteket kell elsajátítani, de még rettenet unalmasak is. Nálunk az osztály 90%-a alszik az órán. De tényleg! Jóformán mindenki megtanult nyitott szemmel aludni. Aki nem az pedig kénytelen odafigyelni és láthatatlanban fejét verni a falba.
Két dolgot érdemes különválasztani annak érdekében, hogy tisztábban lássuk, mi is a gond a mai oktatásban. Az egyik a tananyag tartalma, a másik pedig az a mód, ahogyan ez a tartalom az órákon előkerül. Tehát az csak az egyik (kisebbik!) gond, hogy mit tanítunk, annál sokkal fontosabb, hogy hogyan tanítjuk. Attól, hogy egy olvasmány szerzője J. R. R. Rowling vagy Philip K. Dick, az óra még nem lesz érdekesebb, legfeljebb az olvasott szöveg lesz könnyebben megközelíthető a diákok számára.
Jókai Aranyemberéhez egy korábbi cikkünkben szolgáltunk érdekességekkel. A Bánk bánhoz pedig Arató László érettségi videóját ajánljuk. A Bűn és bűnhődésben pedig még olvasónk kérdéseire is van áttételesen válasz: csak azt kell hagyni élni, ami vagy aki látszólag és pillanatnyilag hasznos a társadalom és az egyén előremenetele szempontjából?
Bármilyen témát lehet unalmasan tanítani; és ugyanígy – hiszünk abban, hogy – bármilyen témát lehet érdekesen is tanítani. A dolog nagyrészt a tanítási módszereken múlik. Ha pedig a pedagógus célja az, hogy megtalálja egy-egy műben, vagy akár történelmi korszakban azokat a kérdéseket, problémákat, amelyek minket, mai embereket is érintenek, akkor már nyert ügyünk van. Mert ne tegyünk úgy, mintha nem lennének a fent felsorolt művekben olyan dilemmák, kérdések, amelyek ma – egy teljesen más világban – ne kerülnének elő. Az irodalom olvasása és iskolai tanítása (de a történelemé is) éppen ezért lehet nagyon is fontos: rajta keresztül megismerhetjük az emberi psziché, az emberi társadalom működését. Az epikus és a drámai művek sokszor olyanok, mint egy kémiai laboratórium: adott a környezet, adottak a szereplők, és lássuk, mire jutnak, ha „összeöntjük” őket. A történelmi események is fölfoghatók egyfajta modellként, amelyekből a mára nézve is leszűrhetőek a tanulságok. Most arról nem beszélve, hogy ahhoz, hogy a köröttünk levő világra értően, nyitottan és befogadóan tekinthessünk, igenis szükség van bizonyosfajta műveltségre: kell tudnunk hova tenni egy templomot, egy plázát, egy szobrot, de akár azt is, hogy a Balaton felé utazva miért van csak egyetlen sínpár. Az irodalom és a történelem nem bezárja, hanem éppen kinyitja előttünk a világot. Persze ehhez az is kell, hogy értően tudjunk hozzá viszonyulni. Ahhoz meg az kell, hogy az iskolában úgy tanuljuk ezeket, hogy képessé váljunk a befogadásukra, megértésükre.
(Forrás: pszeudo.hu)
Olvasónk így zárja gondolatmenetét:
Nem is értem miért nem tanítanak kémiát, fizikát és biológiát. Nagyon érdekes és kimondottan hasznos is, ha valaki ismeri a kémiát és a fizikát, de heti 1-2 órában 2-3 év alatt képtelenség elsajátítani akármit is. Például ott van a konyha: kész kémiai labor. Vagy ott van a környezetünk: fizika és biológia. Az idegennyelvek pedig kimondottan hasznosak, de heti 2 óraszám alatt képtelenség elsajátítani akármilyen idegennyelvet is.
Most mit csináljon az egyszerű diák, ha ennyire blőd dolgokat tanítanak a középiskolákban? Mit csináljon az a diák, aki ténylegesen érdekes és hasznos ismereteket akar elsajátítani, mint például a természettudományok? És miért kellett a társadalomtudományokat ennyire irritálóan erőltetni a magyar közoktatásban?
Erre már válaszoltunk: az irodalomnak és a történelemnek azért van létjogosultsága az oktatásban, mert az egyén és a társadalom problémái és konfliktusai a világunk részei. Ugyanúgy, ahogyan az állatok, a különböző anyagok, a fizikai jelenségek és a nyelvek. Ezekkel kapcsolatosan azonban nem feltétlenül a konkrét ismeretek a fontosak, sokkal inkább a gondolkodásmód, és egyfajta összkép, amely a megismerésük által kialakulhat bennünk.
Végül hadd legyünk őszinték: jócskán az érettségink után azt mondhatjuk, hogy egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy a mai, felnőtt életünk szempontjából mi tekinthető hasznosnak mindabból, amit a középiskolában magunkra szedtünk. Elég valószínű, hogy ezt az életünknek semelyik pontján nem tudjuk megmondani: nemhogy előre, még utólag sem. Az biztos, hogy minél több dolgot tanulunk meg (a szónak abban az értelmében, hogy az befolyásolja a gondolkodásunkat, hat ránk hosszú távon), annál jobb lesz nekünk, mert annál nagyobb lesz a kíváncsiságunk, a nyitottságunk, az empátiánk más, újabb dolgokkal kapcsolatosan. És ez az, ami ahhoz kell, hogy valóban fejlődjünk.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Nagy félelmem, hogy ezt a kérdést felteszi majd egy diák, ha tanítani fogok. Valami hasonló dolgot válaszolnék én is, de szerintem ez nem győzné meg őket.,
A levélíró által felsorolt művekben szerepelnek olyan problémák, amik ma is aktuálisak. Vannak sajnos olyan művek, amivel viszont tényleg nehéz mit kezdenie egy 16 éves diáknak. Pl. Szigeti veszedelem.
Persze könnyű azzal elintézni, hogy a jó tanár bármilyen témát érdekesen tud tanítani. De vannak olyan irodalmi művek, amik tényleg nem annak a korosztálynak valók, akiknek ezeket tanítani kellene. Pl. Légy jó mindhalálig.
Vicces ez cikk. Akinek Lőrincz L. László, meg Tolkien, meg főleg J.K. Rowling az irodalom, annak nincs is helye egy középiskolában. Tanuljon szakmát. Ja az büdös, mert dolgozni kell.
Az a vicc, hogy az ilyen "minekatörténelemtanítás" típusú emberek nyugdíjas korukban szükségért érzik, hogy "alkossanak" valami maradandót. Például egy eszelős szumír-szíriuszi-balinéz-kecsua magyar őstörténeti elméletet.
Szerintem leírja a lényeget a cikk.
Legnagyobb felismerésem az volt a gimnáziumban, amikor az érettségi előtt a tételek kidolgozása harmadánál-felénél hagytam a francba az egészet, átolvastam még egyszer a könyveket, leérettségiztem, aztán nagyjából az egészet el lehetett felejteni.
A levélíró Angeltől meg megkérdezném, hogy ugyan mi hasznosat tanított a biológia, kémia, fizika, matematika. Ugyanúgy igaz rájuk, hogy az alap dolgokat megtanította, de ahhoz nem kellett volna 2-3-4 gimnáziumi éven át ezzel kínlódnunk: pl. kovalens kötés vagy közlekedőedények, meg számomra érthetetlen és követhetetlen képletek, tételek, ellentételek, számítások, betűjelek, szabályok - mind-mind elvont dolog, a hétköznapi élethez egyiknek se volt semmi köze.
Az irodalom, nyelvtan meg a történelem oktatása sajnos tényleg csak arra volt jó, hogy megutáltassa az emberrel az irodalmat és a történelmet. Gyerekkoromtól szerettem olvasni, a történelem is kimondottan érdekelt (alsósként a Lengyel Dénes-féle magyar mondákat rongyosra olvastam, szinte kívülről tudtam idézni), de amit a fejünkbe töltöttek kötelező olvasmányok meg vastaggal kiemelt unalmas történelmi leckék címén, hát... Nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag be kellett magolni mindent, kreativitás ugyanúgy semmi nem lehetett egy verselemzésben, ahogy egy geometriai transzformációban.
Akkor ébredtem rá, hogy a történelmet kreatívan is lehet oktatni, amikor az akkori magyar-történelem szakos igazgatónk bejött helyettesíteni a könyvfelolvastató történelemtanárnőnket. Épp a II. vh-t tanultuk, ráadásul épp a Don-kanyart, és _elmagyarázta_, hogy _miért_ volt ez katasztrófa.
Még valami: nyelveket is lehet unalmasan is tanítani meg jól is (kisebb csoportokban, normális oktatóanyaggal, felkészült tanárral stb.). Persze nem készült róla felmérés, hogy a ruszki kötelezővé tétele, majd később az angoltanárrá „átképzett" tanárok mennyire vitték félre, vagy legalábbis milyen sokáig rekesztették meg beidegződéseikkel a nyelvoktatást.
Philip K. Dick a kedvencem, történelemórákon is használható lenne egynémely írása. De hogy Lőrincz L. László? Na ne!
@arafuraferi: "Abból sem a gyakorlatban használható ismereteket próbálják átadni, hanem mondjuk a fehérjeszintézissel szivatják a diákokat"
fizikából a mozgási energia kapcsán a vasúti átjáróbeli balesetek jók lennének szemléltetésre :)
Több szabadságot kellene adni helyi szinten, akár az egyes osztályok szintjén is. Kisebb osztályok kellenének, de ehhez nem kellene pedagógusokat elbocsátani, vagy kifuttatni, hanem minimális helyett maximális osztálylétszámot meghatározni. Ha a tanárok azt mondják, hogy 25 főnél több gyerekkel, tanulóval nehéz foglalkozni, akkor nem lenne szabad 25 fősnél nagyobb osztályokat indítani. Akár 20-nál is kisebb osztályok kellenek, de hát a pilitikusok úgy látják, hogy az oktatásból ki lehet venni pénzt, akkor ez megavlósíthatatlan.
@deakt: "S vajh mit ér az Úr az ő báránykájával, midőn az belénevelé az igaz szót, az isit elvégezvén, könyveit szelektív kukába küldé, mikoron eltévedvén az sűrű erdőben, farkasok által bekerítetten vala, kiknek az ő megkopott tudásmorzsái nem csökkenték éhségüket, ezáltal az tudatlan Piroska sorsában osztozá?" arafuraferi12
@arafuraferi: "És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik." 5Móz 8,3
Kérem a cikk íróját, hogy módosítsa a cikket az alábbiak szerint:
" Attól, hogy egy olvasmány szerzője J. R. R. Rowling vagy ..."
J. R. R. Rowling nem létezik, maximum J. R. R. Tolkien, vagy J. K. Rowling. Nem kötekedni szeretnék, csak szemet szúrt. Köszönöm!
Ebben az oktatási formájában a diákok csak nyügnek látják, és semmit nem tanulnak belőle. A mai világ szempontjából teljesen gyakorlatiatlan az oktatás, fontos dolgokat nem tanítanak, ami meg nem fontos azt nagyon megkövetelik. A mindennapi élethez szükséges dolgokat alig tanítanak. De ez a biológiára és a kémiára is igaz. Abból sem a gyakorlatban használható ismereteket próbálják átadni, hanem mondjuk a fehérjeszintézissel szivatják a diákokat. Az agresszió visszafogása is fontos lenne, hiszen nem az ember eredendően agresszív, hanem a társadalom. Kis csoportos oktatás kéne, egyéni képességekhez szabott tantervvel, és szivatás, pofáramenés nélküli osztályozási rendszer, minél kevesebb idióta szabállyal.
Lehet, hogy van az a színvonal, ami alá eső levelekre nem lenne szükséges reagálni? Azért a Lőrincz L. kontra Írók összevetés erősen meghaladja a fájdalomküszöböt.
"Most őszintén, ki a francot érdekel az olyan ocsmányság, mint Az aranyember, A bánk bán, Bűn és bűnhődés és mindenféle hasonló badarság? Miért kell ilyen borzalmas olvasmányokat a fiatalságra erőltetni? Nemhogy inkább J. K Rowling Harry Potterjét; J. R. R. Tolkien Gyűrűk Uráját és Philip K. Dick Az ember a fellegvárban könyvét erőltetnék, azok igazi irodalmi műalkotások, történelmi remekművek. A magyar irodalomból pedig Lőrincz L. László munkásságát kéne kiemeln"
No comment.
@Sultanus Constantinus: Ez személyiség kérdése, mármint az, hogy kinek mi az érdekes. Én például ötödikes koromtól kezdve odáig voltam a történelemért, pedig nem mindig volt jó tanárunk, aki érdekesen tanított volna. Ugyanakkor lenyűgözött, hogy a történelem megismerése által egyre jobban összeáll - bár tökéletes nyilván sosem lesz - a jelen valóságáról alkotott kép. A jelen értelmezéséhez a múltat ismerni alapvető fontosságú, és vannak hosszú távon is ható dolgok (netadó elleni tüntetés pl. nem lett volna sem a honfoglalás, a Kádár-kor, sem az ipari forradalom, sem a török hódoltság, sem a reformáció, sem a kereszténység, sem 1848, sem a görög-római örökség nélkül). Különböző mértékben bár, de szinte minden összefügg mindennel.
Ez persze saját elvetemültség. (Ahhoz hasonlítanám, hogy téged meg foglalkoztat, az indoeurópai nyelvtörténet, elmondásaid alapján azonban a nagyközönség nemigen tódul az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésedet olvasni.)
Viszont én hiszek az általános műveltségben, és ebből a szempontból kéne egy nemzeti minimum. Nem számszerűen lesz több az ember, ha tudja, hogy a gótika később volt, mint a román (és van fogalma arról, hogy néz ki), vagy hogy József Attila hogy élte meg 33. születésnapját, netán, hogy milyen etnikai következményei voltak a cca. 150 év török uralomnak. Csak több dolgot ért meg.
Azt a tendenciát, hogy a humán tárgyakat kizárólag készségfejlesztésre használják (szövegértés, tér- és időbeli tájékozódás stb.), és az érettségin sem várnak igazán tárgyi ismereteket, azt nagyon ellenzem, mert mindezt az általam egyébként nagyon kedvelt A Gyűrűk Ura alapján is meg lehetne oldani, nem kell hozzá történelem meg Babits.
Részben a levélíróval is, és a cikkel is egyetértek. Én sem szerettem a történelmet és az irodalmat, abban van igazság, hogy sok olyat tanítottak, amire az életben nem lesz többször szükségem. Én azt tudtam jól megtanulni, amiben láttam értelmet és logikát. A történelem és az irodalom épp nem ilyenek. Viszont az ős- és ókori történelem nagyon érdekelt (és most is érdekel), amiből viszont alig tanítanak valamit (pl. hogyan éltek az ókori rómaiak, hogyan öltözködtek, milyen szokásaik, zenéjük volt stb.). A történelemmel az a probléma, hogy azt nem igazán lehet érdekesen és izgalmasan tanítani. Az irodalommal és a kötelező olvasmányokkal pedig az, hogy semmi közük a mai valósághoz, a fiatalok nem tudnak azonosulni velük és a nyelvezetük miatt meg sem értik...
@szeverna: Irodalom órán a verselemzés nem tetszett és jól ment, kedvencem belőle: "gondolta a fene" :)