0:05
Főoldal | Rénhírek
Ember embernek farkasa?

A TanárBlog esete egy könyvvel

Egy tanároknak szóló szakmai blogon megjelent egy kritika egy tanároknak az interaktív tábláról szóló könyvről. Aztán nagyon rövid úton el lett távolítva. Most egy másik blogon olvashatunk kritikát az inkriminált műről, amin ezúttal a nyest is átrágta magát.

nyest.hu | 2012. október 30.

Október közepe táján jelent meg egy recenzió a TanárBlogon Wolf Emőke Hogyan taníts interaktív táblával? című könyvéről. A meglehetősen elmarasztaló kritikát Prievara Tibor, a tanítás/tanulás infokommunikációs eszközökkel való segítésével foglalkozó blog egyik szerkesztője jegyezte. Idáig nincs is a történetben semmi különös: egy elég szűk szakmai közönségnek (tanárok, azokon belül is olyanok, akiknek lehetőségük van interaktív táblát használni) szóló kiadványt megkritizál egy szakmai blog.

Csakhogy Prievara írását nem véletlenül nem linkeltük be fent: a recenziót ugyanis a könyv szerzője ügyvédi felszólítással „helyesbíttette”, majd a weblapról eltávolították. Az ügynek mára csupán annyi nyoma maradt a TanárBlogon, ami a szomorú történetnek állít emléket, és egy másik blogra, a Nyelvtanar.info-ra irányítja a kíváncsi olvasót, ahol egy, az eredetinél jóval részletesebb, ám nem kevésbé lesújtó recenziót olvashatunk Wolf Emőke művéről Kovács János tollából.

Hogy a tanárblogosok kénytelenek-e pereskedni az ügyben: nem tudjuk. Egy biztos: egy szakmai véleményt kifejtő cikkre válaszként nem egy szakmai vitacikket kaptak, hanem egy ügyvédi felszólítást, amely „helyesbítésre” kötelezte őket. A kért helyesbítés egy pár napig szintén elérhető volt a TanárBlogon, mára azonban azt is, és az eredeti recenziót is leszedték. Érdekes nyelvészeti és egyben jogi kérdés, hogy hogyan lehetséges véleményállításokat helyesbíttetni – ezzel is kívánunk foglalkozni a nyesten a közeljövőben. De mielőtt ebbe belemennénk, mi is átrágtuk magunkat az inkriminált kiadványon, hogy megállapíthassuk, mennyiben értünk egyet a kritikákkal. (A könyv szerzőjével sajnos lehetőségünk sincs egyetérteni, ő ugyanis nem szólalt meg az ügyben!)

A könyv címlapja
A könyv címlapja
(Forrás: bookline.hu)

Hogyan ne taníts...?

A könyv elolvasása után arra jutottunk, hogy Prievara Tibornak és Kovács Jánosnak is maximálisan igaza volt: a kiadvány valóban sok sebből vérzik. A következőkben tehát nem szeretnénk kitérni mindazokra a szempontokra, amelyeket Kovács János recenziójában elolvashatnak. Sokkal inkább általános pedagógiai szempontból szeretnénk megindokolni, hogy a könyv akár még rossz hatással is lehet a hazai pedagógiai gyakorlatra.

A módszer szót következetesen idézőjelbe tesszük, ugyanis a könyv által módszernek nevezett lehetőségek valójában nem módszerek, hanem jórészt az interaktív tábla funkciói és azok kombinálásai. Nagyon nehéz lesz nem interaktívtábla-ellenesnek tűnnünk általánosságban, de mentségünkre szóljon, hogy ezt nagyrészt a könyv hozta ki belőlünk. Mi ugyanis az egyik legnagyobb pedagógiai-módszertani kérdés az interaktív táblával kapcsolatosan? – Az, hogy leginkább a frontális munkaformát erősíti, ugyanis ez az eszköz azért alapvetően nem más, mint egy nagyon okos, és tényleg előre idomítható, praktikus tábla, egy hatalmas képernyő, ami kivetít valamit a diákok elé, amit azok (általában passzívan vagy minimális aktivitást követően) befogadnak. (És még a ruhánk sem lesz krétaporos!) A könyvben található „módszereket” olvasva ez a félelmünk beigazolódott: a legtöbb leírás, a legtöbb példa frontálisan képzelhető el: a tanár varázsol a táblával, a diák pedig Wolf Emőke szerint figyel, miszerintünk azonban unatkozik. Magunktól nagyon nehezen tudunk elképzelni, a könyv viszont nem mutat olyan kooperatív technikára épülő feladatot, amelyben kifejezetten hasznos vagy megkerülhetetlen volna az interaktív tábla.

Valóban interaktív?
Valóban interaktív?
(Forrás: Wikimedia Commons / Lft / GNU-FDL 1.2)

A frontális munkaformával áll összefüggésben a következő, szintén pedagógiai jellegű kifogásunk a könyvvel kapcsolatban. A könyvben található példák szinte kivétel nélkül olyanok, amelyekben kizárólag ismeretátadás, illetve ismeret-visszakérdezés történik a hagyományos órastruktúra keretében. Pedig itt, a nyesten egy ideje nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ismeretadás önmagában, képességfejlesztés nélkül nem ér semmit. A könyvben alkalmazott több „módszerrel” azt hihetjük, hogy tanítunk valamit, mert a gyerekek majd a tábla vonzása miatt odafigyelnek. Ha azonban az interaktív táblás tevékenységhez nem kapcsolódik valós és változatos és belülről motivált tanulói aktivitás, akkor ugyanott tartunk, mint tábla nélkül.

Fontos szemléleti kérdés, hogy mi a pedagógiai cél egy tanórán. Wolf Emőke könyvéből úgy tetszik, hogy az a fő cél, hogy a diákok figyelme egy pillanatra se lankadjon. Ennek pedig remek eszköze a csodatábla, amelyen mindig történik valami. Egyfelől, természetes, hogy a figyelem még a legfegyelmezettebb diák esetében sem állandó. Másrészt ha az interaktív tábla miatt figyelnek ránk a diákjaink, azaz ez a fő motiváló eszköz, akkor valami nagy gond lehet az óránkkal... A tábla elsőre érdekes, másodjára izgalmas, harmadjára természetes, sokadjára pedig pont olyan unalmassá válik, mint a legtöbb hagyományos típusú feladat.

Összegzésként tehát annyit tennénk hozzá Kovács János alapos kritikájához, hogy a könyv a pedagógiai módszertanról hamis fogalmakat kelt. Dominánsan a frontális munkaformát propagálja, ezzel az iskolai gyakorlatban a valódi szemléleti és módszertani megújulást hátráltatja. A frontalitásból is következően az ismeretátadást helyezi a középpontba, a képességfejlesztési feladatot nem veszi figyelembe. Végül pedig azok számára, akik nem ismerik az eszközt, vagy maguk még nem kezdték el használni, nem ad képet arról, hogy mi a kézzelfogható, a pedagógiai megújulásban jelentős előnye egy ilyen eszköznek.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (10):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
6 éve 2012. október 30. 22:25
10 Molnár Cecília

Szolgálati közlemény

Hamarosan folytatjuk az interaktív táblával kapcsolatos kutakodást. A közeljövőben igyekszünk gyakorló tanároktól megtudni, hogyan és mire használják a táblát. A különböző táblatípusok technikai lehetőségeinek is igyekszünk utánajárni. [Ha ez egy interaktív tábla lenne, biztos tennék ide egy mosolygós nyestes animgifet.]

6 éve 2012. október 30. 21:49
9 Fejes László (nyest.hu)

@prievarat: Mindenesetre sajnálom, hogy legalább a levél nem maradt fenn, nagyon tanulságos volt.

6 éve 2012. október 30. 21:18
8 prievarat

@Fejes László (nyest.hu): a teljesen őszinte válsz erre ez: a cikket én írtam, és én szívesen - akár bíróságon is - megvédtem volna. Nem hiszem, hogy azzal, hogy 'comic sans banditának' hívok vkit, az emberi méltósághoz való jogában korlátozom. Ezt - a szerzőn kívül - sztem senki nem értette úgy, hogy ő 'bandita' - a szó eredeti értelmében. Ugyanakkor aTanárBlognak a cégünk ad jogi keretet, amelynek a vezetője a feleségem. Őt nem szerettem volna annak kitenni, hogy - bármilyen szerintünk nonszensz vádak miatt - bíróságra kelljen járnia. Emellett kényelmesnek is tűnt, hogy a kiadó nyilatkozatát közöljük, szerintem akkora öngól volt. Mondanom sem kell, hogy az egész ügy - és vele a könyv - attól a pillanattól lett igazán érdekes és népszerű, hogy azt a nyilatkozatot közöltették velünk.

Hát vohgy így - remélem ezért a kommentért egyikünk sem lesz beperelve :)

6 éve 2012. október 30. 20:30
7 Fejes László (nyest.hu)

@prievarat: Kedves Tibor! Hadd ragadjam meg az alkalmat és hadd kérdezzem meg: miért vették le a cikket?

6 éve 2012. október 30. 19:45
6 prievarat

@Földönkívüli: Az eredeti recenzió szerzőjeként megszólíttattam. Kedves Földönkívüli, azt gondolom, hogy az, hogy valaki sokat dolgozott valamivel, önmagában nem szakmai érv. Ha pedig könyvet írok, arról születhetnek kritikus írások is. Ezt el kell fogadni (szerintem :)

Különösen fontos, hogy itt a könyv alapján joggal gondolhatja egy nem frontálisan tanító tanár /tanító, hogy neki nem érdemes ezt az eszközt használni.

Szerintem ezt le lehet írni. Hogy némi belső információt is megosszak: amikor telefonon megkeresett a kiadó, én felajánlottam neki azt, hogy ha van olyan rész a kritikában, ami személyében esett rosszul Wolf Emőkének, azt szívesen átírom, vagy részletesebben kifejtem. Pont azért, mert azt én is megértem, hogy valami emberileg rosszul eshetett. Sőt, akár kommentelhette volna is a cikket, illetve bármikor közzétettem volna bármilyen - a témával kapcsolatos - írását. Erre jött válaszul az ügyvédi felszólítás.

6 éve 2012. október 30. 19:41
5 imi60

Földönkívüli- -nem az a kérdés , hogy mennyi munkával hozta össze a könyvet. Nem a munka mennyiségét mérik egy könyv igazságánál.Te is megjelentetsz egy könyvet lektorálás nélkül nagyon-nagyon sok munkával (mint S.P.) és van pénzed kiadni attól az még lehet jó és rossz is. Lehet benne igazság is ás rosszaság is.Viszont ha a tévedést ami a könyvbe van megindokolja a kritika mert jogos akkor az nem rossz hír keltés. Főleg ha több hozzáértő is megindokolja , hogy mik a hibák. Feltéve ha a könyv szerzője és ügyvédje meg van győződve arról , hogy ők tévedhetetlenek.A következő lépés az lesz hogy a tanuló beperli a tanárját mert csak 3-ast adott a dolgozatára? Mert a tanuló szentül meg van győződve , hogy neki van igaza.Nonszensz.

6 éve 2012. október 30. 16:16
4 Fejes László (nyest.hu)

@Földönkívüli: Kedves Földönkívüli! Ha elmész egy étterembe, és a tányérodon heverő bécsi szelet fogyaszthatatlan, akkor is azt mondod, hogy ne bántsuk szegény szakácsot, ő biztos nagyon igyekezett, és különben is milyen meleg lehet a konyhában, továbbá nem születhet mindenki Jamie Olivernek? Nem, azt mondod, hogy aki nem tud főzni, az ne dolgozzon szakácsként!

6 éve 2012. október 30. 15:23
3 BAO

Az a kellemetlen, hogy a csodaeszköz neve a köznyelvben interaktív táblaként terjedt el. Holott nem az, csak aktív tábla. Ezt Wolf Emőkének mint szerzőnek illett volna tisztába tennie. Az interaktív tábla kiegészül egy csomó eszközzel, kb. úgy működik, mint régebben a nyelvi labor. Még esszét is lehet vele íratni, ha az ember előre megadja a kulcsszavakat, akkor előjavítva kapja meg a szövegeket. Az sem csoda, csak valóban interaktív, s valóban tudni kell használni, nemcsak technikai értelemben.

6 éve 2012. október 30. 10:09
2 Molnár Cecília

Kedves Földönkívüli! Talán az Űrben vagy a Te bolygódon nem így van, de itt, a Földön kőkeményen pénzről is van szó!

A szakmai tisztességről már nem is szólva: a könyv nincs sem nyelvileg, sem szakmailag lektorálva: merész, veszélyes, de valóban olcsó megoldás. De így, ha azt nézzük, hogy átlagosan oldalanként hány szakmai / nyelvi / helyesírási hibát kaphatunk a megvételével, akkor egy-egy hiba igen olcsó!

Másik dolog: mindenki hibázik, főleg a pedagógiában, a tanításban, nap mint nap. Ezzel nincs baj, tök természetes. Az már nem, hogy a szakmai hibák után jogi képviselőnkkel fenyegetőzünk, és a szakmai vitát nem vállaljuk.

6 éve 2012. október 30. 09:56
1 Sultanus Constantinus

A kritika lehet, hogy jogos, de én a szerző pártját is meg tudom érteni. Képzeljük el, hogy valaki fáradságos munkával megír és kiad egy könyvet (ami manapság nem egyszerű), majd mindenhol lehúzzák, hogy mennyire nem jó semmire, véletlenül se vegye meg senki (mert az ilyen kritikák kb. ezzel egyenértékűek). Gondoljon mindenki bele, hogy ez a szerzőnek hogy eshet. Megértem, hogy a tudományban nem szempont, hogy ki mit érez, de ez az, hogy emberek vagyunk és nem gépek...

(És ez sajnos – gondolom, mert nem vagyok jogász – rossz hírnév keltésének is felfogható, így joga van a szerzőnek vagy képviselőjének pereskedni a kritkát íróval szemben.)