11 dolog, amit érdemes tudni az introvertáltakról
Furának, hallgatagnak, félénknek tűnnek. Valóban kívülállók? Valóban közömbösek? – Nem így van, nagyon sokszor értjük félre az introvertált személyek viselkedését.
Megvan az, amikor valaki kilóg a társaságból, mert szótlan, nagyon félénknek tűnik? Rettentő fura alak, kicsit lassú is, olyan, mintha mindig egy-két lépéssel a többiek után járna. Nagyon ritkán szólal meg, akkor is kissé szertartásosan. Elvarázsolt figura, néha meg kell bökni, hogy fölébredjen éber álmából... – Azt introvertált személyiségű emberek ezt a benyomást kelti az extravertáltak körében. De jobb ha tudjuk, hogy a legtöbbször félreértjük őket.
1. Szükség van az egyedüllétre
Az introvertált emberek teljesen kifáradnak abban, hogy társaságban vannak. Van, aki éppen ekkor tud föltöltődni, de az introvertáltaknak szükségük van olyan időre, amikor egyedül lehetnek, számukra ez jelenti az igazi feltöltődést. Ezt jelenti végső soron az, hogy introvertált valaki.
2. Társaság: igen, tömeg: nem
Nem igaz, hogy az introvertált emberek nem szeretik a társaságot, az azonban annál inkább, hogy a nagy tömegben rosszul érzik magukat. Amikor egy introvertált személyiség egy hatalmas tömeg közepébe csöppen, valószínűleg magányosnak és láthatatlannak érzi majd magát. Ez igen kellemetlen érzés, úgyhogy igyekszik az ilyen helyzeteket elkerülni. Szóval, ha meghívjuk egy introvertált személyiségű barátunkat egy tömegrendezvényre, és ő visszautasítja a meghívásunkat, az nem azt jelenti, hogy nem akar velünk lenni, hanem csupán azt, hogy nem akarja rosszul érezni magát.
3. Nem zavar a csönd
Egy introvertált személy képes csöndben ülni valaki mellett anélkül, hogy rosszul érezné magát. Ez például egy hosszabb utazás alkalmával kicsit fura, akár zavaró lehet az exrtavertált társak szemében. Az introvertált szereti az olyan programokat, amint a közös mozizás, amikor kifejezetten illetlen dolog fecsegni. Azt azonban nem szeretik, ha azt mondják nekik: „jaj, de csöndes vagy”.
(Forrás: Wikimedia Commons / Philipbastow / CC BY-SA 3.0)
4. Az introvertált nem feltétlenül félénk
Sokan gondolják, hogy introvertáltnak lenni annyit tesz, hogy az ember félénk. Ez azonban nincs feltétlenül így. Vannak félénk introvertált emberek, de nem mindnyájan azok!
5. Az extrovertált viselkedés fárasztó
Egy introvertált személyiségű ember ki tud állni akár nagyon közönség elé is, és meg tud tartani egy előadást. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az előadás utáni kérdések vagy a vita zavarba hoznák. Viszont egy-egy ilyen alkalom a számára sokkal fárasztóbb, mint egy extravertált ember számára, így több ideig tart, amíg ezt kipiheni. Tehát ha egy konferencia-előadás után elhívunk egy introvertált személyt vacsorázni, ne lepődjünk meg, ha csöndesebb lesz,és a szokottnál kevesebbet beszél majd.
6. Nem ítél el
Ha valaki egy társaságban nem szólal meg, könnyen azt a benyomást kelti, hogy kívül akar maradni, mert nem tetszik neki a társaság vagy annak némely tagja. Amikor valaki csak csöndben ül, anélkül, hogy erőfeszítést tenne arra, hogy kapcsolatot teremtsen, könnyen azt feltételezzük, hogy elítél minket: lesújtó véleménye miatt nem akar velünk közösködni. Az introvertált emberek nem ilyenek: nem azért nem társalognak, mert magukban akarják tartani lenézésüket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kashirin Nickolai / CC BY 2.0)
7. Titokban örülnek, ha lemondanak egy programot
Hirtelen közbejön valami és le kell mondanunk egy tervezett programot egy introvertált személlyel? – Ne aggódjunk, nem fog megharagudni, sőt, örülni fog neki. Annak ugyanis mindig örül, ha nem kell társaságban lennie, és végre egy olyan alkalom, amikor nem ő mondta le a találkozót!
8. Nagyon el tudnak mélyülni a gondolataikba
Az introvertált személyek kifelé keveset beszélnek, de a belső monológjuk annál intenzívebb. Ilyen esetben könnyű csak úgy leülni és visszahúzódni anélkül, hogy unatkoznának. Egy-egy döntés meghozása egy-egy új helyzetre való reagálás így akár több percet is igénybe vehet. Viszont amikor meghozzák a döntést, akkor az elég biztos.
9. A kapcsolatteremtésben elég rosszak
Ismerős az az érzés, amikor egy nagyon nehéz nap után nem vágyunk semmi másra, csakis arra, hogy hazaérve fölemeljük a telefont, és elmeséljük a történteket egy barátnak? – Az introvertált személyeknek ez igen nehezen megy. Ők inkább arra várnak, hogy az extravertáltak bevonják őket valamilyen társalgásba, maguktól nemigen kezdeményeznek.
10. Utálják a smúzolást
Általában egy-egy fontosabb esemény, például konferencia, workshop után az emberek imádnak még ottmaradni, és egy kicsit beszélgetni. Sok lényeges dolog zajlik ilyenkor: új emberekkel lehet megismerni, lehet ápolni a kapcsolatokat, új terveket lehet szőni stb. Egyszóval: egy smúzolás igen hasznos tud lenni. Az introvertált személyek azonban nagyon utálják az ilyesmit, és persze elég rosszak is benne.
11. Határozott véleményük van
Az, hogy az introvertált emberek hallgatagok, sokszor kelti azt a benyomást, hogy nincs véleményük, hogy érdektelenek, közömbösek. Ez azonban nincs így: határozott véleményük van, és ha adunk nekik pár percet, hogy végiggondolják, és fölkészüljenek az elmondására, meg is teszik ezt.
Forrás
@Fejes László (nyest.hu): Erre már a Kapitány is beszólt vagy egy éve, és már akkor megmondta az igazságot. Jó lenne, ha ahhoz tartanátok magatokat.
@ida: @szigetva: @Fejes László (nyest.hu): Ha emlékeim nem csalnak, erről már volt itt egy vita. Szerintem az lehet az oka, hogy a zangol anyanyelvűek (akiket a magyarok utánoznak mindenben) úgy elemzik a szót, hogy in-trovertált, és ennek mintájára ex-trovertált, mivel nincs latinos műveltségük és nem tudják, hogy az intro- és extra- képzők szerepelnek a szavakban.
@szigetva: És mindez holnap megjelenik cikkben is. :)
@ida: „Egyébként "extrovertált", nem "extravertált".” Így is, úgy is. Latinul "extra" van csak, de az "intro" analógiájára változott („romlott” ☺) "extro"-vá.
Érdekes téma. Valahogy magamra ismertem a leírtakból, és vannak ilyen ismerőseim is. Az én helyzetem annyiban más, hogy eléggé speciális az érdeklődési köröm (mondhatnám úgy is, hogy az emberek 0,1 %-át érdekli csak az, ami engem), a hétköznapi divattémákhoz meg nem igazán tudok mit hozzátenni, így aztán nem jellemző rám, hogy túl beszédes lennék egy társaságban.
Szerintem ugyanakkor van az introvertált személyiségeknek egy olyan típusa is, amire én nem is használnám ezt a szót. Látszólag ők is kilógnak a sorból azzal, hogy nem szívesen vesznek részt társaságban, félrehúzódnak, nem nyilvánulnak meg stb., de alapvetően nem azért, mert magukba fordulóak lennének, hanem én olyasmit érzek e mögött, hogy valamiért bölcsebbnek tartják magukat a társaság többi tagjánál és ezért inkább nem szólalnak meg, nem szívesen barátkoznak. Én ismerek ilyen kollégát, és egyáltalán nem mondanám introvertáltnak, hanem inkább bölcsnek.
Nagyon igénytelen fordítás! Legalább az elütéseket kijavítanák, mielőtt közzéteszik! Egyébként "extrovertált", nem "extravertált".