10 tipp, hogy hogyan tűnjünk okosabbnak
A megbeszéléseken nem árt fenntartani annak a látszatát, hogy ott vagyunk, figyelünk, sőt értünk is a dologhoz. Még akkor is, ha mindezektől fényévnyi távolságra vagyunk. Van néhány egyszerű praktika, amelyek segítségével elhitethetjük magunkról, hogy különlegesen fontos és hasznos résztvevői vagyunk a meetingeknek.
A munkahelyi megbeszéléseken igencsak hasznos tud lenni, ha fenn tudjuk tartani annak a látszatát, hogy okosak vagyunk, és érdekel minket a téma. Persze sok esetben ennek az ellenkezője igaz: nem vagyunk okosak és /vagy nem érdekel minket a téma. Ilyenkor legszívesebben egy másik bolygóra teleportálnánk magunk, vagy épp a következő nyaralásunkról vagy az ebédünkről álmodozunk. Hogy ezt zavartalanul tehessük, és közben fönntartsuk a látszatot, hogy ott vagyunk a szeren, a következő trükköket érdemes bevetni... – a TheCooperReview szerint.
1. Rajzoljunk Venn-diagramot!
Abból nagy baj nem lehet; az olyan, mintha csinálnánk valamit. Az egyáltalán nem fontos, hogy pontos legyen: valójában minél pontatlanabb, annál jobb. Ugyanis a kollégák annál hamarabb elkezdenek arról vitázni, hogy mekkorák legyenek a krumplik, és mik legyenek a pontos feliratok. Mi pedig elég hamar hátradőlhetünk, és visszasüppedhetünk az álmodozásba vagy épp valamelyik kedvenc játékunk játszásába.
2. Váltsuk a százalékokat tört részekre!
Ha valaki arról beszél például, hogy „felmérések szerint a felhasználók 25 százaléka kattint erre a gombra”, akkor kommentáljuk a következőképpen: „nos akkor ugyebár ez azt jelenti, hogy nagyjából minden negyedik ember kattint rá”. Az ilyen mondatokkal biztosíthatjuk a többieket arról, hogy mi figyelünk, sőt, hogy kiváló matematikai képességeink vannak, úgy vág az eszünk, mint a beretva. Valójában azonban ezekhez az átváltásokhoz nem kell igazán jelen lennünk.
3. Biztassunk mindenkit arra, hogy „lépjünk vissza egy lépést”!
Egy okos kérdés, egy konstruktív javaslat mindig fontos a meetingeken. A mi szempontunkból pedig éppen elég, ha csak okosnak, illetve konstruktívnak látszik a felvetésünk. Amikor elérkezik a meetingnek az a pontja, amikor mindenki közbeszól, és egymás szavába vág, tegyünk egy konstruktív javaslatot: „Álljunk meg egy szóra! Szerintem lépjünk vissza egy lépést! Vizsgáljuk csak meg, hogy valójában mire is vagyunk kíváncsiak!” – Ha ezt bedobtuk, újabb kényelmes órát nyerünk, amikor csak magunkkal kell foglalkoznunk...
4. Bólogassunk bőszen, miközben úgy csinálunk, mintha jegyzetelnénk!
A meetingekhez alapfelszerelés a jegyzetfüzet és a toll (vagy esetleg modernebb helyeken a tablet): már belépéskor megmutathatjuk fölkészültségünket és komoly szándékainkat. Persze ebbe a jegyzetfüzetbe rendre nem kerül semmi értelmes, és a lapjai csakhamar a szemétkosárban kötnek majd ki. De a meetingen használjuk csak bátran; ha pedig erősíteni akarunk a hatáson, akkor nagy fejbólintással kísérjük egy-egy szó lejegyzetelését. Félreértés ne essék: ehhez odafigyelni egyáltalán nem kell, elég elkapni egy-két szót a beszélgetésből. Arra viszont nem árt figyelni, hogy lehetőleg senki ne lássa a „jegyzeteinket”, mert akkor könnyen lebukhatunk.
5. Ismételjük el a mérnök utolsó mondatát, csak nagyon lassan!
A mérnököknek mindig vannak fantasztikusan jó, konkrét ötleteik. Ezért nagyon szokták is őket csodálni, hogy „bármit meg tudnak oldani”. Ha valami ilyesmi hangzik el a megbeszélésen, szakítsuk meg a beszélgetést így: „Csak hadd ismételjem meg, amit mondott...” És ismételjük meg szó szerint ugyanazt, amit a mérnök mondott, csak sokkal-sokkal lassabban. Csodálatos hatást érhetünk el: a mérnök helyett minket fognak ünnepelni a nagyszerű ötletért.
6. Kérdezzük meg: „Fog ez működni?”
Néha tegyünk föl általános kérdéseket, amelyek általános kételyeket fejeznek ki. A lényeg: ne mondjunk semmi a konkrétat. Egy-egy ilyen kérdés szintén órákra lefoglalhatja túlbuzgó kollégáinkat.
7. Álljunk föl, és járkáljunk!
Az megvan, amikor a megbeszélésen valaki gondterhelten feláll, és magába mélyedve sétálgat föl-alá a szobában? Rögtön látszik rajta, hogy mennyire odavan az ügyért, amiről szó van. Az is világos, hogy az, aki tényleg képes a tettek mezejére lépni: míg mindenki gubbaszt a helyén, ő kiemelkedik a tömegből. Bátor is, nem hozza zavarba, hogy minden tekintet rá szegeződik. Álljunk fel, és sétáljunk tehát a meeting egy megfelelő pillanatában. Mélyedjünk magunkba, menjünk el a túlsó falig, ott lazán dőljünk a falnak, és vegyünk mély lélegzetet.
8. Kérjük meg az előadót, hogy lépjen vissza az előző diára!
Teljesen mindegy, mikor szúrjuk közbe ezt a megjegyzést egy prezentáció közben; bármikor tesszük is, arra hívja majd föl a többiek figyelmét, hogy mi mindenkinél jobban figyelünk, és mélyebben értjük meg az elhangzottakat. Olyannyira érdekel minket a prezentáció témája, hogy nem sajnáljuk az időt, és nem félünk az előadót megszakítani. Amikor pedig már elkerülhetetlen, hogy megszólaljunk, mondjunk valami mélyen elgondolkodtatót és titokzatosat, például: „Nem vagyok biztos abban, hogy mindez mit jelent”.
9. Távozzunk rövid időre egy nagyon fontos hívás miatt!
„Ne haragudjatok, de ezt most muszáj fölvennem...” – És lépjünk ki egy pillanatra az irodából egy igazán fontos hívás miatt. Ebből aztán mindenkinek lejön, hogy milyen elfoglaltak, és milyen fontos emberek vagyunk, és hogy egyszerre több feladatban is megálljuk a helyünket. Attól nem kell félnünk, hogy bárki is rákérdez, hogy milyen ügyben telefonálunk: ha valami még az ilyen megbeszéléseknél is fontosabb, akkor azt jobb nem bolygatni.
10. Alkalmazzuk az öniróniát!
Néhány önironikus megjegyzés, és mindenki azonnal láthatja, hogy humorosak és őszinték vagyunk, olyan emberek, akik nem szégyellik a saját hibáikat és kudarcaikat. Azonnal szeretni fognak minket!
Forrás