5 hasznos tanács görcsös rétoroknak
Gyakran kell nyilvánosság előtt megszólalnia, mégis rosszul van, görcsöl, ideges? Íme néhány tipp, hogyan legyen nemcsak jó, de nyugodtabb szónok.
Kétféle szónok létezik – írta annak idején Mark Twain –, az ideges, és az, amelyik hazudik. Egy felmérés szerint az amerikaiak az összes félelmetes dolog közül a nyilvános beszédtől tartanak a legjobban. Még a halál is csak második ezen a listán. Éppen ezért Preston Ni kommunikációs szakember összerakott egy ötös listát saját tippjeiből, melyek betartásával csökkenthetjük a nyilvános beszéddel járó stresszt. Nézzük!
1. Ne várjon tökéletességet!
Egyikünk sem tökéletes, ezt tudjuk. Mégis, ha nyilvános beszédről, előadásról van szó, hajlamosak vagyunk utólag minden egyes apró hibáért ostorozni magunkat. Felnagyítjuk hibáinkat, miközben nem törődünk azzal, amit viszont jól csináltunk. Az igazság az, hogy még a legjobb szónokok is hibáznak olykor. A titkuk: ha hibát vétenek is, nem mutatják ki, hiszen lehetséges, hogy a hallgatóság észre sem veszi. A megakadást kerülni kell, ha véletlenül hibát ejtünk, higgadtan folytatni tovább.
2. Ne tegye magát egyenlővé azzal, ahogy nyilvánosság előtt beszél!
A nyilvános beszéd csak egy része a szakmai felkészültségnek, előfordul, hogy valakinek nem megy annyira jól. Rengeteg szakmailag felkészült és gyakorlott ember veszít drámaian magabiztosságából, ha mások előtt kell beszélnie munkájáról. Ön akár nagyszerű szónok, akár nem, ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen ember, ez csak egy készség, amit rengeteg módon fejleszthetünk.
3. Kerülje az idegesség miatti idegeskedést!
Bruce Springsteen dalszerző-énekes és legendás előadó rájött, hogy ha teljesen nyugodtnak érzi magát egy koncert előtt, akkor nem teljesít olyan jól, mint mikor ideges a fellépést előtt. Ez azért van, mert Springsteen képes arra, hogy az idegességet izgatottsággá és energiává alakítsa.
A nem túl magabiztos szónokok gyakran idegesek, a ténytől, hogy idegesek pedig még idegesebbek lesznek, ami erősíti a szorongást. Ennyi stresszt pedig nagyon nehéz elviselni. Az idegesség azt jelenti, hogy áramlik bennünk az adrenalin. Az energia egy formája. Sikeres rétorok tudják, hogyan fordítsák idegességüket a saját javukra.
4. Ne tanulja meg a szöveget szóról-szóra!
Semmi szükség nincs rá, hogy előre megírt beszédét szó szerint megtanulja. Az erre való törekvés csak a stresszt növeli a beszéd előtt, de közben is, ha esetleg eltéveszti a sorrendet. Érdemes viszont vázlatot írni hívószavakkal, melyekről aztán – amennyiben alaposan felkészültünk a témából – eszünkbe jut a mondanivalónk. Ha hosszabb idézettel is készülünk, azt viszont egyáltalán nem kínos papírról felolvasni.
5. Ne a papírból beszéljen!
Ha nyilvános előadásról van szó, nagy különbség van egy olvasó és egy beszélő előadó között. Ha felolvassuk a prezentációnkat, az azzal jár, hogy elveszítjük a hallgatóságot. Ha viszont a papír nélküli beszédet választjuk, úgy személyiségünkkel és a tartalommal együtt vagyunk képesek hatást gyakorolni hallgatóinkra.
Forrás
Psychology Today: 5 Tips to Reduce the Fear of Public Speaking
Hát sajna nincs mese, csak az tud igazán jól szónokolni, aki - természetesen alapos felkészülés után - spontán módon el tudja mondani egy témáról, amit akar. Valójában minden lepillantás megzökkent, így a vázlatpontos módszer sem igazán tökéletes.
Az első három tanács jó, csak az a baj, hogy az oktató úgyis tökéletességet vár a vizsgán. Igaz, nem lehet puskázni, de a Ne tanulja meg a szöveget szóról-szóra betarthatalan a vizsgára készüléskor. Ha nem is egész pontosan, de majdnem ugyanúgy kell visszaadni.
Az is sokat segít, ha először kisebb közönség előtt szereplünk, aztán próbálkozunk fokozatosan egyre nagyobb közönség előtt. Közben így rutint lehet szerezni, és a szituációhoz hozzá lehet szokni.
@Sultanus Constantinus: Jav. (már megint a lényeget hagytam ki): "...nem kell mitől izgulni, NEM műteni fognak..."
Van egy kis tapasztalatom a "szónoklásban", így azt mondanám, hogy ezek valóban nagyon hasznos tippek, DE:
1. Sokszor nem az előadó, hanem a felettesei várják el a tökéletességet, ez ellen pedig a halandó nem tud mit tenni (az én főnökeimre is az a hozzáállás jellemző, hogy "nehogy már nálunk valaki okosabb legyen", "hogy néz az ki, hogy más veszi észre a hülyeséget egy szövegben és nem mi" stb. --- no comment). Egy rosszul elsült előadás, egy-két baki az idegesség miatt, és már megkapja a magáét az ember, merthogy "mi nem tévedhetünk", "most aztán jól leégtünk, hogy nem értünk ahhoz, amihez nekünk kéne a legjobban" stb.). Fiktív példák, de volt részem hasonlóban.
2. A szimpatikus idegrendszer által okozott stresszt nem lehet kontrollálni. Tudom, mert én vagyok rá az élő példa. Egyszer nem tudta úgy orvos megmérni a vérnyomásomat, hogy akkor ne legyen magas, hiába is határozom el magamban előtte, hogy nem kell mitől izgulni, műteni fognak stb. --- NEM LEHET, és ezt a végén az orvos is kénytelen volt belátni, hogy aki ilyen alkat, azzal nincs mit tenni, nincs rá orvosság, hiába ír fel akármilyen stresszoldót stb.