Csillámpor és tragédia:
a Hanoi Rocks története
Hogy sikertörténet-e a nyolcvanas évek legmeghatározóbb finn zenekarának, a Hanoi Rocksnak története, nem könnyű eldönteni. Végül is siker, az van benne. Ahogy egy jó adag tragédia is.
Habár nem ők voltak minden idők legismertebb finn zenekara, nem is a legsikeresebbek, a Hanoi Rocks néhány leget azért magáénak tudhat a zenetörténetben. Az első rockzenekarok közt voltak, akik Ázsiában turnéztak, illetve ők adták az első rockkoncertet Delhiben. Legismertebbek talán különleges színpadi jelenlétükről, energetikus koncertjeikről és balhéikról voltak.
A glam rock (vagy glitter rock) műfajának gyökerei a korai 70-es évek Angliájába nyúlnak vissza, a műfaj fénykorát 1976 előtt, a punk megjelenéséig élte. Képviselői olyan meghatározó zenekarok és előadók voltak, mint Marc Bolan, a T-Rex, a Queen vagy David Bowie. A glam zeneileg változatos műfaj, hozzátartoznak viszont az elengedhetetlen külsőségek is, melyet csillogó, színes ruhák, platformcsizmák, tupírozott hajak és erős smink jellemeztek. Már a post-glam korszakban, 1980-ban kezdte pályafutását a Hanoi Rocks, melyet Michael Monroe énekes (Matti Fagerholm) és Andy McCoy gitáros (Antti Hulkko) alapítottak.
(Forrás: tumblr)
Kezdetben kisebb finn klubokban játszották saját dalaikat és feldolgozásokat egyaránt. Így fedezte fel őket Seppo Vesterinen, aki nagy szerepet játszott olyan előadók finnországi népszerűsítésében, mint például Iggy Pop és Frank Zappa. Vesterinen volt a Hanoi Rocks első menedzsere, később pedig olyan jelentős finn zenekarokat futtatott fel, mint például a HIM és a The Rasmus. Nem sokkal később a zenekar Stockholmba helyezte át a székhelyét, itt tulajdonképpen hajléktalanokként az utcán éltek és kéregettek. 1980 decemberében végül lemezszerződéshez jutottak és egy maratoni hosszúságú, 102 napig tartó turnéra indultak. A következő évben egy fontos tagcserére került sor, ugyanis Gyp Casino nevű dobosukat drogproblémái és súlyos depressziója miatt Nicholas Dingley, vagyis Razzle nevű rajongójukra cserélték.
Különös megjelenésüket nem mindenhol tolerálták. Izraelben Michael Monroe-nak a hotelben kellett maradnia, miután a helyiek az utcán ízléstelenül öltözött nőnek nézték és leköpködték.
Ezután jött az igazi siker Finnországon kívül is, a brit Sounds magazin címlapján szerepeltek, ázsiai turnéjukról pedig folyamatosan beszámolt a sajtó. Bombayban kezdték a turnét, ahol négy és fél órát játszottak – az ottani megszokott hét (!) óra helyett. A koncert után a rajongók összekülönböztek a rendőrökkel, amit a sajtó úgy közvetített, hogy a zenekar felkelést robbantott ki. A rajongók gyakran extázisba estek a koncerteken, Japánban még hotelekbe is betörtek, hogy találkozhassanak a zenészekkel. A kultusz odáig fajult, hogy Tokióban olyan telefonfülkéket helyeztek ki, amelyek Hanoi Rocks-dalokat játszottak. A zenekar legnagyobb sikerét kétségkívül Japánban érte el, ahol egyébként a mai napig nagy kultuszuk van a finn zenekaroknak. 2005 óta rendszeresen rendeznek Japánban Finnország Fesztivált (Finland Festival), amelyre finn zenekarokat hívnak meg koncertezni.
Habár sosem futott be igazán, a Hanoi Rocks jó néhány jelentős zenekart inspirált. Ilyenek például a 80-as évek legmeghatározóbb rockzenekarai, a Guns N’ Roses, a Poison, a Mötley Crüe, vagy az Alice in Chains, akik mind nagyobb sikereket értek el, mint kedvenceik.
1984-ben, amerikai sikereik küszöbén azonban váratlan tragédia történt. Razzle, a zenekar dobosa és Vince Neil, a Mötley Crüe frontembere ittasan ültek autóba, és balesetet szenvedtek, aminek következtében a dobos elhunyt. Ezután a zenekar két koncert kivételével lemondta az éppen futó turnéját, ezt a két koncertet pedig Razzle emlékének ajánlották. Vince Neil a Mötley Crüe harmadik stúdióalbumát ugyanígy neki ajánlotta. 1985 júniusában a frontember, Michael Monroe kilépett a zenekarból, ami ezután rövidesen fel is oszlott.
Andy McCoy a nyolcvanas években súlyos drogfüggőségéről volt híres, mostanában inkább festményeivel kelt feltűnést. Első kiállítását 2010-ben a Kaapelitehdas (Kábelgyár) nevű kulturális központban tartotta. Matti Hulkko róla mintázott szobra pedig Pelkosenniemi főterén áll. 2001-ben az alapítók felélesztették a zenekart, és 2008-ig turnék és új dalok segítségével képesek is voltak életben tartani. A tagok azonban megint cserélődtek, nehéz volt új zenészeket találni, a dolog pedig annyira elfáradt, hogy Monroe és McCoy végül bejelentették: a Hanoi Rocks végleg feloszlott. Még ebben az évben All Those Wasted Years (Azok az elvesztegetett évek) címmel megjelent egy könyv a zenekar életéről, majd az utolsó búcsúkoncert anyagából egy DVD is, Buried Alive (Élve eltemetve) címmel. A magyar rajongók utoljára 2007-ben, a Sziget Fesztiválon láthatták a zenekart élőben. Michael Monroe azóta egy saját magáról elnevezett zenekar frontembere, Andy McCoy pedig a Grease Helmet nevű zenekar szólógitárosa.
Olvasnivaló