J. Karjalainen:
Mennyt mies (Valaha volt férfi)
Az ajkait nyalogató gyíkférfi és Markku, akit nem érdekel a cukorrépa, csak két szereplő legújabb finn slágerünk szövegéből. Mindez J. Karjalainen, a Juha Vainio-díjas szövegíró előadásában.
J. Karjalainen, született Jukka Tapio Karjalainen, rajongóknak csak Jii, több forrás szerint is a finnek hosszú évek óta egyik kedvenc előadója. Úgy is hívják, hogy a finn Bruce Springsteen. Pályafutását nem ma kezdte, 1981-ben indult, zenei stílusáról ő maga így nyilatkozott: „A gyökereim az amerikai népzenéből jönnek, és mindenfélét összelopkodtam már olyan arcátlanul, ahogy csak lehet.” Zenéjében folk, blues, country és pop elegyedik, dalszövegeit szintén saját maga írja, melyekért 2001-ben Juha Vainio-díjat, azaz az év legjobb dalszövegírójának járó elismerést kapta.
(Forrás: jkarjalainen.fi)
Az évek során több zenekar is állt mögötte a koncerteken, ilyen volt a Mustat Lasit (Fekete szemüveg) vagy az Electric Sauna (Elektromos szauna). Választottunk egy dalt, méghozzá a majd 2013 márciusában megjelenő Et ole yksin (Nem vagy egyedül) című album első kislemezét.
Mennyt mies Valaha volt férfi Mä olen mystinen hopeinen discomies Misztikus, ezüst diszkóember vagyok Mä olen kieltään lipova liskomies Ajkait nyalogató gyíkember vagyok Mä olen Uuden-Englannin nahkamies A New England-i bőrember vagyok Aina ilosta syntyvä uudestaan Mindig örömből újjászülető Sä tunsit mut aiemmin Markkuna Te korábban Markkuként ismertél Sitä poikaa ei enää olekaan Az a fiú nem létezik többé Sä revit lehden muistokirjasta Kitéptél egy lapot az emlékkönyvből Oon sun mielestä poissa kokonaan Teljesen kitöröltél az emlékezetedből Mennyt mies on historiaa A valaha volt férfi történelem Sokerijuurikas ei mua kiinnosta A cukorrépa nem érdekel En aio mennä syksyllä opistoon Nem megyek ősszel főiskolára En enää vuosiin oo käynyt metsällä Évek óta nem voltam vadászni Mä en tahdo tarttua aseeseen Nem akarok fegyvert ragadni Mul on syntsa ja skitta ja vahvari Van szintetizátorom, gitárom és erősítőm Pitsiverhoissa ruusukuvio Rózsaminta a csipkefüggönyön Mul on huoneessa mennyt maailma Van egy letűnt világ a szobámban Mul on loistava tulevaisuus Nagyszerű jövőm van Isäni veisteli puisia ukkoja Az apám fából öregembereket faragott Puisen naisen mä löysin pellosta Fából találtam nőt a mezőn Keihäänkärjenkin löysin ja hävitin Egy dárdahegyet is találtam, és elvesztettem Omat ukkoni veistän vinyyliin A saját öregembereimet bakelitbe faragom Sitten kerran kun avaat radion És amikor majd egyszer bekapcsolod a rádiót Kuulet kumman tuttua, kaunista Ismerős csodát hallasz, gyönyörűt Jonka luulet, oot kerran tuntenut Amit, azt hiszed, valaha ismertél Jonka luulit, oot voinut unohtaa Amit, azt hittél, sikerült elfelejtened
Beszélt nyelvi rövidült alakokat találunk a szövegben bőven. Ilyenek a mä (irodalmi minä) ’én’, a sä (irodalmi sinä) ’te’, a mut (irodalmi minut) ’engem’ jelentésű személyes névmások, továbbá az oon (irodalmi olen) ’vagyok’ jelentésű létige stb.
A dalszöveg meglepő felütéssel indul, mindjárt három különös férfival azonosítja magát a lírai én: az ezüst diszkóférfival (angolul silver disco man), a gyíkemberrel (The Lizardman) és New England-i bőremberrel (New England Leatherman). Az elsőt nem tudjuk azonosítani, a második azonosítása is bizonytalan (mitológiai lény? képregény- vagy rajzfilmkarakter? artista?), a harmadiknak azonban kulcsszerepe lehet a szöveg értelmezésében.
A New England-i bőrember bőrruhát viselő csavargó volt Lyon környékéről származott favágók családjából. Egy bőrkereskedő lányába szeretett bele, azonban anyagi helyzete miatt nem vehette el. Azonban esélyt kapott: beszállhat a kereskedésbe, és ha méltónak bizonyul, a lányt is megkaphatja. Kezdetben jól haladtak a dolgok, ám a férfi nem követte a cserzéstechnológiában bekövetkező változásokat, így végül csődbe vitte a céget. A lányt persze nem kapta meg, és családjához szégyellt visszamenni. 1855-ben eltűnt Lyon környékéről, 1862-ben pedig Connecticutban tűnt fel. Sajátos csavargói életformát követett: Connecticut és New York állam határán egy 365 mérföldes körben keringett úgy, hogy a kört 35–36 nap alatt tette meg. A figura története számos módon összekapcsolódik a dalszöveggel: az elhagyott régi életen, a folyamatos újjászületésen (35 napos körök) és a fafaragáson keresztül is.
(Forrás: wikimedia commons)
A faragásra azonban más magyarázatot is találunk. A fa öregemberek faragásáról elsőként talán a bálványok jutnak eszünkbe, valamiféle pogány vallási szertartás. Ezzel szemben lehetséges, hogy Astrid Lindgren Juharfalvi Emilről szóló, Finnországban népszerű történeteire utal a szöveg. Ha Emil rosszalkodott, büntetésből a műhelybe zárták, ahol időtöltésként figurákat faragott. A szöveg utalhat arra, hogy míg a korábbi generációk fafaragásba ölték alkotói energiáikat, a lírai én számára a zene jelent hasonló vigaszt, menekülést a hétköznapok valóságától.
Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy a szöveget megfejtettük: nem csupán az ezüst diszkóember figurája maradt homályban, azt sem tudjuk, ki ez a Markku, és miért éppen a cukorrépa nem érdekli...
Források, további olvasmányok
J. Karjalainen hivatalos honlapja
J. Karjalainen másik hivatalos honlapja
J. Karjalaisen uudesta biisistä, eli taiteesta, ajasta ja ajattomuudesta
Jäähypenkki perinteinen kasvatusmenetelmä, ollut vuosisatoja käy
Cukorrépa és főiskola: nyilván egy vidéki fiúról van szó, akit nem érdekel a földművesi pálya, vagy a 70es-80as évekbeli vidéki fiatalok tipikus nyári munkája, a cukorrépaföld gyomlalása. Tehát: nem vagyok tipikus vidéki fiú, nem lesz belőlem tipikus (vadászó) vidéki ember...
Markku a 40es-50es években nagyon népszerű férfinév volt, a 60as-70es években már nem annyira -- talán azt sugallja a név is, hogy egy kicsit "elmaradott" vidéki család sarjadékáról van szó.
@horesz: Väinö, J. Karjalainen kisfia, ha jól emlékszem, a kertben van, az almafa alatt: yle.fi/elavaarkisto/artikkelit/j_karjalainen_electric_sauna_missa_se .
@horesz: Milyen Vainö (Väinö?)?
És hol van Vainö?