J. Karjalainen: Yö kun saapuu Helsinkiin (Ha Helsinkire leszáll az éj)
A dal szövege időnként háttérbe szorul a zenéhez képest. Ám egy látszólag egyszerű szöveg is rendkívül sok meglepetést tartogathat a nyelvtanuló számára.
Jukka Tapio Karjalainen, művésznevén J. Karjalainen a nyolcvanas évek elején tört be a finn popéletbe, az évtized finn popjának egyik legjelentősebb megújítójaként tartják számon. Zenéjét elsősorban a blues, a country és az amerikai folk hatása jellemzi. A kilencvenes években a soul, a rock és a mainstream pop felé közeledett.
Az alábbiakban az 1982-es, áttörést jelentő albumának címadó dalát mutatjuk be: Yö kun saapuu Helsinkiin (Amikor az éj megérkezik Helsinkibe). A dal szövege nagyon egyszerű, mondhatni minimalista, éppen ezért első pillantásra azt gondolhatnánk, kifejezetten kezdő nyelvtanulóknak való. Valójában azonban tartogat néhány nyelvtani csemegét, amely miatt egészen kezdőknek nem ajánlhatjuk. Remek viszont haladóknak a különböző ragozási nehézségek ismétlésére, rendszerezésére.
Yö kun saapuu Helsinkiin Ha Helsinkire leszáll az éj Yö kun saapuu Helsinkiin Ha Helsinkire leszáll az éj Sinua mä kaipaan niin Annyira hiányzol nekem Oi jospa sinut saisin vierelleni Ó, bárcsak mellettem lehetnél Oi jospa sinut saisin vierelleni Ó, bárcsak mellettem lehetnél Ympärillesi kiertäisin käteni Köréd tekerném a kezemet Yö kun saapuu Helsinkiin Ha Helsinkire leszáll az éj Yö kun saapuu Helsinkiin Ha Helsinkire leszáll az éj Sinua mä kaipaan niin Annyira hiányzol nekem Levottomana pyörin vuoteessa Nyugtalanul forgolódtam az ágyban Levottomana pyörin vuoteessa Nyugtalanul forgolódtam az ágyban Ja mietin kaikenmaailman asioita És gondolkodtam a világmindenség dolgain
A szöveg tartalmilag egyáltalán nem nevezhető bonyolultnak: a lírai én kedvese hiányában nyugtalanul forgolódik az ágyban, miközben a világ dolgain töpreng. Az énekdallam sem túl bonyolult, közel áll a beszélt nyelv dallamához: mondhatni, a szöveg egyfajta háttérzaj vagy kísérő a domináns dallam mellett.
Kizárólag nyelvtanulóknak!
A szöveg szinte tökéletes irodalmi nyelven szól, egyedül a mä (’én’, irod. minä) személyes névmás alakja beszélt nyelvi. (Ezzel szemben a ’téged’ sinua irodalmi alak, a beszélt nyelvi sua lenne.)
A szövegből azt is könnyen megtanulhatjuk, hogyan alkothatunk óhajtó mondatokat: a jospa ’bárcsak’ szó mellett, akárcsak a magyarban, az óhajtó módú igealakot használjuk.
A szöveg kitűnő lehetőséget nyújt a fokváltakozás gyakorlására, hiszen szokatlan sűrűségben tartalmaz fokváltakozó szavakat. Szinte minden sorra esik egy fokváltakozó szó, van sor, ahol kettő is van.
A fokváltakozó igéknek itt most infinitivusi, jelenidejű egyes szám első személyű és egyes szám harmadik személyű, illetve múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakjait adjuk meg:
saapua saavun saapuu saapui ’érkezik’ kaivata kaipaan kaipaa kaipasi ’hiányol’ kiertää kierrän kiertää kiersi ’teker, forgat, fordít, kerít’ miettiä mietin miettii mietti ’töpreng, gondolkozik valamin’
Az utóbbi esetben érdemes azt is megfigyelni, hogy az egyes szám harmadik személy kivételével az utóbbi igénél a jelen és a múlt idejű igealakok egybeesnek: mietin ’törengek, töprengtem’, mietit ’törengsz, töprengtél’... miettivät ’törengenek, töprengtek’.
A fokváltakozó névszók esetében az egyes nominativusi, genitivusi és partitivusi, illetve többes partitivusi alakot adjuk meg:
Helsinki Helsingin Helsinkiä (Helsinkejä) ’Helsinki’ käsi käden käteä käsiä ’kéz’ levoton levottoman levotonta levottomia ’nyugtalan’ vuode vouteen vuodetta vuoteita ’ágy’ kaikki kaiken kaikkea kaikkia ’minden, mindenki’
A levoton alak arra is alkalmat nyújt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fosztóképző előtt a tő mindenképp gyenge fokban áll, függetlenül attól, hogy a mai alakban zárt szótagot találunk-e, vagy sem. Jó alkalom, hogy átvegyük még két szó ragozását:
lepo levon lepoa lepoja ’nyugalom, pihenés’ levätä lepään lepää lepäsi ’pihen’
Levezetésképpen pedig azt a feladatot adhatjuk, hogy a diákok magyarázzák el, milyen morfofonológiai jelenségeket figyelhetünk meg a fennmaradó szóalakokban.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ville Miettinen / CC BY 2.0)
Olvasmány