Mit énekelnek a Down-szindrómás finn punkok?
A finn punkok egyszerű mondatokban is pontosan meg tudnak fogalmazni egy általános emberi élményt. Ezért is könnyű azonosulni velük.
Bejárta a sajtót a hír, hogy egy Down-szindrómásokból álló finn punkbanda szeretne kijutni az Eurovíziós Dalfesztiválra. Nem titkolt céljuk, hogy fellépésüknek köszönhetően a közönség többet foglalkozzon a Down-szindrómával, minél szélesebb körök ismerjék meg a betegséget, és hogy csökkenjenek a betegekkel szembeni előítéletek. Cikkünkben szeretnénk tisztázni a magyar sajtóban terjengő néhány félreértést és homályos információt, és kiderül az is, miről szól az Aina mun pitää című daluk szövege.
Az együttes tagjai
Pertti Kurikka – gitár
Kari Aalto – ének
Sami Helle – bassusgitár
Toni Välitalo – dob
Kezdjük mindjárt az együttes nevével! Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Pertti Kurikan Nimipäivät azt jelenti: ’Pertti Kurikka névnapjai’. Az együttes névében szereplő személynév ezúttal nem valami csavaros utalás, hanem egyszerűen az együttes vezetőjének (gitárosának, zeneszerzőjének, szövegírójának) neve. Arról, hogy a nimipäivät ’névnapok’ ebben az esetben honnan jön, mire utal, nem találtunk információt. A többes számot nem feltétlenül kell valódi többesnek értelmezni: az ünnephez kapcsolódó ünnepséget, bulit is szokták így emlegetni. Mivel azonban a finn kultúrában csupán a gyerekek névnapját szokás megünnepelni, a felnőttekét nem, az együttes neve eleve utalhat arra, hogy szellemileg sérült, gyerekként kezelt személyről van szó.
A rosszindulató magyar kommentelők állításaival szemben az együttest nem az Eurovíziós Dalfesztivál kedvéért grundolták. 2009-ben állt össze egy szellemi fogyatékosok számára létrehozott kulturális workshopon. 2010-ben már lemezük jelent meg, 2012-ben pedig film készült róluk. Az együttes a harminc évvel korábban divatos finn punkzenekarok stílusát idézi, példaképeik között szerepel a Rénhíreken nem egyszer emlegetett Eppu Normaali is.
A dal szövege a nyelvtanulók (és a fordítás fájába fejszéjüket belevágók) nagy megkönnyebbülésére igen egyszerű. Sőt kifejezetten ajánlott nyelvoktatás céljára, mivel néhány mondattípus ismétlődik benne: ideális a kellést, szükségességet, illetve a lehetőséget, engedélyezést kifejező mondattípusok oktatására. Szókincse pedig a leghétköznapibb szavakból áll.
Aina mun pitää siivota Mindig takarítanom kell Aina mun pitää tiskata Mindig mosogatnom kel Aina mun pitää käydä töissä Mindig munkába kell mennem Aina mun pitää käydä lääkärissä Mindig orvoshoz kell mennem En saa mennä koneelle Nem szabad bekapcsolnom a számítógépet En katsoo telkkarii Sem tévét néznem En saa edes nähdä mun kavereita Még a barátaimmal sem találkozhatom Aina mun pitää olla kotona Mindig otthon kell lennem Aina mun pitää hoitaa tehtäviä Mindig meg kell csinálnom a feladataimat Aina mun pitää syödä kunnolla Mindig rendesen kell ennem Aina mun pitää juoda kunnolla Mindig rendesen kell innom En saa syödä karkkia Nem szabad édességet ennem En juoda limua Sem üdítőt innom En saa edes juoda alkoholia Még alkoholt sem ihatok Aina mun pitää levätä Mindig pihennem kell Aina mun pitää nukkua Mindig aludnom kell Aina mun pitää herätä Mindig fel kell ébrednem Aina mun pitää käydä suihkussa Mindig zuhanyoznom kell
A mondatok többsége a kellést, szükségességet kifejező mondatszerkezet. Ebben birtokos esetben áll az, akinek valamit végre kell hajtania (a dalban ez mindig a minä ’én’ személyes névmás: ennek birtokos esetű alakja minun, itt a beszélt nyelvi mun alakját láthatjuk); a mondat állítmánya a pitää ige, melynek elsődleges jelentése ’tart, fog’; azt pedig, hogy mit kell, az adott ige főnévi igenévi alakja fejezi ki. Az adott szerkezet főnevekkel nem használható, tehát pl. a nekem kell ez a könyv magyar mondat nem fordítható ezzel a szerkezettel. Érdekesség még, hogy ez a mondattípus tagadásra nem használható, arra, hogy valamit nem kell csinálni, más igével alkotott szerkezetet kell használni. Nyelvtörténeti érdekesség, hogy a szerkezetben eredetileg nem a birtokos eset (genitivus) -n, hanem a részes eset (dativus) -ń [ny] ragját használták, miután azonban az ń n-né vált, a két alak egybeesett. Ma a finnben csak kevés nyomát találjuk az egykori részes esetnek: ilyen pl. a Jumalan kiitos ’hála Istennek’ kifejezés, mely szó szerint ma inkább Isten köszöneteként lenne fordítható.
A másik, ritkább a lehetőséget kifejező mondattípus. Ebben az, akinek valamit szabad, alanyesetben áll; állítmányként a saada ige áll benne (leggyakoribb jelentése ma ’kap’, de eredetileg ’jön, érkezik’); azt pedig, hogy mit szabad, megint csak az ige főnévi igenévi alakja fejezi ki. A szövegben a mondatszerkezetnek kizárólag tagadó változata fordul elő. Mivel a finnben nem egyszerűen tagadószó van, hanem tagadó segédige, mely egyben az alany számát és személyét is kifejezi, a fenti mondatokban nem szerepel a minä ’én’ személyes névmás, csak az en ’én nem’ tagadó segédige.
A szöveg szókincsében is egyszerű, egyedül talán a mennä koneelle ’bekapcsolni a számítógépet, leülni a számítógéphez, számítógépezni kezdeni’ nem magától értetődő:, ennek szó szerinti jelentése ugyanis ’géphez/gépre menni’. A szövegben viszonylag kevés a beszélt nyelvi elem. A már említett mun alakon kívül ilyen a telkkarii ’tévét’: ennek irodalmi alakja telkkaria lenne, pár az irodalmi nyelvben a telkkari ’tévé’ helyett inkább a televisio ’televízió’ szót szokás használni. Más esetekkben az -a rag nem hasonul a tővégi magánhangzóhoz, még a szintén beszélt nyelvi karkki ’édesség, cukorka’ szó esetében sem.
A dal egyértelműen azt a gyermekkori élményt fogalmazza meg, hogy nem dönthetünk szabadon sorsunkról, mások mondják meg helyettünk, mikor mit kell tennünk. Egy szellemi fogyatékos ember esetében ez a korszak jóval tovább tart, mint egy átlagembernél. De egy egészséges felnőtt is gyakran találkozhat olyan helyzetekkel, amikor alá kell vetnie magát mások akaratának – ezért tudunk a szöveggel felnőttként is azonosulni.
Ajánlott olvasmányok
Pertti Kurikan Nimipäivät (finn Wikipédia)
Kovasikajuttu (az együttesről készült filmről a finn Wikipédián)
The Punk Syndrome (az együttesről készült filmről az angol Wikipédián)
(Köszönjük a konzultációt Johanna Laaksónak).
A kisebb problémák a nyelviek: nem kór, hanem szindróma, nem betegség (hanem állapot), nem szellemi fogyatékos, hanem értelmi. (Vagy, hogy ennek a mondatnak nincs értelme: "A szöveg szókincsében is egyszerű, egyedül talán a mennä koneelle ’bekapcsolni a számítógépet, leülni a számítógéphez, számítógépezni kezdeni’, melynek szó szerinti jelentése ’géphez/gépre menni’.")
A nagyobb probléma az utolsó bekezdéssel van. Az nem az értelmi fogyatékosság velejárója, hogy felnőtt korban is mások mondják meg nekik, hogy mit kell tenniük. Ez nem egy "tovább tartó korszak" náluk, hanem ez egy probléma azzal, ahogy velük bánnak. Nem így kellene lennie, nem kellene gyerekként bánni velük. Pont ez a lényege az egésznek.
@Sultanus Constantinus: akartad írni, hogy ägyëtírtëssssz. Te csak maradj csöndbe', te Me[h]ikóban tudsz emberekkel, szervekkel és droggal kereskedni, bevándorlókat az USÁ-ba becsempészni, meg tequilázni :D Nem vagy a finnekre szorulva. Na, de ne viselkedjünk Down-színromások móggyára, khomolyoggyunk meg.
@El Vaquero: Ägyätírtëk.
Jut äszëmbe, äz a fing-nyomor nyäävrukunság akkú' írnë valamit, halya finn täsúk csurgatnának ägy kicsit Vakärulúskának a finn júlítbű'. Ëgy rukuntú' nëm illik az ilyät sajná'nyi.