Mi az a metal umlaut?
Mötley Crüe, Motörhead, Blue Öyster Cult. Mióta van ö és ü az angolban? Hogyan is kell pontosan ejteni ezeket a neveket? És miért mindig metálzenekarok nevében találunk ilyen furcsaságot? Kemény, zúzós írástörténeti kérdések. De hova álljon a Bëlga?
Az umlaut, más néven tréma a betű fölé helyezett két pont. Az ilyen betűkiegészítő elemeket diakritikus jeleknek nevezzük: az elnevezés a görög διακριτικός [diakritikosz] ’megkülönböztető’ szóból származik. A magyarról szólva inkább egyszerűen ékezetekről beszélünk, ám ilyenkor inkább csak a betű fölé elhelyezett jelekre gondolunk. A diakritikus jelek sokfélék lehetnek, nem csupán a betűk felett, hanem alattuk vagy mellettük is megjelenhetnek. A diakritikus jellel ellátott betűk általában az ugyanazon betű diakritikus jel nélküli változatához hasonló, de attól különböző hangot jelölnek.
Az umlaut
Az umlaut szó a német um+laut összetételből származik: az um sokféle jelentése miatt nehezen fordítható, a Laut pedig ’hang’-ot jelent, az összetételnek kb. ’megváltozott hang’ a jelentése. A nyelvtörténeti részletekbe most nem megyünk bele, de a germán nyelvtörténet során bizonyos körülmények között az [u]-ból [ü], az [o]-ból [ö], az [a]-ból pedig [ä] (nyílt e) vált: később ezeket a hangokat a hasonló hangokat jelölő betűkre tett két ponttal jelölték. Leggyakrabban a magánhangzókat jelölő betűkön fordul elő, mint a magyarban az ö-n vagy az ü-n.
Előfordul azonban néhány esetben, hogy az umlaut pont azt hivatott jelezni, hogy az eredeti ejtés nem változik. Sőt, legkorábban az umlautot (persze nem ezen a néven) a bizánci görögben használták, és pontosan ilyen funkcióban. Az i és u betűn fordult elő, és azt jelölte, hogy két egymást követő magánhangzót diftongusként (kettőshangzóként) vagy külön szótagban kell ejteni, de semmiképp nem egy magánhangzóként. Az újgörögben az αϊ és οϊ diftongusként ejtendőek, míg az αι és οι szimpla magánhangzóként ([e], illetve [i]). Innen ered a jel tréma neve (görög τρῆμα ’lyuk, rés’). Ebben a funkciójában diaeresis [dierézisz] néven is emlegetik (görög διαρεϊν [diaerin] ’megoszt’).
Hasonlóképpen a katalánban, a franciában és egy sor más nyelvben az umlaut éppen azt jelöli, hogy a magánhangzó önálló szótagalkotóként ejtendő, a betűkapcsolat nem egy hangot vagy diftongust jelöl. Így például a francia naïve [naiv] ’naiv’ vagy Noël [noel] ’karácsony’ szavak umlaut nélkül [nev]-ként, illetve [nöl]-ként lennének olvasandóak. Ugyanezekben a nyelvekben, ill. a spanyolban is, jelelölheti azt is, hogy a magánhangzó nem néma (bár diftongus része). Így például a róla elnevezett parkról is ismert Güell katalán építész mecénás nevének ejtése [guelj] (a guell forma ejtése [gelj] lenne).
Az angol nyelvben nem túl gyakran találkozunk umlauttal. Előfordul görög, latin, újlatin eredetű szavakban, mint például a zoölogy ’zoológia’ vagy a reënact ’újrajátszik (pl. történelmi csatát)’: ezekben az umlaut azt jelzi, hogy a két magánhangzó külön szótagban ejtendő. Megtalálható az umlaut hasonló funkcióban néhány keresztnévben is: a Cloë és a Zoë. Néhány esetben azt jelöli, hogy a szóvégi e ejtendő (nem „néma”): Brontë [brontí]. Az angolban azonban a jel használata nemhogy nem kötelező, de ritkaságszámba is megy.
Eddig a magánhangzókat jelölő betűkön megjelenő umlautról beszéltünk, pedig umlaut mássalhangzókat jelölő betűkön is előfordulhat. A maja nyelvcsaládba tartozó hakalték és Madagaszkár hivatalos nyelve, a malgas azon néhány nyelv közé tartozik, amelyek írásában az n̈ a veláris nazálist jelöli. A veláris nazálist, azaz a hátul képzett [n]-szerű hangot ismerhetjük az angolból (ez fordul elő pl. az -ing végződés végén), de a magyarban is így ejtjük az n-t, ha utána k vagy g következik. Különböző nyelvekből más hasonló jeleket is ismerünk: ḧ, m̈, p̈, ẗ, v̈, ẅ, ẍ. Ugyanez a diakritikus jel használatos a cirill ábécében is, a magyarral rokon udmurt helyesírásában például hat ilyen betű is előfordul, közöttük magánhangzókat (ё, ӥ, ӧ) és mássalhangzókat (ӝ, ӟ, ӵ) jelölők is vannak.
Az umlaut marketingereje
Mint láthattuk, az angolban az umlautot általában elhagyják, így az angol nyelvhasználók számára egzotikus, de jelentéssel nem bíró elemnek tűnik. Nem csoda, ha a marketingesek is eszközként használják az umlautot. Példa rá a Häagen-Dazs jégkrémgyártó neve, amely két kitalált szóból áll, a készítők célja pedig egyszerűen az volt, hogy skandináv hangzásúvá tegyék a nevet, ami egyébként egy amerikai céget takar.
És elérkeztünk cikkünk főszereplőjéhez, a metál zenéhez. Hogy jön ez ide most, amikor diakritikus jelekről értekezünk? Nagyon egyszerű. Létezik ugyanis az umlautnak egy speciális fajtája, a heavy metal umlaut (angolul más néven: rock dots, pontosabban röck döts). A heavy metal umlaut zenekarok, albumaik vagy dalaik nevében jelenik meg, de nem a kiejtésre utal: az adott név pontosan úgy ejtendő, mintha az umlaut ott se lenne.
Reebee Garofalo író szerint az umlaut ilyen téren való használatával a zenekarok a „gótikus horror” érzést szeretnék kelteni. Az említett érzés egy irodalmi műfajtól származik, amely a horrort és a romantikát ötvözi, és amelyet az angol író, Horace Walpole talált fel 1764-ben.
A jelenséget filmek is parodizálták már. A This Is Spın̈al Tap című filmben Davod St. Hubbins megjegyzi, hogy „Olyan ez, mint egy szempár. Nézed az umlautot, és ő visszanéz rád”.
Az umlaut megjelenése a metálban
Wagneri aspektus
Egy szerkesztőségen kívüli vélemény szerint ez a következőket jelentheti: „1. vezérmotívumok vannak benne 2. Sprechgesang (ha nem tud énekelni az énekes) 3. olyan hosszú a koncert, hogy kispárnát kell vinni a feneked alá 4.nemzeti és romantikus, mint a Romantikus Erőszak ”
Minden a Blue Öyster Cult nevű zenekarral kezdődött. 1967-ben alakultak New Yorkban, és mind a mai napig koncerteznek. 1970-ben vették fel a Blue Öyster Cult nevet. Nem tisztázott, hogy pontosan ki, a gitáros, a billentyűs vagy a menedzser állt-e elő az ötlettel, hogy az o fölé két pont kerüljön, mindenesetre abban egyetértenek, hogy a metál műfaj „wagneri aspektusait” kívánták ábrázolni így. Hogy ez pontosan mi, arról megoszlanak a szerkesztőségi vélemények.
Még ebben az évben a Black Sabbath kiadója ismeretlen okokból átírta egy dal címét, így lett (kissé franciás hangulatú) Paranoïd néhány, ma már nehezen beszerezhető kislemez borítóján.
A Hawkwind nevű zenekar 1971-ben a következőket írta In Search of Space című albumuk hátoldalára: TECHNICIÄNS ÖF SPÅCE SHIP EÅRTH THIS IS YÖÜR CÄPTÅIN SPEÄKING YÖÜR ØÅPTÅIN IS DEA̋D (’Az föld nevű űrhajó technikusainak, a kapitányotok beszél, a kapitányotok halott’).
A Motörhead 1975-ben állt be a sorba. Az umlaut ötlete Lemmy Kilmistertől, az énekestől származott, aki úgy gondolta, hogy így „gonoszabb” lesz az együttes neve. Egy időben a zenekar tagjai is umlauttal írták a nevüket.
(Forrás: A zenekar Facebook-oldala)
Hasonló indokot talált a Mötley Crüe, Los Angeles-i glam metál zenekar gitárosa, Mick Mars is, amikor 1980-ban elnevezte a zenekart. Az ihletet állítólag egy Löwenbräu üveg adta, és olyan erős volt, hogy nemcsak a zenekar, de saját lemezkiadójuk nevében is használják, amit Leathür Recordsnak hívnak.
A Queensrÿche, szintén amerikai zenekar aztán 1981-ben tovább ment ennél, ők az y-ra tettek umlautot (az y-t a hollandban ugyanúgy ejtik, mint az ij-t: kb. [ej] – egyébként az y történetileg is az i és a j kapcsolatából keletkezett, és eredetileg rajta volt a két pont!). A zenekar frontembere, Geoff Tate szerint az umlautos y évekig nagy fejtörést okozott nekik: évekig próbálták elmagyarázni a rajongóknak, hogyan kell kiejteni. Ez a zenekar azonban éppen ellenkező okot talált az umlaut használatára, mint az eddig felsoroltak: ők a név erőszakos hangulatát tompítani szerették volna, eredeti nevüket (Queensreich – tkp. ’a királynő birodalma) megfosztani az esetleges neonáci konnotációtól.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az umlauttal bekeményítő zenekarok sorát még lehetne folytatni, hiszen rengeteg van. Amerikai, francia, finn, svéd, japán, mindenki találna magának kedvére valót. De mi a helyzet magyar fronton? Hiába törtük a fejünket, egészen eddig csak a Bëlga jutott eszünkbe. De hogy őket idézzük: „a bëlga név eredete teljes homály, csak úgy jött. Annyit lehet tudni, hogy két pöttyöt az e betűre Titusz [a zeneszerző] javasolta”. Az ë betűt egyébként a magyar nyelvjárástan használja, méghozzá a zárt e jelölésére. Meg kell jegyeznünk, hogy a zárt és nyílt e-t megkülönböztető nyelvjárásokban a belga szóban valóban csak zárt ë lehetne (az a miatt)!
Források és ajánlott olvasmányok
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (9):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Csak zárójelben megjegyezném, hogy a franciában a tréma azt is jelölheti, hogy az adott hangzót NEM kell kiejteni, pl. Mme de Staël vagy Saint-Saëns nevében (az előbbit ~ [sztal]-nak, az utóbbit [szAsz]-nak ejtjük, nazális a-val). És a franciák mindenféle hangzóra tesznek tréma-t, akár y-ra is, ez főként tulajdonnevekben fordul elő, pl. L'Haÿ-les-Roses település nevében (ezt kb. [lailero:z]-nak ejtik.)
És a Bëlga Zsolti a béka c. albumán teljesen normális [bëlga]-nak ejtik a zenekar nevét, legfeljebb egy kicsit sötétebb l-lel, de rendes magyar e-vel :)
"A zárt és nyílt e-t megkülönböztető nyelvjárásokban a belga szóban valóban csak zárt ë lehetne (az a miatt)!" -ezt egy kissé kifejtenék? Én pl. azért ejteném a belgát ë-vel, mert külföldiül van.
Magyar zenekaros példák a metálumlautra:
O-Ö: Mörbid Carnage (Thrash)
U-Ü: Drünken Bastards (Thrash-Black)
illetve: Zetörhead (humoros Thrash)
Nyilvánvalóan egyik név sem jöhetett volna létre, ha nincs a Motörhead.
@7próbás: Hopp, milyen igaz! Köszönjük!
Güell nem katalán építész volt, hanem iparmágnás mecénás, Gaudí támogatója.
A többi tecet.
@Nước mắm ngon quá!: @ibn_battuta: Mint azt a cikk leírja, a diakritikus jel az egyik funkciójáról kapta az umlaut nevet, másik bevett funkciójának köszönhetően diaeresisnek és trémának is hívják. A jel ugyanaz, csak különböző funkciónak köszönhetően különböző neve van. A cikkben tárgyalt jelenséget viszont a szakirodalom egyaránt metal umlautnak nevezi, metal trema vagy metal diaeresis néven nem emlegetik.
A normál angol nyelvben valóban nagyon ritka az umlaut, nemrég mégis találkoztam vele, méghozzá a New Yorker c. hetilapban. Pontosan úgy használták, ahogy pl. a franciában és a spanyolban szokás: amikor az "oo" és "ee" betűkapcsolatok két külön szótagot alkotnak, a második o/e kapott egy umlautot: coördination, reëmerge. Lassan 30 éve használom az angol napi szinten, és eddig ilyen esetben kötőjelet láttam mindenhol: co-ordination, re-emerge.
Az előző hozzászólóval egyetértek: ezek a jelek csak képileg hasonlítanak a német umlautra. (Sőt, a magyarban és a törökben is csak erről van szó; nincsen jelen a németben meglévő tőhangzó-hajlítás).
A cikk érdekes témát kap fel, valószínüleg az angolszász (diakritikus jeleket nem ismerö) ábécén nevelkedett amerikai, angol, ausztrál stb. közönségnek szólnak a betük feletti meghökkentö pöttyök, aki esetleg ismeri a Conan O'Brien hates Finland c. sztorit és internetes hullámveréseit - egy fórumon egy valószínüleg amerikai hozzászóló "irigyekdve" beszélt a finnek és a skandinávok "spéci" betüiröl, a "fancy"-nek titulálva azokat.
Mükedvelö dilettánsként szabadjon megjegyeznem, hogy véleményem szerint umlautról csak a germán nyelvcsalád tagjai esetében beszélhetünk, lévén az Umlaut jelentése "hangváltozás" a szó Ilyen jelentésében pedig. mindegy, hogy egy magánhangzóra két pötty került vagy sem az izlandi (ég) fer ~ (við) förum ugyanúgy umlaut mint a német hat ~ hätte, stb., amikor az umlautot következetesebbnek hatóan pusztán diakritikus jellel jelölik és nem a magánhangzó komplett kicserélésével.
Az umlaut újabb keletü jelentése csupán a betü feletti két pöttyre koncentrál és figyelmen kívül hagyja a nyelvtani eredö meglétét vagy hiányát, a Citroën, a Parc Güell, stb. max. ilyen értelemben nevezhetö "umlautnak", de ha szigorúbban belegondolunk, itt szó sincs umlautról, csak diakritikus írásjelekröl.