Veszélyes hajóroncsok
A hajók számára a Dél-kínai-, a Földközi- és az Északi-tenger vizei a legveszélyesebbek egy új tanulmány szerint, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy az erősödő forgalom és a szaporodó hajóroncsok már riasztó mértékben károsítják az ökológiailag roppant fontos víz alatti térségeket.
A szerzők úgy vélik, hogy a jelenség egyre fenyegetőbb problémát jelent, már csak azért is, mert a tengereken közlekedő hajók száma a következő 20-30 évben megkétszereződhet. A Természetvédelmi Világalap (WWF) megbízásából készült tanulmány szerint az óceánok habjait szelő hajók száma az utóbbi tizenöt évben 85 ezerről 105 ezerre növekedett. Jóllehet a hajókat érő balesetek száma mindent összevetve csökkent, sok közülük a környezetvédelmi szempontból kiemelt térségekben következett be. A Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceán keleti részében 239 hajó süllyedt el 1999 óta. Ebben a régióban húzódik a Föld legváltozatosabb tengeri élővilágát rejtő Korall-háromszög: az 5,4 millió négyzetkilométeres területen az ismert korallépítő fajok háromnegyede megtalálható.
„Ez az első számú baleseti zóna, ami az ott közlekedő alkalmi teherhajók, kiöregedett, rozoga vízi járművek és idegen ország zászlaja alatt úszó hajók magas számával függ össze” – idézte a BBC News hírszolgálat Simon Walmsleyt, a WWF szakértőjét. Hasonlóképpen balesetveszélyes körzetnek számít a Földközi-tenger keleti fele, a Fekete-tenger, az Északi-tenger és a Brit-szigetek körüli vizek. A tengereken elsüllyedt vízi járművek 40 százaléka teherhajó, egynegyede halászbárka. A tragédiák több mint felében a hajók viharokban vesznek oda, illetve léket kapnak vagy kettétörnek.
A tanulmány szerzőinek megítélése szerint nemcsak a vízi járművek flottájának a bővülése okoz gondokat a következő években, hanem az is, hogy a hajók környezetvédelmi szempontból egyre kockázatosabb útvonalakon közlekednek. Utaltak arra, hogy új kikötők épülnek az Ausztráliába irányuló szénszállítmányok indítására, illetve fogadására, ami jelentősen megnövelheti a Nagy-korallzátony közelében lebonyolódó forgalmat.
„Úgy látjuk, hogy a világ néhány pontján túlságosan is nagy kockázatot jelent a hajózás – fejtette ki a WWF-szakértő. – Például ha az Északi-sarkvidéken kapna léket egy olajszállító, nem lenne módszerünk arra, hogy a kiszivárgott olajat összegyűjtsük a jég alól. A legnagyobb tőkehalállomány a Barents-tengerben él, ha ott történne baleset, az olajszennyezés miatt évtizedekre megsemmisülnének az életfeltételeik.”
A kutatók megemlítették azt is, hogy a klímaváltozásokat felvázoló modellek a tengeri viharok számának és intenzitásának az emelkedését jósolják, ami szintén kihathat a hajózás biztonságosságára. Utóbbival nem értett egyet egy volt hajóskapitány, aki ma biztosítási szakértő. „A mai hajókat úgy építik, hogy ellen tudjanak állni a természet erőinek” – érvelt Rahul Khanna.
A szakértők abban viszont egységes álláspontot képviselnek, hogy a technológiai fejlődés és a kiképzési feltételek javulása ellenére továbbra is az emberi tényező a legnagyobb kockázati elem, különösen manapság, amikor a gazdasági kihívások még nagyobb erőfeszítéseket igényelnek, és a versenykövetelmények a hajók legénységének kiszipolyozásához vezethetnek. A tanulmány szerzői ezért szigorúbb rendszabályokat sürgetnek, beleértve az idegen ország zászlaja alatt közlekedő vagy szabadhajózást űző teherhajók kordába szorítását.