Az állatkertek menthetik meg a fajokat a kihalástól?
Az állatkertek hagyományosan általában arra szolgálnak, hogy a nagyközönséget szórakoztassák, élményt nyújtsanak felnőtteknek és gyerekeknek. Fontos azonban, hogy ezen felül komoly pedagógiai és ismeretterjesztő munkát is végezhetnek, sőt: kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a fajok megmentésében és a biodiverzitás megőrzésében.
Napjainkban mind több állatkert a zászlajára tűzi a biodiverzitás megőrzésének jelszavát. Már nem csupán a szórakoztatás a céljuk, hanem modern Noé bárkájaként a veszélyeztetett és kihalófélben levő fajok ügyét is felkarolják. Az állatokat fogságban szaporítják, majd, amikor ez lehetségessé válik, visszajuttatják őket természetes élőhelyükre. De hogyan egyeztethető ez össze a szórakoztatási céllal? És milyen etikai problémákat vet fel az állatok fogságban tartása? – Ezekről a kérdésekről jelent meg nemrégiben egy igen izgalmas összefoglalás a The Week magazinban.
A fajok megmentésének, a biodiverzitás megőrzésének feladata talán soha nem volt még sürgetőbb, mint napjainkban. Több természetvédelmi szervezet egybehangzóan állítja, hogy a helyzet aggasztó: 1970 óta a gerinces fajok száma 52 százalékkal csökkent. Az állatok túlzott kihasználása, az élőhelyek pusztulása, illetve átalakulása, a klímaváltozás és még más tényezők vezettek ahhoz, hogy a szakértők napjainkban már a Föld történetének hatodik tömeges fajkipusztulásról beszélnek. Például a dinoszauruszok kihalásához hasonlítható tehát az, ami napjainkban zajlik.
A fajok megmentésének nemes célja azonban nem minden esetben egyeztethető össze az állatkertek történetével, eredeti céljaival. Vannak ugyan olyan állatkertek, amelyek már a 19. századi megalapításukkor is az oktatási és a természetvédelmi célokat is fontosnak tartották, de az általános inkább az, hogy az állatkert elsődleges funkciója a közönség – gazdaságilag is sikeres – szórakoztatása. Emiatt sokan fogalmaznak meg szkeptikus álláspontot az állatkerteknek a fajok megmentésében betöltött szerepével kapcsolatban.
(Forrás: Wikimedia Commons / Zvi Roger / CC BY 3.0)
Valóban nehéz helyzetbe kerülhetnek az állatkertek, amelyek felvállalják a fajok megmentésének nemes feladatát. Véges ugyanis a rendelkezésre álló terület, és az erőforrások sem állnak rendelkezésre korlátlanul, sokszor pedig a megfelelő szakértelem is hiányzik ahhoz, hogy egy ilyen természetvédelmi krízisben helyt tudjanak állni. Az is problémát jelenthet, hogy a kihalóban lévő állatfajok nem mindig azok az érdekes és egzotikus állatok, amelyek kifejezetten csalogatnák a látogatókat. Tehát as fajok megmentésének célja akár ellentétben is állhat az állatkert szórakoztatási funkciójával, illetve a gazdasági érdekeivel.
Ennek ellenére vannak pozitív példák: a New York-i Bronx Zoo mentette meg például a kihalástól az amerikai bölényt, amely ha nem szaporították volna fogságban, és nem juttatták volna vissza természetes élőhelyére, már több mint egy évszázada a kihalt fajok sorát gazdagítaná. Ezen a sikeren felbuzdulva Amerikában az 1960-as és az 1970-es években központi támogatást is kaptak az állatkertek, hogy szerepet vállaljanak a veszélyeztetett fajok megmentésében. Az 1980-as évektől kezdődően futnak különböző állatkertekben a fajok megmentésére, a biodiverzitás megőrzésére irányuló projektek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jack Dykinga)
Az állatok megvédése a kihalástól, és fogságban történő szaporításuk csak egyik része a feladatnak. A másik nehézség a populációk hosszú távon is sikeres visszajuttatása a természetes élőhelyekre. Ezzel kapcsolatosan nemcsak az amerikai bölény megmentése könyvelhető el sikernek, de a kaliforniai kondor, az arab bejza és a feketelábú görényé is.
Az állatvédők és az állatok jogaiért küzdők szintén fölemelik a szavukat az állatkertek ellen. Szerintük alapvetően igazságtalan az állatok fogva tartása abból a célból, hogy az emberek szórakozását szolgálja. 2014-ben pedig olyan botrányos eset igazolta az állatkertek kegyetlenségét, mint a koppenhágai állatkert kölyökzsiráfjának, Mariusnak a megölése. Mariust az állatkerti beltenyészet kialakulásának veszélye miatt kellett megölni; húsát később az állatkertben élő tigriseknek szolgálták föl. Az esetet a média érdeklődése és az állatjogi harcosok tiltakozása kísérte. Az ilyen történések természetesen nem vetnek jó fényt az állatkertekre úgy általában.
Bárhogyan is ítéljük meg a koppenhágai esetet, az teljesen biztos, hogy az állatkertekről szóló etikai vita ma már nem folytatható le anélkül, hogy tudomásul vennénk az intézmények lehetséges szerepét a biodiverzitás megőrzésében, az állatfajok megmentésében.
Forrás
The next mass extinction is coming. Can zoos save the world?
ha az ember nem lenne telhetetlen akkor nem kellene fajok megmentéséről beszélni...
Ami Mariust illeti: ha a neve alapján hím, akkor elég lett volna elkötni. Ez megengedte volna, hogy mesterséges megtermékenyítéssel utóda legyen, ha úgy alakulnak a körülményei. De legalább volt az oroszlánoknak egy jó vacsorájuk. Talán ők voltak fontosabbak az adott helyzetben.
"Az is problémát jelenthet, hogy a kihalóban lévő állatfajok nem mindig azok az érdekes és egzotikus állatok, amelyek kifejezetten csalogatnák a látogatókat. Tehát as fajok megmentésének célja akár ellentétben is állhat az állatkert szórakoztatási funkciójával, illetve a gazdasági érdekeivel."
Túlmenően az "as" elgépelésen, a részletben emlegetett probléma elég mondvacsináltnak tűnik, tekintettel arra, hogy a látogatókat csalogató állatfajok és a veszélyeztetett állatfajok halmaza között - sajnos - meglehetősen nagy az átfedés. A kevésbé látványosak pedig könnyen "besuvaszthatóak" a néhány közönségcsalogató közé (ld. a budapesti aranyhasú mangábékat, amik önmagukban nem sok látogatót csábítanának be, de a nagymacskák, elefánt, zsiráf, orrszarvú, játszótér, büfé stb. miatt érkező szakértetlen nép kitermeli az ő fenntartásukat, ahogy a terráriumokban lakó apróságokét is).
A koppenhágai zsiráfügyet meg szerintem eléggé felfújták, bár nyilván elegánsabb megoldás is lett volna (ivartalanítás, szafariparkba helyezés stb.,), de az oktatási és takarmányozási felhasználás is sok haszonnal járt. Szomorú egy szép és egzotikus állat megölése, különösen, ha nagy és bús szemei vannak, mint a zsiráfnak. De ilyen erővel minden egyes kolbász és csirkefarhát miatt utcára vonulhatnánk - ami azt illeti, talán még nagyobb joggal is, mert Mariusnak bizonyára olyan kényelmes, kellemes és gondtalan élete volt, mint egy telepi csirkének vagy ólban tartott disznónak sosem, és halála is fájdalommentes volt, ellenben a vadonhoz ugyanannyi közük volt. Semennyi. (Afelől pedig nem táplálnék illúziókat, hogy vágyott-e világot látni a "rácsokon" kívül. A legtöbb állat változatos ingerek iránti igénye elég könnyen kielégíthető.)