Terjed a magázás Kínában
A kommunista Kínában a magázás szinte eltűnt, ám az újrakapitalizálódó országban újra megjelent. De kik és miért használják, és miért furcsa az angoloknak, hogy a kínaiban van 'magáz' jelentésű ige is?
Míg Magyarországon egyre gyakrabban tegeződünk, úgy látszik, Kínában éppen az ellenkező folyamat megy végbe. Erről számol be Viktor Mair a Language Logon.
Az 'Ön, maga' jelentésű nin használata a 12. századtól dokumentált, ám a huszadik században a Kínai Népköztársaságban egyre inkább visszaszorult, majdhogynem tiltottá vált. A nyolcvanas évek elején még szinte senki nem használta, a kilencvenes évekre azonban teljesen általánossá vált.
Nem magázódik azonban mindenki. A formát kizárólag csak idősebbek és elöljárók, főnökök megszólítására használják. A magázás általában olyanokra jellemző, akik szeretnének felkapaszkodni a társadalmi vagy hivatali ranglétrán.
Bár Tajvan sosem volt a Kínai Népköztársaság része, jelenleg ott a magázás még ritkább, mint az újrakapitalizálódó Kínában.
A nin szót egyébként igeként is használják a kínaiak, ilyenkor azt jelenti: 'magáz'. Bár az angolban is gyakran lesz főnévből ige, az az angol anyanyelvűek számára is szokatlan, hogy egy személyes névmásból legyen ige. Ennek azonban az is lehet az oka, hogy az angolban nincsenek hasonló jelentésű, de különböző stílusértékű névmások. Azokban a nyelvekben azonban, ahol vannak, gyakran képeznek ezekből az ezek használatát jelentő igéket: ilyen a magyarban a tegez és a magáz.
Érdekes fejlődési tendencia, hogy Kínában a szinte kihalt magázás újra hódít, addig Európában mindenhol kezd kiszorulni (Skandináviában szinte már el is tűnt). Ugyanakkor a legerősebb pozícióban levő angolban történetileg úgy tekinthetjük, hogy a magázás teljesen kiszorította a tegezést – ezzel meg is szűntetve a tegezés és magázás közötti különbségtételt.
Forrás
Köszönöm a választ.(Egyébként még a Rénhírekre én írtam FunkTazmagora néven,csak a Nyest regisztráció nem engedi a hosszabb nevet)
@Roland2:
Kedves Roland2!
Az angol you eredeti jelentése 'ti', a 'te' thou volt (vö. német du). Mint több más európai nyelvben, az angolban is a többes szám második személyű személyes névmást használták udvarias megszólításra. Kezdetben csak az uralkodókat szólították így, majd egyre terjedt, végül egyenrangúakat, sőt, alacsonyabbakat is megillette a "magázás". Végül odáig fajult az udvariaskodás, hogy megszűnt udvariaskodás lenni. A végeredmény az lett, hogy az angol második személyben nem különbözteti meg az egyes és a többes számot.
"Ugyanakkor a legerősebb pozícióban levő angolban történetileg úgy tekinthetjük, hogy a magázás teljesen kiszorította a tegezést "
Őszintén szólva ezt nem igazán értem:arról van szó,hogy a felsőbb beosztású,pozíciójú emberekkel való társalgásban olyan kifejezéseket,formákat,szavakat használnak,melyek nem jellemzőek az "egyenrangú" partnerek hétköznapi társalgásában (pl úgy mint a magyarban a "tetszikezés" a magázó formánál) ?
Vagy pedig még az óangolban a "you" névmás (ill. annak régebbi alakja) eredetileg magázó névmás,forma volt ,és ez a névmás vált később a tegező formává ?