Személy? Tárgy? Fogalom?

Valami baj lehet a közoktatással, ha a harmadikosok dolgozatának helyes megoldásán egy nyelvészeti portálnak kell a fejét törnie. A legnagyobb baj persze nem az, hogy a kérdés túl nehéz lenne...

Viktor nevű olvasónk érdekes kérdéssel keresett meg minket:

Lányomnak, 3. osztályos általános iskolai tanulónak konfliktusa alakult ki a tanító nénivel a nyelvtandolgozat javításával kapcsolatosan. A dolgozatban egyes szavakat kellett kategorizálni (tárgy, személy, gondolati dolog). Lányom a június, mese, tündér, angyal szavakat a gondolati dolgokhoz sorolta, de a tanító néni szerint ezek tárgyak. Létezik-e erre vonatkozó szabály, útmutatás, hogy mely szavak tárgyak? Laikusként úgy gondolom, hogy tárgyak azok, amelyek kézzel foghatók, vagy mégsem?

Az iskolai feladat bizonyára a barkochbakérdések alapjából indul ki: mindenekelőtt azt kell tudnunk meghatározni, hogy a kitalálandó dolog élőlény, tárgy vagy fogalom. A tárgy itt is szerepel a felsorolásban, a gondolati dolog kétségtelenül azonosítható a fogalommal (talán a tanító néni úgy gondolta, ezt a fogalmat a gyerekek még nem ismerik), a személy viszont kissé zavarba ejtő, hiszen ez az élőlények alkategóriája – nem tudjuk, hova kellene sorolni ezek közül az állatokat vagy a növényeket.

Úgy gondolánk, ezt a feladatot egy harmadikos is könnyen el tudja végezni. Problémát esetleg az okozhatna, hogy tulajdonképpen mindenre mondhatjuk azt, hogy fogalom. Az asztal ugyanis nem csupán tárgy, van asztal fogalom is: egyfajta koncepció, hogy mit tartunk asztalnak, és mit nem (legyen egy sima, vízszintes felülete, melyen bizonyos tevékenységeket el lehet végezni stb.). Hasonlóképpen lehetnek fogalmak az élőlényekre vonatkozó szavak, pl. az orvos olyan személy, aki gyógyítással foglalkozik. (Kivételnek a tulajdonnevek tekinthetők, például a Pista nem egy fogalom: azokat, akiket Pistának hívnak, legfeljebb az köti össze, hogy Pista a nevük. Igaz, általában a Pistákról el lehet mondani, hogy hímnemű emberek, de ez sem biztos, hogy igaz: lehet, hogy valamiért egy lányt Pistának becéznek, vagy valaki a nőstény papagáját vagy hímnős csigáját, esetleg a fikuszát hívja így.) Persze ha ezzel akarná beugratni a tanító néni a harmadikosokat, akkor azt mondanánk, hogy értjük mi a humorát, csak nem szeretjük.

A tanító néni azonban ezeket nem fogalomnak, hanem tárgynak tartja. De megállja-e a helyét olvasónk meghatározása, mely szerint tárgy az, amit meg tudunk fogni? Van egy klasszikus vicc, mely szerint a forró vas fogalom, mert nem lehet megfogni... Persze vannak komolyabb érvek is amellett, hogy ez a meghatározás nem igazán jó. Például egy DNS-láncot vagy a Halley-üstököst is leginkább tárgynak tartanánk, pedig kétségtelen, hogy – különböző okokból – nem tudjuk megfogni őket. Talán azt nevezhetnénk tárgynak, ami anyagból épül fel, de nem élőlény. Persze így is marad egy halom nyitott kérdés: például jól körülhatárolható, szilárd, homogén dolgokat inkább tartunk tárgyaknak, mint például folyékony vagy légnemű dolgokat – vitatható például, hogy a Balaton vize tárgy-e, vagy fogalom; élőlénynek is inkább önálló entitásokat fogadunk el, és elgondolkodhatunk azon, hogy Einstein agya élőlény-e, tárgy-e, vagy csupán egy fogalom. (A játék során például megegyezhetünk abban, hogy az ilyen dolgokat hova soroljuk.) Itt azonban nem ilyen esetekről van szó.

Ami a júniust illeti, úgy véljük, semmiképpen nem tekinthető tárgynak, hiszen nem anyagból épül fel. Kivételek persze vannak, a június például lehet egy naptár lapja (kitéptem a júniust), de ez igen átvitt értelmű használat: ha a tanító néni erre hivatkozna, arra szólítanánk fel, hogy vele azonos súlycsoportban levőkkel játsszon.

Hasonló a helyzet a mesével: el tudjuk képzelni, hogy esetleg a tanító néni a leírt mesére gondolt (megint csak mondhatjuk, hogy kitéptem a könyvből ezt a mesét, mert nem tetszett), de a mese mégiscsak elsősorban gondolati dolog: egy szöveg, független attól, hogy le van-e írva, készült-e róla hangfelvétel stb. – sőt, még állandó szövegnek sem kell lennie: hasonló felépítésű, különböző stílusú történeteket is ugyanannak mesének tartunk.

Ennél izgalmasabb a tündér és az angyal példája. Mivel ezek nem léteznek, nyilván nem anyagból vannak, tehát kézenfekvő lenne, hogy fogalomnak tartsuk őket. Ennek ellenére a barkochbát másképp szokták játszani, ott beszélünk kitalált tárgyakról és személyekről: azaz elsősorban nem azt vizsgáljuk, hogy léteznek-e, hanem a fő kérdés az, hogy ha léteznének, mik lennének.

Igaz, hogy a tündérek és angyalok nem emberek, de mindenesetre emberszerű lények, tehát itt a személy is jó megoldás, és a fogalom sem hibáztatható. Tárgynak csak akkor nevezhetnénk őket, ha az ábrázolásukról: szoborról, bábról, karácsonyfadíszről van szó.

Ez azonban arra mutat rá, hogy a feladat nem jó, legalábbis ha az a célunk, hogy a gyerek besoroljon valamit valahova: ebben az esetben ugyanis bármit válaszol, azt jónak kell elfogadnunk. Más a helyzet persze, ha arra szeretnénk rávilágítani, hogy ezek a szavak nem sorolhatóak be egyértelműen e kategóriákba. Ebben az esetben a feladatban éppen az a jó, hogy minden válasz jó, de erre a gyereknek rá kell jönnie.

Azt azonban mi sem értjük, hogy miért a tárgy lenne az egyedüli helyes válasz minden esetben. Örülnénk, ha a tanító néni felkeresne minket – nem feltétlenül ellenőrzőjével együtt – , és elmagyarázná nekünk, miként jutott erre a megoldásra. A történet legfurcsább momentuma ugyanis nem az, hogy így döntött, hanem az, hogy – mint az a levélből kiolvasható – a gyereknek nem magyarázta el, miért éppen ezek a helyes megoldások.

Kapcsolódó tartalmak:

• Kell-e egyáltalán az iskolában nyelvtant tanítani?
• Miért nem mondta korábban senki?
• Digitális pattintott kőszerszám
• Búcsú a magolástól
• Amikor a tanár javít
• Gonosz-e a gonosz boszorkány?

Hasonló tartalmak:

• A Magyartanárok Egyesületének konferenciája
• A megbélyegzők megbélyegzése
• Az igenyelv és az igetalpas
• Egy vakmerő vállalkozás
• Így ne tanítsunk helyesírást!

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)