Szellemes kérdés
Olvasónk kérdése kísértetiesen olyan, mintha csak szellemeskedésből küldte volna. Persze mi komolyra vettük a figurát, és úgy válaszoltunk, hogy tanulságos és szellemes is legyen.
Olvasónk küldte nekünk ezt a szellemes kérdést:
Hogyan lehet a legrövidebben kifejezni azt, hogy egy történet *nem* tartalmaz szellemeket? Más szavakkal: Mi a „szellemtörténet” ellentéte?
A „szellemtelen történet” nem jó megoldás, hiszen az a „szellemes történet” antonimája.
A „szellemes történet” azt jelenti, hogy jól megírt, olvasmányos sztori.
A „szellemtelen történet” pedig azt, hogy lapos, sablonos, unalmas érdektelen tákolmány
Várom a rövid és velős megoldásokat.
Olvasónk kérdésben az egyik legszellemesebb, hogy megismerhettük a szellemtörténet szó egy újabb, általunk még nem hallott jelentését. A szellemtörténet eddig számunkra azt a 19. század végétől a 20. század 30-as, 40-es éveiig jellemző szellemi, filozófiai, történetírási irányzatot jelölte, amely a történelem eseményeit a „szellem” változásaival írja le. Ehhez az irányzathoz tartoznak például Szerb Antal irodalomtörténetei is. De világos, hogy olvasónk szellemtörténet alatt olyan történetet ért, amelyben szellemek szerepelnek. (Halkan megjegyezzük, hogy mi ezt így is fejeznénk ki, éppen a kétértelműség elkerülése végett: olyan történet, amelyben szellemek szerepelnek.)
Szóval nekünk nem csak a szellemes és a szellemtelen történet kétértelmű, de a szellemtörténet is. Két egyszerű megoldást látunk ezek elkerülésére. Az egyik a körülírás, amitől azért szerintünk nem kell úgy irtózni. Lehet, hogy nem egy szó, lehet, hogy nem elég rövid, de mégis pontos, és mindenki számára egyformán dekódolható.
(Forrás: Wikimedia Commons / Lionel Allorge / GNU-FDL 1.2)
Egyik javaslatunk tehát:
szellemtörténet / szellemes történet helyett:
olyan történet, amelyben szellemek szerepelnek
szellemtelen történet helyett:
olyan történet, amelyben nem szerepelnek szellemek
A körülírások előnye az is, hogy variálni is lehet őket a szövegkörnyezetbe illeszkedően. Persze azt is megértjük, hogy a kérdező szeretne egy terminust. Azt viszont nem pontosan értjük, hogy miért kell kettő terminus. Ha szerinte létezik szellemtörténet (ebben az új értelemben), akkor ennek a negációjára nem kell újabb szó, egyszerűen valami vagy szellemtörténet, vagy nem szellemtörténet, és kész.
Ha azonban a szellemtörténet szó mégiscsak másnak is furcsa, nemcsak nekünk, akkor azt a hátborzongató megoldást javasoljuk, hogy a szellem szót cseréljük le valami szinonim, jelentésében kísértetiesen hasonló szóra! Legyen ez például a kísértet szó! Másik javaslatunk tehát ez:
szellemtörténet / szellemes történet helyett:
kísértettörténet / kísértetes történet
szellemtelen történet helyett:
nem kísértettörténet / nem kísértetes történet / kísértet nélküli történet
A „kísértettörténet” keresőkifejezésre a Google ma 3190 találatot adott, a „kísértetes történet” kifejezésre pedig 106-ot. Ezeknek a megnevezéseknek a használata nem példátlan tehát, és valószínűleg kevésbé félrevezető, mint a szellemes változatok.
kísértethistória - kísértet nélküli história
szellemes kérdések - gyökér kérdések
Véleményem szerint a magyarban sokkal inkább használatos a kísértethistória - ebben nyilván szerepe van a hasonló címet viselő filmnek - mint a szellemtörténet a szóban forgó értelemben.
Egyébként "nem kísértethistória", igazából értelmetlennek tűnik műszót számon kérni.
Esetleg szellemmentes történet. :) Amennyiben valakinek egy történetet/könyvet ajánl a kérdező, aki nem szereti a szellemeket a történetben, úgy körül írhatja, hogy nincsenek benne, nem szükséges egyetlen szóval. Gondolom nem is ezért tette fel a kérdést, pusztán a szellemessége miatt. :)
@mondoga: Nekem a szellemtelen történet nem kétértelmű, csak a nyelvészeknek az... :D (Nálam ez nem azt jelenti, hogy 'nincsenek benne szellemek', hanem azt, amit a kérdező is leírt.)
@Sultanus Constantinus: van más... a kiírásnak megfelelően rövid és velős:
szellemetlen (történet) :DDD
Szerintem a legegyszerűbb (és legrövidebb) a "szellemek nélküli történet".