Száz éve halt meg az eszperantó atyja
Az 1859-ben született Zamenhof 1887-ben bocsátotta útjára az eszperantó nyelvet annak reményében, hogy az talán elősegíti a népek egymás közti kölcsönös megértését. A kezdet igazán ígéretesnek tűnt, ám 30 évvel az eszperantó születése után, a halálos ágyán fekvő Zamenhof minden reménye szertefoszlani látszott az első világháború vérzivataros éveiben.
Korábban már volt alkalmunk olvasni az eszperantó atyjáról, Zamenhofról, aki száz évvel ezelőtt, 1917. április 14-én hunyt el a német megszállás alatt álló Varsóban. Olvashattunk szülővárosáról; születésének százötvenedik évfordulója kapcsán regényes életéről; ahogy arról is, hogyan emlékezett meg a világ és benne hazánk Zamenhof nyelvének, az eszperantónak és a hozzá szorosan kötődő eszperantó mozgalom fennállásának 100. évfordulójáról 1987-ben.
Arról is olvashattunk, hogy az egyik legnagyobb magyar eszperantista, a tankönyvíróként is jeleskedő Baghy Gyula Zamenhof halálának időpontjában éppen szibériai hadifogságban volt – itt értesült az eszperantó atyjának haláláról, s itt írta La Majstro mortis – A Mester meghalt című versét, melyet aztán később több tankönyvében is olvashattak az eljövendő nemzedékek eszperantó nyelvtanulói.
Az alábbiakban néhány olyan eseményre hívjuk fel a figyelmet, mely a nagyvilágban Zamenhof halálának centenáriuma alkalmából zajlott és zajlik.
Białystok és Lengyelország
Korábban már arról is olvashattunk, hogy az UNESCO, akárcsak 1959-ben Zamenhof születésének centenáriumáról, 2017-ben a lengyel UNESCO-bizottság kezdeményezésére megemlékezett Zamenhof halálának centenáriumáról is. Białystok városában, ahol egykor Zamenhof született, utca is van róla elnevezve, ill. 2009-ben egy szintén Zamenhofról elnevezett kulturális központ is megnyílt a városban, ahol állandó kiállítás és egy eszperantó könyvtár is működik.
(Forrás: Sunridin / CC BY 3.0 / Wikimedia Commons)
Nem mondhatjuk, hogy Białystoknak ne lenne Zamenhof mellett más híres szülötte is: a teljesség igénye nélkül elmondható, hogy itt született Albert Sabin, aki a gyermekbénulás elleni védőoltás úttörője, ahogy Białystok szülötte Izabella Scorupco színésznő is. Hogy más híres szülötteiről mit gondol Białystok városi tanácsa napjainkban, nem tudjuk. Az UNESCO által is felkarolt Zamenhof-emlékévhez azonban meglehetősen furcsán viszonyultak a Jog és Igazságosság helyi képviselői.
Sajátos módon a Tadeusz Truskolaski polgármester által is támogatott emlékév gondolatát a városi közgyűlésben többségben levő Jog és Igazságosság többségben levő képviselői még 2016 decemberében elvetették. Nehéz lenne elhamarkodottság nélkül megállapítani, mennyiben is befolyásolta a képviselők gondolkodását e döntés során az a tény, hogy korábban ugyanők a 2017-es évet már Józef Piłsudski marsall, az első világháború után helyreállított Lengyelország első államfőjének emlékévévé nyilvánították. A marsall, bár járt a városban, történetesen nem Białystok születte, de 1921 óta annak tiszteletbeli polgára.
Tadeusz Truskolaski polgármester mindennek ellenére személyesen támogatja a Zamenhof-emlékév ügyében egyébkén igen aktívan tevékenykedő helyi eszperantistákat – összhangban az UNESCO fentebb már jelzett megemlékezésével. A białystoki eszperantisták a centenárium alkalmából flashmobot is szerveztek.
A białystoki városi tanács döntéséhez képest a lengyel parlament alsóházában, a többségében szintén Jog és Igazságosság képviselői által uralt Szejmben idén április 7-én egyhangú döntéssel emlékeztek meg Zamenhof halálának centenáriumáról.
A Szejm által elfogadott szöveg megemlékezik arról, hogy Zamenhof a több nemzetiség által lakott Białystokban született és nőtt fel, ami arra inspirálta őt, hogy megalkossa azt a nemzetközi nyelvet, melyet ma eszperantó néven ismer a világ. A szöveg kitér arra, hogy Zamenhof véleménye szerint az embereket mindenféle nyelvi akadály is elválasztja egymástól: ezek az akadályok konfliktusokat és félreértést okoznak. A döntés kitér arra, hogy Zamenhof, útjára bocsátva az eszperantót, lemondott minden jogáról a nyelvvel kapcsolatban, s azt az egész emberiség rendelkezésére bocsátotta. A szöveg megemlíti, hogy 1905-ben munkásságáért Zamenhof megkapta a Becsületrendet, később pedig Nobel-békedíjra is jelölték (bár azt nem kapta meg). A képviselők azt is a szövegbe foglalták, hogy 2014 óta az eszperantó a lengyel kulturális örökség része.
(Forrás: Film i väst / CC BY 3.0 / Wikimedia Commons)
Herzberg, az eszperantó város
A világ egy másik pontján, a németországi Herzberg am Harz városában Zamenhof halálának centenáriuma alkalmával teret neveztek el az eszperantó atyjáról. Ez az önmagában is nemes gesztus azonban nem máshol történt, mint abban a városban, mely 2006 óta hivatalosan is a Herzberg am Harz – die Esperanto-Stadt/la Esperanto-Urbo (az eszperantó város) elnevezést használja. Ennek fényében talán nem is meglepő, ha korábban a városban már létezett Eszperantó tér elnevezésű közterület. A herzbergi, Peter Zilvar és Kóródy Zsófia vezetése alatti Herzberg Interkulturális Központ (Interkultura Centro Herzberg) kezdeményezésére azonban ezen túlmenően a városban számos útjelző és információs tábla németül és eszperantóul is tájékoztatja az arra járókat, ill. több étterem és szálloda kétnyelvű menüvel és szolgáltatásokkal várja a vendégeket.
(Forrás: Yves Nevelsteen / Public Domain / Wikimedia Commons)
Magyarországon, ahogy arról korábban olvashattunk, 1987-ben, az eszperantó centenáriuma alkalmából tartott kongresszusuk megnyitóját a hazai eszperantisták még az Országgyűlés épületében tarthatták – jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy bármilyen hasonló jellegű gesztusra sor kerülne az eszperantó atyjának, Zamenhof halálának centenáriuma alkalmából. Mindössze egy rövid közlemény jelent meg nemrég Zamenhofról, melyet a Kulturális Eszperantó Szövetség juttatott el az MTI-nek. Remélhetőleg az UNESCO, a Szejm, a herzbergi Interkulturális Központ és a białystoki eszperantisták nyomdokain haladva az év hátralevő részében Magyarországon is méltó megemlékezésekre kerül sor az idei Zamenhof-évforduló alkalmából.
Eszperantó tér Budapesten is van.