Szarvas tőle

Mi köze van Magyarországnak a pattanásokhoz, a magyaroknak a szarvasokhoz? Ízelítőt adunk a közép-európai szólásmondásos adok-kapokból.

Augusztus végén botrányként futott végig a neten, hogy Peter Oravec szlovák szlengszótárában a maďar [magyar] címszó mellett a ’hülye, buta, értetlen ember; olyan, akivel nem érdemes szóba állni’ jelentés szerepel. A felháborodás értelmetlenségéről nem írunk, a témát alaposan körüljárta a Csehszlovák Kém. Mindössze néhány adattal egészítenénk ki gyűjtését: a tótágas ’fejenállás, kézenállás’ szóban is pejoratív elemként szerepel a tót: az ágas itt tkp. ’köcsögfa’, azaz elágazó fatörzs, melynek ágainak végére edényeket tettek – a fejen vagy kézen álló ember keze viszont lefelé nyílnak szétágazóan, tehát gyakorlatilag egy fejre állított, s ennél fogva használhatatlan, értelmetlen ágast formáz. Hasonló logikájú a cigányútra (azaz rossz irányba) ment, illetve a zsidó ’pakliba fordítva bekevert kártyalap’ kifejezés is. (De olvasóink emlékezetébe idézhetjük a modern kori cseh kettő kifejezést is.)

A csehben és a magyarban használt, a másik nemzettel kapcsolatos pejoratív kifejezéseket Dobossy László gyűjtötte össze „Csehül áll” – „Magyarul beszél” című cikkében. (Ez több kötetben is megjelenti, mi A közép-európai ember címűből – Magvető, 1973 – idézzük.) A közismert csehül áll, illetve ennek kevésbé ismert csehül van változata mellett említi,  hogy a magyarban használatos – azaz volt az ő idejében – a csehel ’hangoskodik, értelmetlenül beszél’. Adatai szerint a 19. században az ige még ’becsap, vásárlót furfanggal megkárosít’ jelentésben volt használatos (a Kiskunságról adatolt), és véleménye szerint a csahol hatására változhatott meg a jelentése (miközben pejorativitását megőrizte).

A csehből ezzel szemben jóval több hasonló kifejezést tud idézni:

S vámi je řeč, jako s Maďarem.
’Úgy lehet szót érteni magával, mint egy magyarral.’ (azaz sehogy)

Copak jsi Maďar, že mi nerozumíš?
’Mi van, magyar vagy, hogy nem értesz?’

Pro vás je to maďarština.
’Magának ez magyarul van’ (nem érti vö.: magyar kínaiul van)

Nemluv maďarsky!
’Ne beszélj magyarul!’ (azaz értelmetlenül, érthetetlenül)

být z něčeho Maďar
’magyar valamitől’ (’megzavarodik tőle; nem ért valamit vagy valamihez’)

Érdekes módon az utóbbi kifejezésnek van egy být z něčeho jelen ’szarvas valamitől’ változata is. Ez rendkívül furcsa, hiszen a szarvas általában tisztelt, fenségesnek tartott állat, érthetetlennek tűnik, hogy kerül egy ilyen szólásba. 1931-ben a Naše řeč (Nyelvünk) folyóirat vitát rendezett a kérdésről. Ennek során derült ki, hogy a szólás a monarchia, illetve az első világháború idejére mehet vissza.

A monarchia idejében a közös hadsereg vezényleti nyelve a német volt, de a honvédségnél a magyar. Időnként a cseh ezredekből a katonákat a magyar honvédség alakulataiba sorolták át, és itt a cseh legények viccesnek találták, hogy névsorolvasáskor a magyar bakák a jelen ’szarvas’ szót kiáltják. Innen aztán a magyarokat gúnyosan jelennek, azaz ’szarvas’-nak gúnyolták, és ez a forma került be a mondás változatába is. A szó azonban nem csupán gúnyolódásra szolgált: a cseh ifjak gyakran úgy tiltakoztak a német vezényleti nyelv ellen, hogy névsorolvasáskor német nyelvű egységeknél is magyarul válaszoltak, azaz jelent kiáltottak. (Ebben az időben használták a honvéd szót is, igaz, a nem túl hízelgő ’ügyetlen, rossz katona’ jelentésben.)

Szintén nem túl hízelgő a maděra [magyera] szó, mely semleges értékében ’gyors ütemű magyar tánc’, ám emellett van ’ügyetlen, gyönge, ostoba ember’. Ebből van a namaděru határozószó is, mely különböző kifejezésekben más-más jelentésben jelenik meg, pl. (rozbít něco) namaděru ’pozdorjává (tör valamit), vagy být namaděru ’részegnek lenni’. A heves magyar természethez kötődik a kleje jako Maďar ’káromkodik, mint egy magyar’ szólás is.

Kötődnek mondások a történelmi Magyarország Uhry, Uhersko nevéhez is. Ilyen például a (jednou) za uherský měsíc [za uherszkí mnyeszíc] ’(egyszer) egy magyar(országi) hónapban’, (jednou) za uherský rok [za uherszkí rok] ’(egyszer) egy magyar(országi) évben’ – azaz ’soha’ avgy ’nagyon ritkán’. A má uherský nemoc ’magyar(országi) betegsége van’ pedig azt jelenti, hogy ’lusta’. További szójátékokra ad alkalmat, hogy az uher köznév jelentése ’pattanás’. A második világháború vége felé született a következő szójáték: Adolf má oteklou tvář, Josef mu mačká Uhry ’Adolfnak megdtagadt az arca, József nyomkodja a pattanásait (Magyarországot)’.

Dobossy végül megállapítja, hogy a csehben sokkal több pejoratív kifejezés kötődik a magyarokhoz, mint fordítva – ugyanakkor viszont a 19. század magyar irodalmában jóval többször jelennek meg a csehek negatív figuraként, mint a cseh irodalomban a magyarok.

Kapcsolódó tartalmak:

• Cseh kettő
• Cigánykodás, zsidóskodás, skótság: bevezetés az etnosztereotípiák világába
• Miért éppen Uhorszkó?
• „Ne bízz a magyarban!”
• Miért vicces a magyar?
• Észt eredetű
  morvaországi román mondás

Hasonló tartalmak:

• 125 éve született Zolnay Vilmos
• Csapágyasra hajt
• Magyarázat alma?
• Remek hetünk volt!!!
• 5 idióta angol idióma

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)