Senki nem utazna a Krím-félszigetbe
Meggyűlik a bajunk a Krím nyelvtani viselkedésével, és a Krím-félsziget helyesírásával. Azzal vigasztalódhatunk, hogy az utóbbi még a helyesírási szótárak íróit is megzavarja. Természetesen csakis a szabályozás a hibás.
Olvasónk, bemapoe a Krímmel kapcsolatos kérdést tesz fel:
Már korábban is foglalkoztatott a kérdés, de az ukrajnai válság miatt most talán másokat is érdekel: miért hívjuk a Krím-félszigetet gyakran csak „Krím”-nek, de még inkább „a Krím”-nek? Miért kell a névelő? Vagy akkor néha miért nem? De legfőképp: miért mondjuk az, hogy „a Krímbe”, „a Krímben”, amikor félszigetekkel kapcsolatban inkább a -ra, -re rag jellemző? Nem is jut eszembe más földrajzi terület, aminél az „a(z) ...-be(n)” szerkezetet használnánk. Miért hát ez a megkülönböztetés?
Abban azért nincs igaza olvasónknak, hogy a félszigetek ragozására a -rA (-On, -rÓl) jellemző. Sok félsziget esetében, ha a név nem tartalmazza a félsziget elemet, a -bA (-bAn, -bÓl) használatos: pl. Itália, Hispánia, Bretagne stb. Az viszont igaz, hogy ezek előtt nem használunk névelőt.
Azt olvasónk is érzi, hogy a Krím különlegesen viselkedik – ebből sejthetjük, hogy nem fogunk tudni olyan magyarázatot adni, hogy azért, mert a Krím ezt és ezt jelenti, és az ilyen szavak így és így viselkednek.Ha valahova be szeretnénk sorolni, úgy tűnik, mintha hegységnév lenne: a hegységek esetében használunk névelőt és úgynevezett belső helyragokat: a Mátrába, a Tátrában, a Pireneusokban. Mivel a Krím-félsziget déli partjainál hegység húzódik (a Krími-hegység), akár azt is gondolhatnánk, hogy eredetileg ezt jelölte a Krím név. Ha azonban megnézzük a nyelvtörténeti adatokat más képet kapunk.
A magyar nyelvtörténeti korpuszban először Krímországként tűnik fel (a maitól eltérő helyesírás, illetve a sajátos betűformákra használt kódok ne zavarjanak meg senkit):
A Krimm ors43zági Tatár Kán a minap igen drága Tatár Fejedelmi ö4ltözetet kü4ldött ajándékúl az öregbik Nagy-Fejedelem Fiának, Pavlovics Kons43tantinnak.
A Krím a legkorábbi (1861-es) hosszú í-s előfordulásakor rögtön helyraggal szerepel, azonban olyan formában, ahogy ma nem használnánk:
Ibrahim december végén meg' Nádorfehérvártt volt; a tatár khán hadait vissza Krímba vitte.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ilya / CC BY-SA 3.0)
A hátul képzett (iskolai terminussal: mély hangrendű) toldalékot talán az magyarázza, hogy a szó török-tatár, illetve orosz eredeti változata hátul képzett magánhangzókat tartalmaz. (De más magyarázat is lehetséges: a még korábbi krímieknek alakra is több magyarázat lehetséges, de van valamivel korábban rövid i-vel írt Krimbe alak is. Az külön kérdés, hogy ekkor rövid [i]-vel ejtették-e, vagy idegen szó volta miatt nem írtak bele í-t.) Mindenesetre 1934-ben már elöl képzett (magas hangrendű) toldalékot találunk: Krímet. Helyraggal legközelebb 1953-ban szerepel, ekkor már névelőt is kap:
Akkor miért küldtük Vaszilij Golicin herceget kétszer is a Krímbe?
De későbbről is van adat a névelő nélküli használatról:
Az az ószövetségi indulatú, s mégis csupa fegyelemmel írt levél -- átok, prófécia, józan érv, személyes érzelmi appelláció --, melyben Krímből szó szerint megláncolt kézzel viaskodik Barcsaival -- - 279. oldal - azért verték vasba, mert a fejedelemséget újból visszautasította -- ritka erővel motiválja az elkövetkezendőket.
A korpuszban a Krím-félsziget forma a Krím után több 128 évvel később bukkan fel először:
Amikor de Gaulle, majd Mitterrand a jaltai szerzõdést elmarasztaló nyilatkozatai elhangzottak, - 104. oldal - vagy amikor amerikai részrõl annak felmondását sürgették, több európai államférfi és kommentátor méltán vetette közbe, hogy Jaltát nem felmondani kell, hanem Moszkvát rávenni arra, hogy teljesítse, amire 945 elején a Krím-félszigeten ígéretet tett.
Természetesen a korpuszban való első előfordulások nem azonosíthatóak a szó nyelvben való megjelenésével, de a jelentős időbeli különbség mégis azt sugallja, hogy a Krím-félsziget forma jóval a Krím után jelent meg. (Erre utal, hogy rövid i-vel már 1906-ban megjelenik – szótörténeti szempontból persze ezeket is figyelembe kell venni, de ekkor is hasonló mértékű a késés.)
De azonos-e a Krím a Krím-félszigettel? Vannak adatok, melyek arra utalnak, hogy nem!
A perekopi földszorost - Krím - nyolc kilométer szélességű s húsz méter magas sánc zárta el.
Korábban már megírtuk, hogy a Krím elnevezés „arra a földszorosra, illetve erődítményeire vonatkozott, mely a félszigetet a szárazfölddel köti össze”. Úgy tűnik, ez a jelentés még a magyarból is adatolható, méghozzá nem is olyan régről: 1952-ből.
(Forrás: Wikimedia Commons / Вальдимар / CC BY-SA 3.0)
Ez magyarázhatja a névelőhasználatot és a ragozást is: a Krím alatt valószínűleg többféle fogalmat érthettek: a földszorost, az erődítményeket, a tájegységet, vagy akár a tatár fejedelemséget (államot) is. A szövegkörnyezetben általában többféleképpen lehetett interpretálni az elnevezést, és jellemzően nem is számított, hogy miként értelmezzük az elnevezést. Ma ugyan általában a félszigetet értjük a Krímen, mégis inkább a Krímbe utazunk, mint a Krímre (bár ez utóbbi is előfordul), következetesen a Krím-félszigetre megyünk.
Ehhez kapcsolódik olvasónk megjegyzése, miszerint a Krím-félszigetet külön, kötőjel nélkül kellene írnunk. Abban igaza van, hogy a helyesírási szótárakban így szerepel. (De például a történeti szövegtárban mindkét előfordulásakor kötőjellel van írva!). Ezzel a helyesírási problémával korábban már foglalkoztunk a Fertő-tó kapcsán. A helyesírási szabályzat 183. pontja ezt írja:
Földrajzi nevekhez magyarázó céllal néha hozzákapcsolunk egy közszót, ez azonban nem válik a név részévé. Ezeket a nevet értelmező szavakat külön írjuk. [...]
Azaz ha a tó, sziget, félsziget stb. elhagyható, a földrajzi név anélkül is használható, akkor külön írandó, ha nem, kötőjellel. A Fertő-tó kapcsán azzal érveltünk, hogy a nyelvhasználók különbözőképpen ítélik meg, hogy a megnevező elem elhagyható-e, sokan nem mondanának Fertőt Fertő-tó helyett. Ugyanakkor a helyesírási szótárak kötőjellel íratnak olyan neveket, melyekről – legalábbis mi – nyugodt szívvel elhagynánk a közszói elemet: Onyega-tó, Ontario-tó, Niagara-vízesés stb.
A Krím esete újabb példa arra, hogy ez a szabály nagyon rosszul alkalmazható. Az, hogy a Krímbe, de a Krím-félszigetre utazunk, azt mutatja, hogy a Krím nem a Krím-félsziget félsziget nélküli alakja (függetlenül attól, hogy érezni vélünk-e különbséget a jelentésben, vagy sem). A 183. pont tehát nem alkalmazható rá, a szótárak szerkesztői tévedtek. És ez nem véletlen, hanem szükségszerű. Amikor az alakról döntöttek, nyilván csak arra figyeltek, hogy van Krím is, Krím-félsziget is, tehát a 183. pont alkalmazandó. Az eszükbe sem jutott, hogy a ragozást teszteljék.
(Forrás: Wikimedia Commons / Angu / CC BY-SA 3.0)
Persze nem is jó, ha a helyesen írni kívánóknak ilyesmiket kell végiggondolniuk – nemhogy szótárszerkesztés, de egyszerűen írás közben. A Krím-félsziget tehát újabb érv arra, hogy a 183. pontban található szabály rossz, alkalmazhatatlan a mindennapi gyakorlatban. Sokkal értelmesebb megoldás lenne, ha a sziget, tó, szoros stb. szavakat mindig kötőjellel kellene kapcsolni a tulajdonnév egyedítő eleméhez (esetleg mindig külön kellene írni őket).
Érdekes adat: Nyelvművelő kézikönyv I. 102. Krím-félsziget (kötőjellel!)
@Grant kapitány: Szerintem ilyen szabály nincs. Akárhogy nézem a helyesírási szabályzat két idevoinatkozó pontját nem tudom belőle levezetni azt amit írtál.
Azaz ezt: "Ezért kell mindkettőt kötőjelezni".
Ha ragaszkodunk a szabályzathoz akkor nekem az volna a logikusabb ha egyiket sem kellene kötőjellel írnunk. Hiszen te magad is azt írtad korábban, hogy akkor nem kell ha a földrajzi név önmagában is értelmes. Márpedig a Balkán értelmes önmagában is.
Továbbra is az a véleményem, hogy erre nincs szabály, önkényesen lett eldöntve hogy mit kell kötőjelezni és mit nem.
Ezért van listája ezeknek a szavaknak.
@Grant kapitány: Én is ezt a nyelvváltozatot használom: nyilván, ha a "Balkánba" nem jó, akkor a "Balkánra" a jó.
@szigetva: A "Balkánra" a jó.
@Janika: Azért "Balkán-félsziget", mert a "Balkán" önmagában jelentheti a hegységet is. Ezért kell mindkettőt kötőjelezni (-félsziget, -hegység). Ellenben a Krím földrajzi névként nem kétértelmű, csak a félszigetet jelentheti. A szabály csak a földrajzi nevek helyesírására vonatkozik, a politikai alapú területi egységekére nem.
@Janika: De a Balkánba nem jó/furcsa, míg a Krímbe jó.
Nem kell messzire mennünk, érdekesség, hogy a Balkán-félsziget a Krím félszigethez hasonló fogalom. Névelővel mondjuk hogy ez és ez törént a Balkánon. Ugyanúgy félsziget jelentése van, mint a Krímnek. Önállóan is használatos. Tehát mindazok a tulajdonságai megvannak mint a Krmínek, azzal a különbséggel, hogy a Balkán-félsziget a helyesíráési szótárak szerint kötőjellel írandó, míg a Krím félsziget külön.
Nem hagyott nyugodni a téma, így megnéztem egy régebbi lexikonban. Új Magyar Lexikon, Akadémiai kiadó 1962.
Krim cimszora két meghatározást is ad:
1. félsziget...
2. terület a Krím-félszigeten...
így, kötőjellel.
Vagyis még a lexikon szerint sem.egyértelmű, hogy mire vonatkozik a Krím elnevezés.
@tenegri: hmmm. az én nyelvérzékem szerint jobban hangzik a "Fokváros Fokföld fővárosa" mint a "Fokváros a Fokföld fővárosa" bár ez valószínűleg nagyon egyénfüggő...
A hegységeken kívül mintha a sivatagok is így viselkednének (a Szaharában, a Góbiban), meg a -ság végű földrajzi nevek is (a Vajdaságban, a Mezőségben, a Nyírségben). Nem -ban, de azok a -föld végű földrajzi nevek is kapnak névelőt, amiknek az előtagja nem népnév (az Alföldön, a Kisalföldön, a Tűzföldön, a Fokföldön).
"Az, hogy a Krímbe, de a Krím-félszigetre utazunk, azt mutatja, hogy a Krím nem a Krím-félsziget félsziget nélküli alakja"
Baromság ez a teszt. Ebből (a 183. pont példájából kiindulva) az jönne ki, hogy a Gyöngyös az nem a Gyöngyös város város nélküli alakja, hiszen Gyöngyös városba utazunk, de Gyöngyösre utazunk. Vagyis ilyen alapon Gyöngyös-város-t kellene írnunk, ami persze hülyeség.
Megnyugodhat mindenki, teljesen jó a Krím félsziget írásmódja kötőjel nélkül.
Ehhez mint érdekes párhuzam, hasonló problémával küszködnek a spanyolok is 2010 óta. Előtte ugyanis a hasonló elnevezésekben mindkét tagot nagy kezdőbetűvel kellett írni a tengerek, folyók, szigetek, félszigetek stb. neveiben, pl. "la Península Ibérica", "el Océano Atlántico", "las Islas Baleares" stb. A 2010-es helyesírási szabályzat viszont megszüntette ezt a következetességet, és az új szabály szerint a köznévi tagot mindig kisbetűvel kell írni, és a melléknevet is csak akkor kell nagy kezdőbetűvel írni, ha az "rögzült név" és nem csak jelző. Már sejtheti mindenki, hogy e szabály bevezetése óta senki sem tudja, hogy mikor melyik esetről van szó. Mindenesetre az Akadémia szerint pl. az addig "Península Ibérica" az most "península ibérica", mert itt az ibérica nem "rögzült név", csak jelző. Viszont a "mar Cantábrico" (Kantárbriai-tenger) esetében már nagybetűs, mert szerintük ott a 'kantábriai' már név és nem jelző... :D