Járt már Brünóban?
Lehetséges-e, hogy ugyanannak a városnak más nevei „helyesek” szóban, mint írásban? Úgy tűnik, igen.
Morvaország fővárosának, a Cseh Köztársaság második legnagyobb városának a magyar nyelvhasználatban két elfogadott neve van: a csehes Brno és a németes Brünn. A németes név kevésbé problémás. Igaz, a magyar ejtése ennek a névnem sem autentikus, hiszen a németben a két n mindössze azt jelzi, hogy az előttük álló ü rövid, a szó végi mássalhangzó nem hosszú – a magyarban viszont igen. (Persze nem mindig ejtjük hosszan, mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt lerövidül.)
A cseh elnevezés azonban gyakorlatilag kiejthetetlen a magyar anyanyelvűek számára, mivel szótagalkotó r-t kellene ejteni. Mivel ilyen magyar szavakban sosem fordul elő, eleve kihívás, és mivel a magyarban – akárcsak a csehben – az első szótag a hangsúlyos, itt az r-es szótagnak kellene hangsúlyosnak lennie, ami külön kihívás. Persze megkísérelhetjük úgy is ejteni, hogy az r nem lesz szótagképző és hangsúlyos, de a brn- szótagkezdet még nagyobb kihívás. Persze a cseh ejtéstől a magyar abban is különbözni fog, hogy az o hosszú lesz, hiszen a magyarban szótő nem végződhet o-ra vagy ö-re. Ez azonban a kisebbik gond. Az igazi problémát a szó eleji mássalhangzó-torlódás okozza: ez kiejthetetlen magyar anyanyelvűek számára, ha nem beszélnek jól olyan nyelven, ahol ilyesmi előfordul (pl. csehül, szlovákul, szlovénül vagy szerb-horvátul), vagy ha külön nem tanulják meg.
Éppen ezért javasolható lenne, hogy legalább azok, akik nem tudják kiejteni a csehes változatot, használják inkább a németest. Ennek ellenére sokan egy hibrid változatot hasznának, mely [brünó]-nak hangzik. (Írásban ezzel a változattal még nem találkoztunk, a neten való keresgélés pedig Sacha Baron Cohen filmje miatt gyakorlatilag reménytelen.) De honnan tudjuk, hogy ez az alak a két elnevezés keveredésével jött léte, és nem egyszerűen a mássalhangzó-torlódást feloldó magánhangzónak a Brnóba való betoldásával? Onnan, hogy ilyen esetben feltétlenül a hangrendileg illeszkedő u, o vagy a magánhangzót szúrnánk be (az előbbire van is példa a történetiségből, sőt, ma is találhatunk ilyen elírásokat), esetleg semlegest (e-t vagy i-t).
A [brünó] tehát a két alak keverése, amit elsőre hibának mondanánk. Csakhogy ez a „hibás” alak a mai magyar nyelvhasználatban már rendkívül elterjedt. Sőt, nem csak a műveletlenebb, tanulatlanabb réteg használja. A legutóbb például a Bartók rádió műsorvezetője beszélt egy brünói zenekarról. Márpedig ha egy ejtésmód a művelt beszélők körében is elfogadott, akkor nem lehet hibáztatni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Zbyněk Mazel / CC BY-SA 3.0)
Mi azért továbbra is azt javasolnánk olvasóinknak, hogy maradjanak a biztonságos Brünn-nél – legalábbis szóban. Írásban ugyanis, mint rámutattunk, a Brüno (Brünó?) alak egyáltalán nem elfogadott, viszont a Brno sem problémás. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy a helyesírási szabályzat 216. a) pontja alapján toldalékok elé hosszú ó-t írunk, s mivel a 217. pont egyik alpontja sem vonatkozik rá, kötőjelet nem alkalmazunk: Brnóban, brnói stb.
@Roland2: Ha így is van, ez is azt erősíti meg, hogy a Brünó a két név keveredése.
@Fejes László (nyest.hu): Nekem olvasatra inkább jobban esik/esne Bürnót/Börnót ejteni.
@Roland2: Hallottad már valaha, hogy valaki Bürnót mondott? (Szerintem még a Börnó is valószínűbb, de azt sem mondják.)
@LvT: Hát, ha azt jobban fölismerik a horvátok, akkor valóban. Köszönöm!
@Galván Tivadar: >> Krket az egyik horvát nyelvjárásban Kharknak mondják <<
Ez a helyi névforma (az észak-dalmát szigetek ča-nyelvjárásában), az ejtése egyébként [χâ:rk], s mint ilyet, a többi horvát sem ismeri fel.
Ha ezt vennénk mintának, akkor – a kezdő mássalhangzótól eltekintve is – <*Kárk> alakot vezetnénk be, ugyanis a magánhangzó hosszú (csak ezt a horvát-szerb helyesírás tradicionálisan nem jelöli). Szerintem ennél a spontán hallható /krik/ szerencsésebb ejtésmód.
@Pesta: Azt írja a lexikon, hogy Krket az egyik horvát nyelvjárásban Kharknak mondják; ez (a kh-tól eltekintve) akár magyarul is jó lehetne, már csak azért is, mert a magyarnak a Veglia is eléggé szokatlan.
Szerintem magyar 'szájjal' Bürnó-t vagy Kürk/Körk alakot is lehetne ejteni.
@El Vaquero: „magyar létére elég jól meg tudja közelíteni az eredeti cseh kiejtést a [brə.nɔ] vagy [bɾə.nɔ] hangalakot használva, egész minimális ügyesség és gyakorlás elég hozzá” Igen, ha tudatos, képzett és gyakorolja. De most itt egyszerű nyelvhasználókról beszélünk, akik – ismétlem – alig találkoznak az autentikus ejtéssel. Tehát nem a fülük után mennek, hanem az írásképpel próbálnak kezdeni valamit.
@Pesta: „Hasonló példa még Krk szigete: ez „magyarul" Krük vagy Krök.” Érdekes, én ilyennel még sosem talákoztam, mindig [krik]-nek hallottam feloldani. Esetleg itt az első kiejtésnél lehet ö-t belehallani, de de ott is max. [körk]-nek (mert itt tényleg olyan, mintha betoldódna egy svá ŧ– de az r elé). www.forvo.com/word/krk/ (Sajnos a második horvát és a szlovák értékelhetetlen minőségű. A csehnél viszont szerintem semmilyen magánhangzót nem lehet belehallani.)
„ezek a mai magyarban már így hangzanak: Mrüsan/Mrösan, Röncsjar (sőt: Röncsijar), Szrenka.” Hát egészen biztosan nem, err utal a nevek meghonosodott Marosán, Hrencsár ~ Hrancsár ~ Hrencsjár alakja.
„Nekem amúgy kicsit olyan ez, mint amikor arról vitáznak, hogy az angol th-val jelölt hangokat miért ejtik „helytelenül" a magyarban.” Egyáltalán nem erről van szó, olvasd el a cikket. :)
Én is egyetértek Sultanusszal. Hasonló példa még Krk szigete: ez „magyarul" Krük vagy Krök. Ott még hangrendileg se tud illeszkedni. (Mintha lett is volna erről cikk a Nyesten.)
De ahol tudna illeszkedni, ott se feltétlenül lesz u vagy o. Tót vidékről származó példát említenék. Családnevek: Mrsan, Hrncsjar, Szrnka. Ezeket a nagyszüleink korosztálya tudta így kiejteni, mivel ők még kétnyelvűek voltak, de ezek a mai magyarban már így hangzanak: Mrüsan/Mrösan, Röncsjar (sőt: Röncsijar), Szrenka.
Nekem amúgy kicsit olyan ez, mint amikor arról vitáznak, hogy az angol th-val jelölt hangokat miért ejtik „helytelenül" a magyarban. Azért, mert a magyarban nincs olyan hang. Mi mi se kérhetjük számon külföldieken az ő-t vagy az ű-t. :)
@Fejes László (nyest.hu): a hangkörnyezet valóban kondicionál, de alapvetően tényleg rö szerűségnek hallják. Ha valaki ügyes, nem akar bele mindenképp [ø]-t ejteni közben és a végén [oː]-t, akkor magyar létére elég jól meg tudja közelíteni az eredeti cseh kiejtést a [brə.nɔ] vagy [bɾə.nɔ] hangalakot használva, egész minimális ügyesség és gyakorlás elég hozzá. Az ø alól a mini T, és az ɔ alól a mini fordított T jelet most kihagytam, megjelenítési problémákat elkerülendő. Most már Linux alól írok és még nincsenek fent rendes fontok, de a próba kedvéért: ø̞ és ɔ̝
@Sultanus Constantinus: „a szótagalkotó r-t a magyar anyanyelvűek leginkább egy [rö]~[rü] szótagnak hallják”
Hallgasd meg. Különben az eredeti autentikus cseh kiejtést a magyarok igencsak ritkán hallják, különösen ahhoz képest, hogy egymást mennyit...
De ha még igazad is lenne: az, hogy mit hallanak bele, éppen hogy a hangkörnyezettől függ... ez a környezet meg sok mindent kondicionálhat, de ü-t biztos nem.
Én viszont egy harmadik megoldást javaslok: szerintem nem is magánhangzó-betoldás és nem is keveredés, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a szótagalkotó r-t a magyar anyanyelvűek leginkább egy [rö]~[rü] szótagnak hallják. Én pl. csak a cseh alakot ismertem és használtam eddig (egyébként voltam is a városban), a németet soha nem is hallottam, mégis automatikusan [brünó]-nak ejtem, ha nem figyelek oda.
A második érv, hogy a hasonló mássalhangzó-torlódások feloldására más nyelvekben egy zárt svászerű hangot szúrnak be, pl. a hindusztániban még a muta cum liquida csoportokat is feloldják egy nem fonémikus [ü]-szerű hanggal. Lényegében ugyanez történik az európai portugálban is: a hangsúlytalan /e/ sokszor kiesik, így kiejthetetlen szótagok jönnének létre, melyek pótlására beszúrnak egy zárt [ü]-szerű magánhangzót (pl. perder [prüdér]~[pürdér] 'elveszt'; a brazíliaiban viszont nem eseik ki, ott marad [é]: [péRdé(R)]~[péhdé(h)]).