Sátras kérdés – vagy inkább sátoros?
Közeledik a kempingszezon. Ne felejtsük el magunkkal vinni a sátrat! Vagy inkább a sátort! Házi szakértőnk segítségünkre siet.
A magyar névszótöveknek van egy különleges csoportjuk. Az jellemző rájuk, hogy a szótőn belül az utolsó rövid magánhangzó némelyik alakban megjelenik, némelyikben pedig nem. Így a három szó bizonyos toldalékolt alakokban így, o-val szerepel, míg másokban hárm- formában. Ezt a nyelvészek úgy hívják, hogy magánhangzó–semmi váltakozás. A szabályszerűség nagyjából az, hogy a magánhangzós alak jelenik meg akkor, ha a tövet semmi, mássalhangzó vagy a tőhöz lazábban kapcsolódó, ún. analitikus toldalék követi (például az -ig). Így három, háromszor, háromig, de hármat, hármunk, hárman. De erre a csoportra az is jellemző, hogy szinte nincs köztük két olyan, amelyek teljesen egyformán viselkednének. Rengetegszer létezik a magánhangzós és a magánhangzó nélküli alak is (például az akol szó tárgyesete a Szószablya webkorpusz szerint az esetek kb. 1/3-ában akolt, és 2/3-ában aklot), az ingadozás eltérő mértékű lehet, és még az sem igaz, hogy ugyanazokkal a toldalékokkal hasonló arányokat figyelhetnénk meg (például a fátyol, öböl, vödör tövek is ingadoznak, de mások az előfordulási arányaik). Eger város neve csak az -i toldalékos alakjában magánhangzó nélküli (egri), de más ilyen viselkedésű tövet nem ismerek.
![„[...] Ali pasa azt írta Ahmednek, hogy Eger csak rozzant akol.”](/media/ali-pasa-azt-irta-ahmednek-hogy-eger-csak-rozzant-akol.jpg?large)
(Forrás: Wikimedia Commons / Vízkelety Béla)
Ezért amikor Ádám nevű olvasónk éppen egy ilyen névszótő alakjairól érdeklődik, a válaszom szinte csak számokból fog állni.
Az egyetemi szobatársaimmal a lázas vizsgaidőszak közepette pihenésképpen elkezdtünk beszélgetni a nyári terveinkről. Kisebb vitát robbantottunk ki majdnem az egész szinten, nem tudunk egy fontos kérdésben dűlőre jutni. Melyik a helyes, sátrat vagy sátort? A szövegkörnyezet az volt, hogy: „Én biztosan viszek sátort magammal a Közgáz Évzáróra!”
(Forrás: Wikimedia Commons)
A helyzet tehát a következő. A sátor alak 7464-szer fordul elő a Szószablya korpuszban, a sátort alak egyszer sem, a sátrat viszont 3028-szor. De ez a korpusz már több mint tíz éves, és az interneten keresve elég sok találatot kapunk a sátort alakra is, ezért azt nem mondanám, hogy az utóbbi nem „helyes”.
Mint említettem, a tőbeli magánhangzó–semmi váltakozást mutató tövek csoportja nem egységes, sok olyan tő létezik, amelyik hol így, hol úgy viselkedik. Ez tartja életben, sőt esetleg erősítheti is a sátor kétféle viselkedését is. Ezenkívül a tő végződése is számít az ingadozásoknál: azoknál a töveknél, amelyekhez a tárgyeset -t toldaléka magánhangzó nélkül is kapcsolódhat (ilyen maga a sátor is, hiszen az -r végződés megtűri a magánhangzó nélkül kapcsolódó -t-t, ld. szponzort), gyakoribb az ingadozás. Aztán érvényesül a sátoroz(ik) ige hatása is (ez 1460-szor fordul elő a Szószablyában, míg a sátraz- csak 420-szor), és hasonlóképpen a sátoros melléknévé (ez 779-szer fordul elő a Szószablyában, igaz, egy sajátos kapcsolatban: sátoros ünnep, a sátras pedig csak 489-szer). Mivel ezekben a képzett alakokban a magánhangzós tőváltozat, a sátor- kezdetű a gyakoribb (azt valószínűleg senki sem tudja megmondani, hogy miért), a magyar anyanyelvűeknek nem hangzanak teljesen idegenül a sátor- kezdetű, de -o-val folytatódó alakok.
Nem találunk viszont sátora- kezdetű alakokat a korpuszban, sem képzett, sem más formában. Ez magyarázza azt, hogy ennek a tőnek a birtokosra utaló alakjaiban gyakorlatilag semmiféle ingadozás nem figyelhető meg, azok mind a magánhangzó nélküli, sátr- formát tartalmazzák.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Annie: Én azt figyeltem meg, hogy a nem magyar anyanyelvűeknek leginkább a határozott--határozatlan ragozás használata okozza a legnagyobb gondot. Van egy pár, több évtiezede itt élő külföldi ismerősöm, van, aki gyönyörűen ír magyarul, a megfelelő toldalékokat is használja, nerm mondanád meg róla, hogy nem magyar. De amint határozott igeragozást kellene használni, ott ez kibukik (pl. "szeretünk a nőket"), vagy épp fordítva ("tanítom egy iskolában").
@Annie: Kár, de úgy látszik, így sem érzed. Persze talán csak a hiv. nyelvészet agymosása miatt nem hiszel a természetes eszednek. Ami szerint ezek különböző szavak. (sőt a csúcs az, hogy még különbözé nyelvekből is képesek származtatni az ilyen teljesen azonos szavakat:-)
Magyarázat: a tőszavak (kb. az egyszótagúak) keletkezésének idején az ember még nem különböztette meg a szófajokat. Még nem voltak az emberek fejében olyan kategóriák, hogy ige, főnév, melléknév, stb.
A vár egy ős "igeszerű" (ez egy gyöknyelvészeti szakkifejezés).
A VÁR azt jelentette, hogy váró. A hely is váró, meg az ott rejtőzködő is, aki / ami vár valamire. Feltehetően (az állat a búvóhelyén, az ősember is abban - veszélyre vár.
Ugyanilyen a "FEJ" is: a felfelé emelkedő valami (fa, vagy fő / a fej), az a szopós ivadék, ami tejet fej.
A szófajok el-nem-különülése, annak több tucat "azonos" szava nemcsak a magyarban, henem a héberben és a finnben is (valszeg minden természetes nyelvben) fennmaradt a mai napig.
A magyarban, héberben és a finnben ezt (minden igére nézve) őrzi a jelen idejű melléknévi igenév, ami a héberben azonos a jelen idejű igével is - mert azt ma sem ragozzák, hanem: én váró, te váró, ő váró, mi varók...
A KÉRDŐ az kérdező is egyben (mit csinál? ige, kicsoda? főnév), (mi jellemzi? hogy ő egy kérdező: melléknév).
Most már érteni fogod... Az iskolában tanult nyelvészet pedig... hát az olyan is.
A "vár, várak, várat" sorok olvasásakor megint megfogalmazódott bennem, hogy ha még nem tudnék magyarul, akkor nem lennék hajlandó megtanulni, az fix... :D
@Mr.Covex: Úgy emlékszem, az én ismerősöm is csak a 'motorkerékpárt' jelentésben használta a "motrot".
@kalman: Köszönöm!
@Janika: "érdekes, hogy a "bátor", csak a kezdőbetűben különbözik, mégis eltérően viselkedik, mint a sátor."
A "sátor" és a "bátor" a kezdőbetűn kívül a szófajukban is különböznek, ami itt nem mellékes.
@Sultanus Constantinus: "Feltételezhető-e az ilyen szavak esetén, hogy az a magánhangzó valamikor végig ott volt, csak bizonyos toldalékok előtt kiesett" -- nem. A hangkivető tövek sokfélék, sok eltérő történettel, a hangkivetésnek heterogén a forrása. (Pl. az -alom/-elem képzősök hangkivetők, de a magánhangzó nélküli -alm/-elm volt a régebbi, tehát a "hangkivetés" ebben az esetben a történetére nem ráillő elnevezés, míg pl. a sátor esetében a magánhangzót tartalmazó volt a régebbi, és később lett hangkivető.)
@lcsaszar: Ma már bizonyítani is tudom (az új kiadásban, amit most készítek, már benne van), hogy a héber ősnyelve is az eu. szubsztrátnyelv volt. Annak meg a KM - mint jéghatár, jégkorszaki menedék - volt a legészakibb, állandóan lakható centruma. Persze ennek semmi köze nincs sem a "magyar" sem a "héber" szóhoz... az egyistenhívő vallás kialakulásához meg pláne nem. Mert a népnevek és e vallások is mind nagyon sokkal fiatalabbak. Eredetileg a zsidóság is északi típus, fehérbőrű, kékszemű szőkésvörös-szeplős, mint a kelták. Csak itt délen már jól elkeveredett az Afrikából felvándorlókkal.
Az egyszótagú alapszavak a magyar / héber / de még a finn nyelvben is közös mássalhangzó vázakon alapulnak - s még a kéttagúak jelentős része is. Csak nem kell az eu. szubsztrátnyelv (különböző változatait) mai népneveken nevezni, mert annak tényleg semmi értelme nincs.
@Krizsa: "Mátra. A héber matár = eső-, kő-, golyózápor, mutár = szabad, elszabaduló, kioldott, megengedett"
Hej, Vidrócki, te héber betyár!
@Sultanus Constantinus: A motort/motrot párost én is használom; egészen addig fel sem tűnt, amíg a párom ki nem borult tőle egyszer. :) A motort formát a gépek motorjára hivatkozva használom, a motrot a motorbicikliről beszélve.
@Janika: Az újlatin nyelvekből számos példa van ilyesmire (poder : podré < *poderé; haber : habrá < *haberá stb. vö. egy szabályos igével: amar : amará).
@Janika: Az egy mássalhangzós képzők / ragok mindenhol (pl. a héberben is)
1. ugyanazt jelentik, mint a magyarben és a legtöbb nyelvben. Értsd ugyanúgy változtatják meg az alapszó jelentését.
2. ugyanugy "viselkednek" a kapcsoló magánhangzó elhagyása, vagy megtartása ügyében is. Ezt csak a kiejtés töretlen ritmusa-zenéje (pontosabban a minél-jobban-érthetőség) határozza meg.
Mátra. A héber matár = eső-, kő-, golyózápor, mutár = szabad, elszabaduló, kioldott, megengedett. (A Mátra vulkáni hegység, oldalain a kőgörgetegek...)
A falu - falvak, tó - tavak, stb. W betoldásának (és nem v-nek, csak a magyarban már nem különböztetjük meg a kétféle v-t)
egészen más oka van. A vas-zalai kiejtés a kulcs: faluak, tauak, kőüek... de innentől még hosszú volna a magyarázat - nem most.
@Fejes László (nyest.hu): köszi, nekem azért lehet érdekes :-)
@Sultanus Constantinus: én laikusként ezt ll tudom ezt képzelni,
pl a fodrász, nyilvánvalóan "*fodorász" lenne, de kiesett.
sőt egyes földrajzi neveink esetében is élek a gyanúval:
lehet hogy a Mátra, eredetileg "*Mátora" volt azaz egy Mátor nevű személy birtoka?
@Janika: „érdekes, hogy a "bátor", csak a kezdőbetűben különbözik, mégis eltérően viselkedik, miunt a sátor.”
Ebben nincs semmi érdekes.
vár : várak : várat
kár : károk : kárt
sár : sarak : sarat ~ sárt
ló : lovak : lovat
tó : tavak : tavat
gó : gók : gót
stb.
"Nem találunk viszont sátora- kezdetű alakokat a korpuszban, sem képzett, sem más formában."
[Aki eddig a sátor tetején aludt, annak a] Sátoraljaújhely. :D
Van olyan ismerősöm, aki pl. a "motort" helyett "motrot" mond.
Kérdés. Feltételezhető-e az ilyen szavak esetén, hogy az a magánhangzó valamikor végig ott volt, csak bizonyos toldalékok előtt kiesett, vagy nincs ilyesmire utaló adat?
érdekes, hogy a "bátor", csak a kezdőbetűben különbözik, mégis eltérően viselkedik, miunt a sátor.
Az még véletlenül sem mondjuk, hogy "*bátoroké szerencse", csak azt bátraké.
Van még eset, amikor nemcsak az utolsó magánhagzó esik ki,de bejön egy új mássalhangzó:
falu, tbsz. nem *faluk, hanem falvak. ilyen még a daru, ám a kapura, sarura ez nem működik, mert nincs *kapvak, *sarvak.
mindenesetre érdekes ez magyar nyelv.