Pepita Ofélia esete a politikai költészettel
Hétfő este megtelt a Pepita Ofélia Bár. A résztvevők azonban nem a francia–angol meccset nézték, hanem kortárs közéleti verseket hallgattak meg élőben.
Néhány hete kezdett el keringeni az interneten Erdős Virág Na most akkor című szövege. A költő először saját Facebook-oldalára tette fel jegyzetként, majd később a Népszabadságban meg is jelent a szöveg. De mire idáig eljutott, már több ezren osztották meg egymással a „kéziratot” a közösségi oldalon. Az eset jól szemléleti, milyen nagy érdeklődés övezi az aktuális, közéleti tárgyú művészi szövegeket, ha jók. Sajnos ez a vers már nem kerültetett be az Édes hazám című antológiába, mert később keletkezett, de a kötetet bemutató felolvasóest csúcspontját jelentette. De ne szaladjunk ennyire előre...
A könyvhétre jelentette meg a Magvető Kiadó az Édes hazám című versantológiát, amely az elmúlt húsz év politikai költészetéből válogat. A kötet megjelenésének alkalmából az Erasmus Kollégium és a Pepita Ofélia Bár Kötelespéldány címmel felolvasóestet rendezett 2012. június 11-én. Az eseményen a kötetben szereplő verseket olvasták fel a szerzők, illetve sor került egy rövid beszélgetésre is a szerkesztők és a kötet ötletét megfogalmazó irodalmárok részvételével. Az est házigazdája Bán Zoltán András kritikus volt.
A pincehelyiség fél 7 körül már zsúfolásig telt emberekkel, akik nem a meccsre, hanem a kortárs magyar politikai költészetre voltak kíváncsiak. Többen szorongatták kezükben az impozáns verseskötetet. A kötetben szereplő versek szerzői is szép számmal megjelentek. A műsor három részből állt: két felolvasós rész között egy kis beszélgetés a szerkesztőkkel és irodalmárokkal. Pont jó arány, gondolhatjuk, több vers, kevesebb okoskodás.
(Forrás: Wikimedia Commons / Takkk / GNU-FDL 1.2)
Elsőként Márton László író olvasta fel Bowen monológja, sötétben című, 20 évvel ezelőtti versét, ami az Édes hazámnak is nyitóverse, és ennek az estnek is megadta a méltó felütést. Ez után a kötet utolsó, Búcsúlevél című ciklusából hangzottak el versek (nem az összes). Elsőként Kemény István Búcsúlevél című, 2011 februárjában keletkezett versét hallgathattuk meg színészi tolmácsolásban, majd a rá adott költői reakciók közül néhányat: Térey János Magyar közöny és Nádasdy Ádám: A hazafiúi hűségről című versét. Ez után még a kötet ugyanezen ciklusában szereplő két költeményt hallgathattunk meg a szerzők tolmácsolásában: Erdős Virág Édes Hazám és Schein Gábor: Karácsony másnapján című versét.
Még a versek hatása alatt voltunk, amikor elkezdődött a beszélgetés Bán Zoltán András vezetésével. A meghívott beszélgetőpartnerek Radnóti Sándor esztéta, kritikus, Turi Tímea, a kötet kiadói szerkesztője, Bárány Tibor, az antológia összeállítója és Margócsy István irodalomtörténész voltak. A beszélgetés nem konkrétan az Édes hazám kötetről szólt, sokkal inkább a hazafias líra, a politikai vagy közéleti költészet hagyományairól. A résztvevőknek öt-öt kedvenc közéleti verset kellett választaniuk a magyar irodalom történetéből. A beszélgetés során pedig azt indokolták, miért fontos szerintük a magyar líratörténetben az adott költemény, illetve, hogy számukra személyesen mit jelentenek a választott darabok.
(Forrás: Bárány Tibor)
A rövid beszélgetés után pedig újabb felolvasás következett. A meghívott költők többnyire a kötetben megjelent verseikből olvastak fel. A kötetből elhangzott Tatár Sándor Magyarok Istene, Szilágyi Ákos Vércsék, Takács Zsuzsa Egy kalap, Sajó László Három a magyar igazság és Kemény István: Keresztény és közép című verse. Nem a kötetből olvasott fel Szálinger Balázs, aki A dánság című költeményét adta elő; Ferencz Győző, aki a Kisebbségben című versét olvasta fel. Végül az est zárásaként elhangzott a kötetből épphogy kimaradt Na most akkor Erdős Virágtól.
Az est hatását jól mutatja, hogy a résztvevők kissé kótyagosan, még a versek hatása alatt másztak fel a Pepita Ofélia meredek lépcsőjén a pincéből ki az igazi édes hazába. Ahol hamar kiderült, hogy az antanthatalmak meccsén az eredmény döntetlen (1:1) lett.