Nyelvművelés után testművelés
Van, amikor a vicc valósággá válik. Csak nem biztos, hogy tudunk rajta nevetni.
Amikor a preskriptív (előíró) nyelvészet ellen érvelnek a szakemberek, arra szoktak hivatkozni, hogy a tudomány feladata nem az, hogy megmondja, hogy mi hogy (lenne) jó (vagy éppen rossz), hanem az, hogy leírja, mi az, ami van. Mivel a nyelvművelők már erősen összezavarták a nyelvhasználók hozzáállását a nyelvi kérdésekhez, a nyelvészek ilyenkor szívesen hoznak párhuzamokat más tudományágakból, főleg a természettudományok területéről: például a fizikából, a kémiából, a biológiából.
Kálmán László például legendássá vált írásában a következő párhuzamot alkalmazza:
[...] Itt szerepel valamiféle indoklás („kétféle mondatszerkezet keveredéséből születtek”), de a nyelvi változásnak az ilyenfajta keveredés az egyik tipikus formája, róla elítélőleg nyilatkozni olyan, mintha a biológus ellenezné mondjuk a tojásrakást vagy az elevenszülést.
Hasonlókat ír Nádasdy Ádám Úgymond című írásában:
Hiszen éppen azt próbálom prédikálni hónapról hónapra, hogy a nyelvész a „lehet” szót csak egy értelemben használhatja: „van” értelemben. Mint mondjuk a biológus. Lehet olyan emlős, mely a vízben él és hal alakú? Igen, mert van ilyen emlős. Lehet olyan rovar, mely meleg vérű? Nem, mert nincs ilyen rovar. [...] Ha egy jeles író kérdezi meg tőlem, hogy mit lehet magyarul mondani és mit nem, az olyan, mintha Fauna istenasszony kopogtatna be a biológia tanszékre megkérdezni, hogy milyen állatok lehetségesek. Nem a tudós dolga megmondani, mi legyen, és mi ne legyen. [...]
Egy komoly, nyelvműveléssel foglalkozó kolléga azt mondta, hogy az én álláspontom szélsőségesen liberális. Meglepődtem. Hogy lehet egy tudós liberális? Vannak meleg vérű rovarok, vagy nincsenek – a liberális biológus az lenne, aki megengedné őket? Ezen Fauna istenasszony csak nevet.
A sort hosszan folytathatnánk, ez alkalommal azonban nem az ilyen idézetek összegyűjtése a célunk. Ezek mindössze azért jutottak eszünkbe, mert az ironikusan megfogalmazott párhuzamok ezúttal valósággá váltak, méghozzá a nyolcadikos biológia-tankönyvben.
Hasonló, de látványosabb szépséghiba a lányoknál az arcon, az alkaron és a lábszáron megjelenő erőteljesebb szőrnövekedés. A nem kívánatos látványt a szőrszálak színtelenítésével vagy időleges eltávolításával (gyantázás, epilálás) lehet megszüntetni.
Az idézetet a Feminizmus Facebook-oldal osztotta meg. De nem ez az egyetlen találatuk! Ugyanez a tankönyv sminkelési tanácsokat ad, például megmutatja, milyen az ideális szemöldökhossz.
A kötet szerzői
Csókási Andrásné Czegléd Anna
Fehér Andrea
Horváth Andrásné Szabó Emőke
Jámbor Gyuláné
Kissné Gera Ágnes
Természetesen ahogyan a nyelvműveléssel sem az a baj, hogy stilisztikai tanácsokat ad, ebben az esetben sem az a probléma, hogy valakik saját ízlésüknek hangot adnak. A probléma azzal van, ezt egyedüli helyes álláspontként, sőt tudományos megállapításnak álcázva mutatják be.
Lássuk be: egészen más azt mondani, hogy „nekem nem tetszik, ha egy nő lába szőrös”, mint azt állítani, hogy „helytelen, ha egy nő lába szőrös”. A tankönyv ráadásul azt sugallja, hogy az erőteljesebb szőrnövekedés, az izzadás vagy a nem megfelelő hosszúságú szemöldök valamiféle testi hiba, mely mindenképpen korrekcióra szorul. Ez tudományosan éppúgy tarthatatlan, mint az, hogy a suksükölés, a nákolás vagy az idegen szavak használata nyelvtanilag helytelen lenne, vagy éppen jellemhibát tükrözne.
"Ezek mindössze azért jutottak eszÜNKbe" -- a kollektív tudat. :D
Viszont némi ellentmondást látok a cikkben:
"Ugyanez a tankönyv sminkelési tanácsokat ad, például megmutatja, milyen az ideális szemöldökhossz."
"A probléma azzal van, ezt egyedüli helyes álláspontként, sőt tudományos megállapításnak álcázva mutatják be."
Na most akkor tanácsokat ad, vagy előírja? Ha az előbbi, akkor eleve nem igaz az, hogy "egyedüli helyes álláspontként" vagy "tudományos megállapításnak álcázva" mutatja be (a tanácsot senkinek sem kötelessége betartani), tehát ez esetben nem értem, miből jutott erre a végkövetkeztetésre a szerző.
Van, aki a szólásszabadságot "beleszólás-szabadságként" értelmezi....