Nyelvi zászlók

A nyelv képzőművészeket is megihlethet, méghozzá többféleképpen is. Jelképeket tervezhetnek az egyes nyelveknek, vagy akár írásrendszert tervezhetnek egyszerre az összesnek is.

Korábban a finnugor zászló terve kapcsán azt írtuk, hogy a nyelvcsaládoknak ugyanis nem szokott zászlajuk lenni. Ez azonban természetesen nem jelenti, hogy ilyeneket még senki nem tervezett. Az interneten megtalálhatjuk Vitalij Vetas (Виталий Веташ, angolosan Vitaly Vetash) terveit.

Vetas képzőművész, és nincs arra vonatkozó adat, hogy 1980-ban és 1981-ben tervezett zászlóit valaha is puszta játéknál többnek tekintette volna, és bevezetésüket propagálta volna. Tervezett zászlót a világ kilenc legnagyobb nyelvcsaládjának, az indoeurópai nyelvcsalád főbb ágainak, illetve néhány általa elképzelt, nyelvi alapon egyesített államnak is.

A zászlókon szereplő szimbólumok, illetve a színválasztás hol érthetetlennek, hol túlságosan triviálisnak tűnik. Az indoeurópai zászlón egyértelműen azonosíthatónak tűnik a nap, de nem világos, hogy ez mire utal: az egyes ágak zászlói közül csak az iránin ismerhető fel, ott is felkelő nap formájában, egészen más grafikai megvalósításban. (Ellenben, úgy tűnik, mind a kilenc nagy nyelvcsalád zászlójának közepére napot, de legalábbis holdat és csillagot helyezett a tervező.) A zászló hátteréül szolgáló vaskereszt a germán zászlón tűnik fel, de ott fekete, piros keretben. A színösszeállítás talán a szlávokra utal. Az iránytűre emlékeztető központi motívum talán a nyelvek széleskörű elterjedtségére utalhat.

Az uráli nyelvek zászlaja, ha lehet, még kevésbé érthető. Domináns színei, a zöld, a kék és a fehér ma ugyan megtalálhatóak a komi vagy a lív zászlón, de a nyolcvanas évek elején ezeknek nyomuk sem volt. Lehetséges ugyan, hogy ezek a finn, illetve a kevéssé domináns pirossal a magyar zászlóról származnak, de elrendezésük miatt semmiképpen nem emlékeztetnek egyikre sem. (A kék és a zöld felcserélésével sokkal jobban utalhatna a két népre.) Végképp érthetetlen a zászló közepén található motívum: bármely nép népművészetéből sokkal ízlésesebb motívumot lehetett volna választani.

Az érthetetlen zászlók közé tartozik a balti nyelvek zászlaja. Ebben a zászló arányai a lett lobogót idézik: a két narancs sáv kétszer olyan széles, mint a fehér. Ám a lett zászlóban narancs helyett kárminvöröset találunk. (Ez a zászló viszont a szovjet időkben be volt tiltva.) A kettős kereszt a litván címerből származik, ám a litván sárga-zöld-piros – akkoriban szintén betiltott – zászló színei nem jelennek meg e terven (a narancssárga aligha azonosítható a litván sárgával, a kereszt szegélye pedig a zölddel). Egy fokkal talán jobb lenne a helyzet, ha a kereszt belül piros lenne. Az igazi probléma azonban nem az, hogy nem a lett és litván zászló elemei köszönnek vissza, hanem az, hogy a színösszeállítás semmire sem látszik utalni.

Túlságosan kézenfekvő viszont a szláv nyelvek zászlaja: itt az orosz birodalmi zászlóra került egy hármaskereszt, melyen az ortodox hármaskereszt („lábtartós” kettőskereszt) látható. Ebben az esetben nem csupán a túlzott trivialitás a probléma, hanem az, hogy a pravoszlávia is csupán a szláv népek egy részére jellemző, a zászló meg kifejezetten az oroszokra utal, a többi szláv népre-nyelvre sehogy sem. Itt is meg kell említenünk, hogy a terv keletkezésének idején a terv alapjául szolgáló zászlót nem használták, gyakorlatilag szintén tiltott szimbólum volt, a vallás helyzetére pedig kár a szót vesztegetni. A keleti szláv (orosz-belorusz-ukrán) nyelvek zászlaja a fentivel szemben viszont éppen a szovjet szimbólumokat helyezi a középpontba. Az északi-szláv zászló szintén túlságosan triviális (a csehszlovák zászló kék háromszögét feltolja az egyébként igen hasonló lengyel zászló felső sávjába), a délszláv (egyesített jugoszláv és bolgár) viszont a jugoszláv zászló piros csíkját cseréli kékre – ez nemhogy nem utal a bolgárokra, de éppen egy a bolgár zászlóban meglevő elemet cserél le egy ott nem meglevő elemre. Sajnos Vetas zászlóterveit, bár időnként valóban esztétikusak, nem igazán mondhatjuk jól sikerültnek.

A fonematikus ábécé

Vetas művészetét azonban nem csak a zászlók kapcsán ihlették meg a nyelvek. Tervezett egy úgynevezett fonem(at)ikus ábécét, az interbetet is. A nemzetközi fonetikai ábécét (IPA) arra tervezték, hogy lehetőleg minden nyelv hangjait a lehető legnagyobb pontossággal tudja jelölni. Ennek megfelelően rendkívül sok jelre van rá szükség, ráadásul ezekhez gyakran mellékjeleket, indexbe tett betűket stb. kell használni, hogy a pontos hangzást kifejezhessük. Egy-egy nyelv azonban nem használja ki az összes lehetőséget a szóalakok megkülönböztetésére, éppen ezért egy-egy nyelv írására kevesebb betű is elég. Vetas olyan ábécét tervezett, melyekben nincs szükség mellékjelekre, de az egyes betűk alakja karakteresen különbözik, viszont tipográfiailag egységes képet nyújt.

A megoldás hátránya, hogy az egyes betűk csak hozzávetőlegesen adják meg a hangértéket, különböző nyelvek esetében különbözőképpen ejtendők. Így például az itt tefának nevezett betű az angolban a zöngétlen fogmedri sziszegőhangot (think, thing, tooth stb.) jelölné, a hindiben viszont a hehezetes t-t ([t^h]).

A tervezet több szempontból is kritizálható. Egyrészt éppen az említett tefa, vagy akár a hetum és az ircu feleslegesen túlbonyolított alaknak tűnik. Ugyanakkor, bár az ábécé jól láthatóan a latin betűkön alapul, hiányoznak olyan közkeletű betűk, mint a Gg vagy a Qq. Az pedig végképp érthetetlen, hogy az L kisbetűs párjának a szokással ellentétben hajlik az alja, míg a T kisbetűs párjának – megint csak a szokással ellentétben – nem. Mindez arra utal, hogy a tervező nem a praktikus, hanem az egzotikus megoldásokat kereste.

Felvethető kérésként az is, hogy szükség van-e ilyen célokra új betűkészletet tervezni. Hasonló módon ugyanis az IPA is használható, sőt, rendszeresen használják úgy is, hogy amennyiben nem okoz zavart, a pontos hangértéket jelölő betű helyett egy hasonló, de egyszerűbb felépítésű jelet használnak.

De kicsoda Vitalij Vates?

Sajnos a művészről nem sokat sikerült kideríteni. Saját honlapja alapján úgy tűnik, nem is annyira képzőművészettel, inkább asztrológiával és horoszkópkészítéssel foglalkozik. A témában vagy 20 köbnyvet írt, közülük tucatnyi meg is jelent, és összesen mintegy kétmillió példányban el is kelt. Az oldalon megtalálható néhány képe is, de ezek a hetvenes-nyolcvanas években készültek.

Az orosz wikipédia sem tartja számon, szócikk nincs róla – ellenben megtalálhatjuk szerzőként. Pontosabban volt szerzőként: mivel irreleváns külső oldalakra (feltehetően a sajátjaira) mutató linkekkel szórt tele szócikkeket, 2009 áprilisában blokkolták.

Források

Linguistic Flags (1980-81)

The Project of the International Phonematic Alphabet "Interbet"

Kapcsolódó tartalmak:

• Milyen lesz a finnugor zászló?
• A finnugor himnusz az Eurovízió versenyén?
• Öt tévhit a cirill írással kapcsolatban
• Arab chat-ábécé fiataloknak és lázadóknak
• Alkímia, titok, hamisítás? A megfejtetlen Voynich-kódexről

Hasonló tartalmak:

• A hatezer éves magyar írásbeliség
  és az írástudatlan Európa
• Új udmurt film: Uzi-bori
• 1575 éve hunyt el Մեսրոպ Մաշտոց
• 177 éve hunyt el Puskin
• A király beszéde – vágott változat

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)