Női olvasóink figyelmébe!
A hercegnő, ápolónő, színésznő, rabnő stb. teljesen természetes, ennek ellenére a (sorozat)gyilkosnő valahogy furcsának tűnne. Vajon miért?
Kimeríthetetlen téma, hogy hogyan tudjuk nyelvileg megkülönböztetni azoknak az embereknek a nemét, akikről beszélünk (illetve hogy mikor van szükség egyáltalán ilyen megkülönböztetésre). Ez még azokban a nyelvekben is gond, amelyekben vannak nyelvtani nemek, vagyis van olyan nyelvi eszköz, aminek legalább részben az a funkciója, hogy ezt a megkülönböztetést kifejezze. De azokban a nyelvekben sincs minden emberre utaló főnévnek hím- és nőnemű alakja, ezért azokban is előjön ugyanez a probléma. Például a ’gyilkos’ jelentésű francia assassin vagy meurtrier szavak hímneműek, és nőnemű párjukat (assassine, illetve meurtrière) leginkább csak melléknévként használják, főnévként igen ritkák (bár filmcímben láttam már a meurtrière szót, és nem a másik, ’lőrés’ értelmében). Krisztián nevű olvasónk kérdése éppen ehhez a témához kapcsolódik.
Egy cikk címével kapcsolatban kérdeznék: „Általában akasztott a férfiruhában járó női sorozatgyilkos.” A női sorozatgyilkos számomra azt jelenti – a női fodrászhoz hasonló szóalkotással –, hogy nőket öl meg. Majd a cikket olvasva egy „bántalmazó férjeket gyilkoló” nőről van szó.
Szóval nem értem ezt a „női sorozatgyilkos” kifejezést, valahogyan se füle, se farka. Mit jelent az, hogy női sorozatgyilkos? Arra gondolnak, hogy ha egy nő megöl valakit, akkor ő egy „női gyilkos”? Van ilyennek értelme?
Vegyük először a női fodrászokat. Ennek a kifejezésnek a létezése pusztán annyit bizonyít, hogy a női szó néha arra utal, hogy ’nőkkel foglalkozó, nőkkel kapcsolatos’, mint például a női cipő, női név, női mosdó szerkezetekben is. Azt azonban nem bizonyítja, hogy csak ilyen szerkezetekben fordulhat elő. A magyarban az -i toldalék az egyik legtöbbet használt melléknévképző, és rengeteg különböző használata van. Például a női foci olyan focira utal, amiben nők az aktív szereplők (ahogy a női sorozatgyilkos kifejezésben is). A női focista kifejezésnek több ezer előfordulását megtaláljuk az internetes sajtóban, és ugyanígy a női elnök, női miniszterelnök stb. is szép számban fordulnak elő. Tisztában vagyok azzal, hogy a női szónak ez a használata sokkal ritkább, mint a női divat típusú, de kétségkívül létezik.
(Forrás: Wikimedia Commons / LG전자 / CC BY 2.0)
Ilyen esetekben különösen fontos az is, hogy milyen más lehetőségek állnak a magyar beszélők rendelkezésére: hogyan mondhatnánk másképpen? A nő főnévnek (a nős-t leszámítva) ez az egy melléknévi származéka van (meg ott van a nőnemű, de ez inkább tudományos kifejezés), és más szótövek sem állnak rendelkezésre, amelyek a nőiséget fejeznék ki (ahogy például az angolban ott van még a woman mellett a feminine és a female is). Maradna a szóösszetétel: a magyarban ezt az eszközt igen gyakran használjuk. Léteznek nő- előtagú összetételek (például nőbeteg), de túl kevés ilyen összetétel van, és elég ritkák is ahhoz, hogy hasonló új szavak megalkotására sarkallják a beszélőket. Ráadásul a nőgyilkos, nősorozatgyilkos kifejezetten azt az értelmezést sugallná, hogy az áldozatok a nők, nem pedig a tettesek (ld. még nőgyógyász, nőorvos). A -nő utótag maradna az alkalmas kifejezőeszköz, a hercegnő, ápolónő, színésznő, rabnő stb. mintájára. Ennek ellenére a (sorozat)gyilkosnő valahogy furcsának tűnne. Vajon miért?
(Forrás: Wikimedia Commons / Bodka / GNU-FDL 1.2)
Hát azért, mert ezek a -nő végű szavak vagy rangra (hercegnő), vagy foglalkozásra (színésznő) utalnak, és gyilkosnak lenni nem foglalkozás. (Ezért van az, hogy a bérgyilkosnő nekem nem is hangzik olyan rosszul.) Vannak kivételek, mint például a rabnő, ami szintén nem foglalkozásra utal, de ez meg régies: biztos vagyok abban, hogy a mai büntetés-végrehajtásban csak a női rab vagy női fogvatartott elnevezéseket használják, rabnők már leginkább csak operákban meg szado-mazo-történetekben szerepelnek.
Én tehát nem látok problémát abban, hogy a nőnemű (sorozat)gyilkosokat jobb híján nőinek nevezzük. A félreértés veszélye szerintem nem fenyeget, mert – mint említettem – azt, aki nőket gyilkol, inkább a nőgyilkos főnévvel jelölhetnénk.
És végül Krisztiánnak van még egy kérdése:
(Persze az is kérdés, ha kukacoskodni szeretnék, hogy a ’férfiruhában járó sorozatgyilkos az általában egy akasztott ember’? Első olvasásra, igaz, csak egy másodpercig, így értelmeztem.)
De erre a kérdésre ő maga válaszol is: első olvasásra, csak egy másodpercig értette rosszul az Általában akasztott a férfiruhában járó női sorozatgyilkos mondatot. Két körülmény miatt félreérthető a mondat:
- a magyarban a múlt idejű, egyes szám harmadik személyű, alanyi ragozású igealakok általában egybeesnek az illető igék „múlt idejű melléknévi igenévi” alakjaival, és
- az a másik tény, hogy a jelen idejű, egyes szám harmadik személyű azonosító és minősítő mondatokban nincsen ragozott ige.
(Forrás: Wikimedia Commons / Honeybee5512 / CC BY-SA 4.0)
Például ha azt mondom, hogy Főtt a krumpli, az jelentheti azt, hogy ’akkor, korábban fel volt rakva főni a krumpli’, és jelentheti azt is, hogy ’ez a krumpli meg van főzve’. Ha valaki véletlenül észreveszi, hogy ez félreértéshez vezet, akkor másképp fogalmaz (például úgy, ahogy itt az értelmezésekben fogalmaztam). De általában nem vesszük észre, mert a szövegkörnyezet nagy úr, és a legtöbbször csak az egyik értelmezést engedi meg.
Amit félre lehet érteni azt bizonyára félre is értik. A sorozatgyilkos is lehet egy olyan gyilkos, aki (film)sorozatokban szerepel. A sorozatszereplő, sorozatszínész, sorozathős mintájára.
Nekem amúgy a gyilkosnő is rendben van. Betörőnő, tolvajnő szintén. A kéjnő pedig elég gyakori. A bűnözés bizonyos értelemben foglalkozás.
A női csempész pedig abszolút kétértelmű.
Azért az szép, hogy "női fodrásznő"... (aki talán egyúttal női fodrászné is).